Az odaút
(Balkányi Gyöngyi és Umann Kornél)
Előre elnézést kérek az olvasótól, ugyanis a vízitúra-leírás Elbáról szóló része a HIX CD lapzárta előtt rohammunkában készült. Emiatt hiányosabb és hibásabb a kelleténél. A kilométer mutatóban lelhetsz még néhány útiélményt, ha rákeresel a P97 stringre. A német nyelvű szövegek fordítása sem tökéletes: ha egy nagybetűvel kezdődő szót sem a szótárban, sem a térképen nem találtam meg, akkor tippeltem, hogy főnév lehet, vagy inkább településnév...
Ha egyszer rászánom magam, hogy kiegészítsem, kijavítsam, és esetleg a túranaplót is megírjam, sőt a maradék fényképeket is beszkenneljem, mindezt a http://www.umann.com/vizitura/elba/ címen találjátok meg. Addig bírjátok ki valahogy, vagy bombázzatok engem levelekkel. Mindenképpen érdemes elolvasni Dr. Garay Dénes sporttárs 1994-es és 1996-os útibeszámolóját. Az alábbiakat tekintsétek ezek gyengécske kiegészítésének.
Kornél
A terv
az volt, hogy ketten egy Swifttel, a tetőcsomagtartón harcedzett kenummal, elautózunk a cseh-német határhoz. Otthagyjuk az autót egy biztonságosnak vélt helyen, és 2 hét alatt megpróbálunk minél tovább eljutni a kenuval. Ezután és visszavonatozom az kocsiért, azzal vissza az asszonyért és a cuccokért, aztán haza.
Ezt a tervet nagyjából sikerült is valóra váltanunk. Titkon
reméltem, hogy a hamburgi kikötőben az óceánjárók között csalinkázhatok
majd a lélekvesztőmmel. Ez nem sikerült, de így is szép hosszú túra volt. Az
időjárás nem fogadott minket túlságosan kegyeibe, de Németországban
ilyesmire számítani illúzió lett volna.
Az odaút
Budapesttől Schmilkáig közúton 700 km, 10 óra. A szlovák autópálya-matricát a Magyar Autóklubnál be lehet forintért szerezni, a csehet a szlovák-cseh határon. Utóbbit árulják valutáért, de jobban jársz, ha beváltod a valutádat KC-ra, és úgy veszel. (Kecsoronára egyébként is szükséged lesz később, ha másért nem, hát tankolni.)
Prága után valameddig el lehet már autópályán jutni, és úgy tűnik, építik tovább. Terézvárostól az Elba-parton lehet haladni.
A átkelés mind a 3 határon zökkenőmentes volt, csak a német vámos nem
értette, hogy minek egy vízitúrához 2 hatalmas műanyag hordó. Bemondásra
elhitte, hogy nincs illegális cucc nálunk, valószínűleg a megrögzött
csempészek nem ilyen pakk-kal járnak.
Az indulás
történhetett volna Csehországban is, de több érv szólt ellene:
Ezért mi a német folyószakasz elején kezdtünk, l. lejjebb.
A bennszülöttek
kedvesek, némelyikükben még él a béketábor és/vagy a határnyitás emléke. Körükben talán még a Horn Gyuszi is népszerű. Azért a magyar zászlót meglepően kevesen ismerik fel, de nem rosszabb az arány, mint nyugatabbra.
A német nyelvet folyékonyan beszélik. Minden más nyelvvel hadilábon
állnak. A helyzet az egykori NSzK területén jobb. Amikor
elindultunk, én is azt hittem magamról, hogy nem tudok németül, de a
szükség nagy úr. Egy üveg sör sokat segít; a csónakházakban azzal
kezdik, hogy a kezedbe nyomják. Kéziszótár...
A folyamkilométerek
Az Elba a "normális" folyóktól eltérően fentről számozódik, a 0 fkm a cseh-német határ. Ennek nem tudom, mi értelme van, hiszen a cseh szakaszon is hajózható a folyó, talán ezzel is bizonyítani akarják a németek, hogy nem akarnak határrevíziót, mert sokba kerülne átmázolni vagy arrébcipelni azt a sok táblát.
A kilométerek tisztességesen vannak jelölve, a felső szakaszon a 200 m-ek
is, lejjebb a fél km-ek. A folyószabályozás miatt némely fkm hossza kettő
és mínusz egy kilométer között változik, de meg lehet szokni. Az kicsit
zavaró viszont, hogy a hivatalos fkm mutató néha pár száz m-t is téved,
tehát ha az alapján keresel valamit, ezt is vedd figyelembe. Ahol tudtam,
jelöltem ezeket a hibákat.
A folyó
az elején 100 m széles és az én böhöm túrakenummal 5 perces km-eket
lehet menni. A szélesség lassacskán nő, a vízsebesség viszont rögtön
lecsökken (kb. mint a Duna Bp felett), ahogy kiérsz a hegyek közül Drezda
után. A táj szép.
A szél
szembefúj. Nemritkán annyira, hogy haladni sem igen lehet. Hátszéllel nem találkoztunk.
Az eső
igen gyakori. Nekünk 2 hét alatt 4 esőmentes napunk volt, de azért vannak
fokozatok. 1-es fokozatban evezni is lehet. 10-esben 2 óra alatt színültig
telik a csónak. Az itthoni viszonyokhoz képest nagyon váratlanul el bír
eredni, mi a vége felé már igen gyorsan fel tudtuk verni a parton a
sátrat, naponta többször is. Érdemes, mert egyébként mindenképpen ronggyá
ázol.
A hajóforgalom
meglehetős, Hamburghoz közeledve egyre nagyobb. A vége felé volt olyan fílingem, mintha a 6-os úton bicikliznék, miközben húznak el mellettem az autók, buszok és a kamionok: két oldalt sűrűn kibólyázott szakaszon közvetlenül egymás után haladtak a motorcsónakok, kirándulóhajók és uszályok menetirány szerint, időnként előzgetve egymást.
Általában önjáró uszályok közlekednek, a csehek néha még próbálkoznak vontatással, de ez megy kifele a divatból. Szerencsére a hullámok kicsik, csak a cél közelében végért minket 1-2 meglepetés. Ráállni mindig érdemes.
Két jellegzetességet kell említeni az Elbán a hajózással kapcsolatban. Az egyik, hogy keskeny a folyó, ezért nehéz eltávolodni a hajóktól, főleg, ha egyszerre kettővel találkozol. A másik, hogy a szinte állandó szembeszél miatt nem hallod a hátulról érkező hajót. Néha csak akkor értesülsz róla, ha melléd ér, jobb esetben előbb rád dudál, rosszabb esetben átmegy rajtad. Tehát ha nem keelboattal mégy (ami valószínű), akkor nézelődj hátrafelé sűrűn.
A folyó általában keskenyebb, mint a hajók hossza, ezért a hajófordulókat
(Wendeplatz) külön jelöli a leírás, mint veszélyes helyeket. A kikötők
kijárata többnyire nem merőleges, hanem olyan, mint egy folyótorkolat,
innen nagy sebességgel bírnak előbukkanni hajók. Érdemes tehát a leírás
alapján ezekre a helyekre is felkészülni.
Ez a vidék már Európának számít (ellentétben például
Magyarországgal vagy Ausztriával), ezért a motorcsónakok tiszteletben tartják az
evezősöket: félrehúzódnak és lassítanak, néha már nevetséges mértékben is.
Ennek a magtartásbeli különbségnek talán az is az oka, hogy itt van
értelme motorcsónakot tartani, míg a fent említett 2 keleti országban
nincs. Németországot (és Hollandiát, stb.) ugyanis keresztül-kasul lehet
hajókázni a csatornákon, mifelénk meg felmegy a macsó X km-t, aztán vissza. Nálunk
a MCS státusszimbólum, itt használható túraeszköz.
A kompok
csaknem mind köteles kompok, ahol a kötél kb. 150 m-rel a komp felett van rögzítve, ezt általában egy sárga bója jelzi. 3 eset lehetséges:
1. A kötél a parton van rögzítve. Ilyenkor a komp "törzshelye" ugyanez a part, tehát amikor nem közlekedik, itt van. Az áthaladáshoz meg kell várni, amíg visszaér a törzshelyre.
2. A kötél a parthoz közel, a vízben van rögzítve. Majdnem u.a., mint az előző eset, de ha éppen a túlparton van a komp, akkor a bólya és a part között el lehet slisszolni.
3. A kötél a folyó közepén van a vízben rögzítve. Ilyenkor ki kell sakkozni, hol lesz a komp, mikor épp odaérünk.
A kompok, melyeket csak a sodrás ereje hajt, nagyon gyorsan haladnak. Ilyenkor a kötél váratlanul megfeszülhet, ezért feltétlenül figyelni kell, hogy a kompon túlhaladjunk, mihelyst kiköt az egyik parton.
A kötél mentén több bólya is fel van fűzve. Volt, hogy két ilyen bólya
között átmentünk a kötél felett. Ez lehet, hogy nem igazán szerencsés, de
kenuval nem tűnt túl veszélyesnek, mivel nincs kormánylapátja, ami
beleakadhatna a kötélbe.
A part
szinte végig ki van építve, de sokkal barátságosabban, mint a Duna: Nem kővel
szórják végig a partját, hanem macskakővel rakják ki. (Komolyan!)
Ilyenek a sarkantyúk is: szépen kikövezett, földből készült keresztgátak.
Ez nem csak szebb (mivel a kövek közt kinő a fű), hanem kikötésre is alkalmasabb.
Nem lyukasztják ki a csónakot éles kövek, és nem kell rajta
csetleni-botlani.
Mi csak igen magas vízállásnál láttuk a folyót (ekkoriban volt Csehország
harmada víz alatt; az Elbán szerencsére ilyen árvíz nem volt), így
elképzelhető, hogy kis víznél előbukkannak a homokpadok. (Ilyennel csak
egyszer találkoztunk: az utolsó napon, közvetlenül a Geesthacht-i
árapályzsilip után, apálykor. Szép volt...)
A vadkempingezés
nehézkes, bármily könnyű is kikötni a parthoz. Egyrészt errefelé szinte minden terület valakinek a tulajdona, aki nem biztos, hogy örül neked (bár annak idején a Dunán Ausztriával összehasonlítva Németországot ebből a szempontból is európaibbnak találtuk), másrészt azért a tulajdona, hogy teheneket vagy birkákat legeltessen rajta. Ez azt jelenti, hogy villanypásztort húzott köré (ez néha egészen a partig ér), belül pedig tele van végtermékkel. E két elrettentő dolog egyikével sem próbálkoztunk közelebbi kapcsolatba kerülni. Ha mégis találkozol egy álomszép, vadregényes parttal, akkor biztos lehetsz benne, hogy természetvédelmi vagy katonai terület, ahol kikötni tilos.
Így általában a lejjebb részletezett "szelíd" kempingekben szálltunk meg,
két éjszakát kivéve. Ekkor haladtunk az egykori belnémet határszakaszon,
ahol az egyesülés előtt semmilyen víziélet nem volt, azóta pedig még nem
épültek csónakházak, kempingek.
A csónakházak, motorcsónakkikötők
táborozási lehetőségét a fentiek miatt is ajánlom, továbbá mert olcsó
és nagyon kellemes. A díj általában 5DEM/fő; volt, ahol nem kérték. A
minőségnek igen nagy a szórása. Az egyik helyen komplett konyha, sör a
hűtőben, szauna, a másik helyen budi és napsugárral langyosított zuhanyozóvíz.
Általában lehet választani, hogy felvered a sátrad, vagy valamelyik
szobában teríted le a matracodat. Ágy nincs, illetve ahol van, ott
biztosan kérnek érte külön pénzt.
A csónakházat errefelé nem úgy kell elképzelni, mint odahaza, ahol az gyakorlatilag csak csónakraktár. Itt ez gyakran a falu társadalmi életének egyik színtere. És mivel németekről van szó, ez általában sörözésre, főzőcskézésre igen alkalmas, hangulatos helyet jelent.
Ha időben érkezel a csónakházhoz, akkor találsz ott valakit, aki odaadja a kulcsot, és körbevezet. (Hogy mi az "időben", az nagyon változó. Az egyik helyen ragyogó napsütéses délután is zárva volt minden, máshol este 8-kor zuhogó esőben még lelkesen eveztek.) Ha elkésel, akkor sincs baj, mert általában ki van függesztve a csónakház falára egy térkép a településről, bejelölve rajta a legközelebbi kulccsal bíró sporttárs, esetleg a legközelebbi telefonfülke, ahonnan felhívhatod. Minden aggály nélkül odaadják a kulcsot és rádbízzák a csónakházat. Amikor reggel távozol, bezársz, és a kulcsot egy erre a célra kialakított likon bedobod.
Mi induláskor a 6.2 fkm-nél egy kempingben
szálltunk meg (mert a határ közelében nem volt CSH, és minél
feljebbről akartunk indulni).
Utolsó táborhelyünk szintén kemping volt.
Ilyen helyeken borsosabbak az árak: a nyugatnémet kempingekben megszokott
10-20 DEM/fő, keleten kicsit visszafogottabb komforttal.
A közúti közlekedés
egyre jobb, de még rengeteg az elterelés, sávlezárás.
A vonatközlekedés
bosszantóan drága. Mi az autónkat a fent említett kempingben hagytuk 6DEM/nap-ért, aztán félidőben egy esőnapot kihasználva visszajöttem érte vonattal Rogätzből 83 DEM-ért. Hamburgból Rogätzbe 70-ért mentem, ez 20-30-cal több lett volna, ha a Stove-i kempingből nem visz be egy kedves Mini Morris-os Hamburgba.
Sajnos a vasútállomások elhelyezésénél nem fordítottak kellő figyelmet
arra, hogy közel legyenek az Elba-parti táborhelyekhez. A menetrend
szintén tud meglepetésekkel szolgálni. (Egy vonat hajnalban, egy késő
este) Tehát vagy hagyjál rá időt, vagy tájékozódj előre.
Az élelmiszer-ellátás
megfelelő, bár ritkák az úszó hamburegárudák. Tartós tejből és kenyérből
lehet tartalékolni annyit, hogy kibírd a következő diszkontig. A kis
falusi boltok vagy nem léteznek, vagy zárva vannak, vagy messze vannak a
parttól, de mindenképpen drágábbak.
A telefonszámok
megváltoztak. Lehet, hogy a Matáv az édes anyukájától, azaz a Deutsche Telekomtól vette át ezt az igen bosszantó szokást. Az 1994-es kiadású DKV-könyv közli a csónakházak telefonszámait. Ez nagyon hasznosnak tűnt, amíg neki nem álltam tárcsázni. Sorra hívogatva a telefonszámokat, felváltva magyar és német nyelven értesülhettem róla, hogy "A hívott számon előfizető nem kapcsolható." Végül kb. az ötvenedik, a riesai csónakház száma stimmelt. (Ekkor ért az első meglepetés, hogy mennyire tudok németül, ha nagyon muszáj: megtudtam, hogy az Elbán nem fenyeget árvíz, továbbá, hogy náluk is lehet majd éjszakázni.)
Németország kódja 49. Az országon belül egy másik körzetben levő telefont a 0, majd a körzetszám és a telefonszám tárcsázásával lehet elérni. Tehát ha valahol (pl. a DKV-leírásban) mondjuk 03 525 / 73 45 43 szerepel, akkor az Magyarországról így hívható: 00 49 3525 734543. (Ez a riesai Herr Richter száma...) Némethonban a körzetszám és a telefonszám hol több, hol kevesebb jegyből áll, ez csak eleinte idegesítő.
A telefonfülkék vagy kártyásak, vagy csak a félmárkást eszik meg, vagy
egyedül azt nem.
A tehenek
bőgnek.
A birkák
bégetnek.
A vadludak
gágogva gyakorolják a V-alakzatban repülést.
A visszaút
Geestachttól Budapestig közúton 1200 km, 15 óra. Drezdáig autópálya, a cseh határ előtt néhol 10 km/h a sebességkorlátozás, ami nevetségesnek tűnik, de nem az, mert tényleg ennyire kanyargósan mászik fel az út a gerincre. A határ után pedig szép lejtők vannak, teherautóknak menekülési útvonallal, aztán újra a jól ismert autópálya.