Reggel 9 óra körül keltünk fel, Kornél már korábban. Az idő a tegnapihoz hasonló: napsütés, "déli" szél. Gyorsan összepakoltunk, és elindultunk. A hajón reggeliztünk, ami egyébként nagyon stabil. A hajó. Nehéz volt levenni a fehér hordót, ami a két hajó között van. Sokat bénáztam. Reggeli: szalámi, stb. + májkrém is. Nápolyi. Nutella.
Ma belefojtottunk egy kacsát a vízbe. Ez úgy történt, hogy békésen úszkált előttünk, mire én indítványoztam, hogy vegyük üldözőbe. A kacsa egy ideig hagyta magát kergetni, majd megunta, lebukott a víz alá, és pár másodperc múlva méterekkel arrébb felbukkant. Ezt néhányszor megismételtük, míg egy lebukás után nem láttuk többet. Anikó vádló tekintettel nézett ránk, hiába védekeztünk, hogy minden valószínűség szerint a mellettünk levő nádasba menekült. És egyébként is, ha egy vízimadár képes így belefulladni a vízbe, akkor annak már úgyis mindegy.
Eveztünk. Eveztünk. Eveztünk.
Én azt gondoltam, hogy még délelőtt találunk egy Duna-parti városkát. De nem. Délután viszont találtunk. (Launingent). A híd alatt éppen elfért az árboc. Kikötöttünk és elmentünk vásárolni. Az egyik boltban lebeszéltük Kornélt arról, hogy vegyen Milka csokit. Később csak drágábbat találtunk. Nagy nehezen (némi segítséggel) találtunk egy Supermarketet. Volt sok gyümölcs. Rábeszéltem Kornélt, hogy vegyünk 1-1 almát. Zöldet. (Én hüje másodszor is hallgattam rá.) Vettünk is. És corn flakes-t, müzlit, tejet, sört, vajat, Balisto-t, Lila Pause-t, csokit (mazsolás-mogyorós) és sört is. + teafüvet. Nutellát is.
Amikor visszamentünk a hajóhoz, döbbenten tapasztaltuk, hogy a a szél "északról" fúj - a zászló "dél" felé mutatott. Kb. 2 másodperc után azonban minden reményünk szertefoszlott, ugyanis a zászló ellenkező irányba lengett. Immáron tartósan.
Előzőleg még betértünk egy hangszerboltba. Az eladó féltve nézte portékáját. Volt Ibanez basszusgitár is, az alakja hasonlított a Tiédhez, Zoli, de több pick-up volt rajta és máshogyan, és csak 3 gombja volt. Drága volt.
Aznap összesen 4 zsilipen mentünk át. Fogtunk teniszlabdákat is. Már 3 van. (Továbbá együtt zsilipeltünk egy hallal. Ez úgy derült ki, hogy fennakadt egy szárazra került helyen, amikor süllyedt vízszint a zsilipkamrában. De mire odaevickéltünk, sikerült beugrania a vízbe. A következő zsilipnél ugyanez történt. Ettől kezdve hiába voltunk mindig ott a zsilipkamrákban a hallelőhelyen, nem találtunk több öngyilkosjelölt vacsoráravalót.)
Este ott aludtunk, ahol tavaly aludtak, csak a jobb parton (2537 fkm.). Délben nem ettünk, csak csokit, így este főztünk milánói spagettit. A fiúk mindenáron 2 vagdalthúsból és 1 paradicsomból (konzerv) akarták csinálni (mert tavaly Viki úgy is finomat csinált), de aztán én győztem. 2 vagdalthús, 2 paradicsom. Ők tavaly 3 fej hagymát tettek bele, én csak kettőt. Ez is baj volt. Később sikerült megegyezni a felhasználandó lábasok méretében is. A fiúk sátrat vertek, én pedig főztem. Sajnos egy vöröshangyabolyra pakoltunk, de ezt csak néhány csípés után vettük észre.
 | júl. 29. 2537 fkm. Készül a vacsi |
Készen lett a spagetti. De a fiúk főztek levest is, így melegen kellett tartani. Hamar jóllaktunk. Még maradt is egy kis spagetti.
Napközben sütött a Nap nagyon, így picit leégtünk. Kicsit fájt.
Este főztünk teát is.
Vacsora után fürdés. A fiúk a Dunában fürödtek (és a bányában dolgoznak), nekem pedig melegítettek vizet. Megtöltöttem a kannát, és meleg vízben "zuhanyoztam". Nagyon jó volt, csak mikor a hátamat mostam, a fejemre dőlt a víz fele.
Kicsit énekelgettünk, majd aludtunk.
Kornél már e napon aggódott, hogy miképpen fogunk mi időben hazaérni. Pedig ez még csak a második nap! (Ha Ancsa-Pancsán múlt volna, akkor most - november közepén - valahol Regensburgnál járnánk.)
Este mindig sok a szúnyog. Összecsipkedtek és viszket.
