Ilyen napot!
Boldog házasságot, Kati, Zoli!
Reggel sokáig aludtunk. Minden száraz. Borult az ég.
Mikor elindultunk, már 1/2 11 volt. A túlparton levő falunál kikötöttünk.(Még mindig Mauthausen, csak tegnap óta összement.) Kornél elment vízért. Odajött hozzánk egy idősebb úr, 2 unokájával. Az egyik kicsi megkínált minket mentolos cukorral, amelyiknek a közepében vmi kakaós izé volt. Kedvesek voltak. Az úr "kezit csókolom"-mal köszönt nekem. Mondta, hogy 5 nappal ezelőtt a víz elöntötte a gáton levő utat is. Mikor Kornél visszajött, mondta, hogy a templom oldalánál (fejmagasságban) is állt az iszap. Láttuk egyébként a fákon is, meddig ért a víz. Mindent elöntött. Szerencse, hogy nem akkor jártunk erre. Bár Kornél ezt sajnálja.
A hajón reggeliztünk. (Kivételesen.) A szokásosat. (Kivételesen.)
A zsilip előtt kb. 3 km-rel mellénk ért egy jacht (named Draco), és kérdezték, hogy elhúzzanak-e bennünket. Mi bőszen bólogattunk (Ugyanis a kiadós reggeli után nem akaródzott evezni, és a duzzasztásban a víz se folyt. Szóval reménytelennek tűnt a dolog.) Így hát elhúztak minket a zsilipig. A zsilipre kb 1 és 1/4 órát kellett várni. 1/2 3-kor zsilipeltünk. Oda is behúztak bennünket ezek a kedves emberek. Egy idős házaspár. Mondanom sem kell, hogy nem osztrákok, hanem ... németek.
Zsilip után én mostam, a fiúk eveztek. Közben hátulról kezdett fújni a szél. Vitorláztunk. Felteregettem, és én is hanyatt dőltem. Ekkor Kornél felkiáltott: "Jézusmária! Anikó, evezzél gyorsan!" Hirtelen azt sem tudtam, fiú vagyok-e, v. lány. (Lány.) Hátrafelé ugyanis a vitorlától nem láttam. Nem tudtam, mi történt. Amikor megfordultunk, már láttam: egy triplet belefordult a vízbe. (Nekimentek egy bójának.)
Gyorsan odaeveztünk, jobban mondva eveztünk felfelé, kicsit haladtunk (a parthoz képest szinte álltunk), ők pedig csorogtak lefelé. Beszedtük az evezőiket és egy idősebb hölgyet. (Az összesen 7 darab.) Ő nagyon hálálkodott.
Arra jött egy motorcsónak. Integettünk nekik. Visszaintegettek. De nem vették volna észre, hogy ketten még úsznak a vízben, a hajó pedig fejjel lefelé. Végülis nagy kiabálások után odajöttek. Mi elindultunk a hölggyel (+ 6 db lapát) a part felé, a motorcsónak pedig ott bénázott. Ennél mi gyorsabban húztuk volna ki őket.
A nő még mindig nagyon hálás.
Nagy nehezen a férfiak is kievickéltek a hajóval. Ott újabb nehézségek után kiöntötték Kornél és Csaszi segítségével a vizet a hajójukból. (A hajólyukból.) Utána csináltam Kornél gépével egy képet. (Olyan ügyesen, hogy egyik hajótörött sem látszik rajta. Szegények hiába kértek róla másolatot.)
Sikerült végre elindulniuk. Előtte kaptunk tőlük almákat. Ezt útközben megettük. Ők egyébként nagyon hálásak voltak.
Továbbmentünk. Csorogtunk. Utána a fiúk eveztek, én henyéltem. (Variaetas delectat.) Újra elkezdett É-ról fújni. Vitorlázás. Bementünk egy kis Duna-ágba.
Éppen elkezdtünk evezni, amikor egy vendégház előtti stégnél megláttuk pórul járt barátainkat pakolászni. Ezek szerint ők is nemrég értek ide. Odaeveztünk hozzájuk.
A hölgy örvendezett és meghívott minket egy kávéra. Kicsit szabadkoztunk. Ekkor az egyik úrnak támadt egy jobb ötlete: mondta, hogy nem kell főznöm, meghívnak bennünket vacsorázni. Én még szabadkoztam, azonban a hölgy és a fiúk akarata döntött: kissé civilizáltuk magunkat, és felmentünk az étterembe.
Először pisiltünk, majd leültünk egy asztalhoz. Volt ott egy tündéri pici cica is.
Jött a hölgy, hogy rendeljünk bátran, ő állja. Így tettünk. A fiúk ettek "Parma" kotlettet, én pedig rántott májat. Mindkettő salátatállal volt. A fiúk sört ittak (fejenként 2 korsóval), én pedig almalevet. (Az ütődött.) Kezdtük jól érezni magunkat. Csaszinak kissé fejébe szállt a sör. Elég erős sör volt, de nagyon finom.
aug. 10. 2069 fkm. Potyavacsi |  |
Utána úgy gondoltuk, megérdemlünk 1-1 fagylaltkelyhet is. (Ez a gondolás úgy nézett ki, hogy Anikó - az orvostanhallgató - elkezdett morfondírozni: "Tulajdonképpen ha mi nem vagyunk ott, a néni nagyon lehűlt volna a hideg vízben. Ki tudja, mi lett volna vele. Nem eszünk fagyit is?") Rendeltünk. Kornél gyümölcsöset, mi Csaszival banánosat. Gyönyörűbb volt, mint a képen. És finom is.
Degeszre zabáltuk magunkat. Utána címcsere (a hölgy kért tőlünk abból a bizonyos képből). Kicsit cicáztam még, majd kölcsönös köszöngetések közepette angolosan távoztunk. (Szerintem inkább dülöngélve.) A pincérnő és a hölgy beszélgetéséből vmi olyat szűrtünk ki, hogy minden rendben, a hölgynek sem kell kifizetnie, amit ettünk. Úgy látszik, törzsvendég. (Kornélék egyébként ettek szezámmagos péksütit is. Meleg volt, azt mondták.)
Távoztunk. Én nagyon rosszul voltam. Sok volt így hirtelen a máj. (Ezt a mondatot azóta kb. tízszer hallottam tőle.) Még most is szenvedek. De megérte!
Ráadásul a bal parton találtunk egy remek táborhelyet egy kis, tiszta vizű patakocska mellett. (2068,4 fkm.)
A fiúk dolgoztak. Én pihegtem. (Ismerős, nem?)
Este végre fürödtünk! Az elmúlt 2 napban ez nem sikerült (Anikónak). Most viszont ez is nagyon jól esett. (Anikónak ezen a napon volt még egy remek felvétele az én gépemmel. Lefotózta, amint éppen zuhanyozom. A szemérmes Fuji film azonban úgy döntött, hogy ezt nem örökíti meg; a negatívon semmi sem látszik.)
Este itt is és tegnap is meglátogattak a hattyúk. Ma én adtam nekik enni. Olyan jópofák!
Most pedig itt vagyunk a sátorban. Jó kis nap volt! Aludjunk rá egyet!
