Borús reggelre ébredtünk. (Én 7-kor, Anikó és Csaszi fél 8-kor.)
Kornél a hajóba pakolás közben vízbe ugrott Csaszi hátizsákjáért. Kissé morcos volt. (Naná. Ugyanis az egyik dobozos tejről rugaszkodtam el, így az felrobbant. A konzervek közül nem is sikerült kimosni a tejet. Ennél nagyobb gond volt, hogy arasznyi hosszban felhasadt a glazúr a combomon. És mindezért senki másra nem haragud6tam, csak magamra, mert én tettem be úgy a hátizsákot a hajóba, hogy bees7ett a vízbe. Az egészben ez volt a legdühítőbb. De szerencsére minden meglett, bár - érdekes módon - kissé vizesen.)
Éjszaka esett az eső és fújt a szél.
A hajón reggeliztünk. Kolbászt és a szokásosat. Én főleg corn flakes-t ettem. Eléggé jól folyt a víz. 4-szer zsilipeltünk, de ezek a zsilipek nagyon lassúak voltak. Majdnem megőrültünk. Az egyiknél (2479,2 fkm., Bittenbrunn) egy kajakossal együtt zsilipeltünk. Kért inni, így Kornél adott neki egy doboz sört. Zsilipelés után kicsit lemaradtunk tőle, majd meglepve láttuk a sör dobozát úszni a Dunában.
 | júl. 31. 2469 fkm. Kraftwerk Bergheim |
júl. 31. 2458.2 fkm. Kraftwerk Ingolstadt |  |
Kissé fújt az északi szél (!), így végre megláttam a vitorlát. Olyan jó! Egyébként már 6 teniszlabdánk van. Ebédeltünk is a hajón. Csaszi: babfőzelék, Kornél: marhahús vadasan, én: rizseslecsó. Estefelé (du.) elértünk Ingolstadthoz.
Előtte Kornélék jól berezeltettek, hogy az majd milyen szörnyű lesz, mert van ott egy híd, ahol szörnyen nagy örvények és hullámok vannak, és majd csurom víz leszek. Így hát felkészültünk. Én izgatottan ültem a hordó tetején, a fiúk eveztek.
Odaértünk. Valóban félelmetes volt. Enyhén (?) sikoltoztam. Le is fényképeztem Kornél gépével. Majd azon jobban látszik. Így nem lehet eléggé szemléletesen elmesélni. De túléltük!
Az esemény után elmagyaráztuk Anikónak, hogy ezek a hullámok a 0-tól 10-ig terjedő skála szerint kb. 0,6-os erősségűek. Nem hitt nekünk. Egészen Bécsig...
A part egyre ocsmányabb lett, mivel ide is erőművet építenek a technokrata Fritzek. A Duna itt már viszonylag nagy méretben hömpölyög, elég gyorsan. Éppen ezért kissé megállt bennem az ütő, amikor a folyó közepén leért a lapátom.
Nem sokkal később kikötöttünk a jobb parton egy szikes területen. (2447,2 fkm.) Este húslevest ettünk és lángost. Életem első igazi lángosai! Azt mondták, finom volt. (Ahhoz képest.) Csak közben mindig azt mondogatták, hogy Viki mit csinált hogyan. Kissé az agyamra mentek. Ittunk teát is.
Este elpakoltunk és bementünk a sátorba aludni. Ekkor kezdett esni az eső (kb. 11 óra), és előtte körülöttünk óriásiakat villámlott. Félelmetes ez is. De ekkor még nem tudtuk, mi vár ránk...
 | júl. 31. 2447,2 fkm. Ilyen volt... |
