Ismét borús reggelre ébredtünk. Sokáig aludtunk. Este cseréltem Kornéllal hálózsákot. Az övé sokkal melegebb. (Köszi, Ági! Ezt Tőled kaptam!) Reggelre még mindig nem jött rendbe a gyomrom. Szörnyű.
Nagyrészt a fiúk pakoltak el mindent. Elindultunk még 10 óra előtt. A vízen reggeliztünk. A fiúk zsíros kenyeret hagymával + szokásos, én pedig egy kis tejet ittam kevés kenyérrel. Utána ledőltem, a fiúk pedig eveztek. (Tényleg nem tudom, miért aggódtam, hogy nem érünk haza időben. Hiszen Csaszival nagyon kitartóan eveztünk.)
Közeledtünk az első mai zsilip felé. A lámpa éppen zöldre váltott, amikor közel voltunk hozzá, így én is eveztem, hogy elérjük. (A hős.)
Zsilip után Ybbsben kikötöttünk, és a fiúk elmentek telefonálni Csaszi szüleinek. Nem voltak otthon.
Utána tovább vitorláztunk. Jót aludtam. Csaszi is. Szegény Kornél kormányozott végig. (A hős.)
1/2 4 körül értünk a melki zsiliphez. Itt egy szovjet uszályra kellett várni. 1/2 5-re zsilipeltünk át. Elvileg ennél a zsilipnél találkozunk Csizivel 5 órakor. Ő még sehol sincs.
Zsilipelés után a fiúk elmentek megkeresni Csizit, és gondolom, Csaszi szüleinek is telefonáltak. (Valóban. Tőlük tudtam meg, hogy Csizi már reggel 10-kor elindult Pestről stoppal. Hogy fog ez ideérni ma? Teleragasztgattam az erőművet az esti táborhelyünkre mutató pointerekkel. Kutyagoltam vagy 3 km-t. A hős.)
Hol lehet Csizi? Már 17.12 van. Egyébként pedig megy a hasam.
Jöttek vissza Kornélék, de csak ketten. Mire a lejáróba értek, már hárman voltak, ugyanis éppen ekkor ért ide Csizi.
"!!! Megjöttem !!!" (Cheese)
 | aug. 11. 2038 fkm. Melk CHEESE! |
Nagyon megörültünk. Elmentünk Csizi csomagjaiért, ami az Umsetzanlage-s folyócska mellett volt. Meglepődtünk, amikor ezen folyócskát "esni láttuk". Hogyan gondolták, hogy ezen vki le tud jönni egészben?
Arról van szó, hogy mivel a Duna szintje jópár méterrel meg van emelve, a mellékfolyói csak a duzzasztások után tudnak beleömleni, addig vele párhuzamosan, a Duna szintje alatt haladnak. Aki nem akar zsilipelni, átcipelheti a csónakját közvetlenül a zsilip előtt ebbe a folyócskába, és ezen a zsilip után jut ki a Dunára. Ezt hívják umzeccánlágénak. (Gusztustalan egy intézmény.) Itt viszont a derék labancok úgy oldották meg a Dunába torkollást, hogy kb. 1 métert bukott a víz. Ahogyan egy német turista fogalmazott egy ausztriai autóspihenő nem működő vízcsapjánál: "Ehh! Öszterrájh!"
Bepakoltuk Csizi csomagját (közben ő maga térdig iszapos lett), és elindultunk.
Egy vízparti várral szemben kőszikla áll ki a vízből. Körülötte iszonyatos víz-zűrzavar. Viszont sikerült kikötni. (És csak egy lapát tört el.) Csináltunk fényképet.
A sziklával csaknem szemben, a bal parton kötöttünk ki. (2031,7 fkm.) Minden csupa homok. Ahol régen fű volt, ott iszapos. Végülis a homokon vertük fel a sátrakat. Először vertük fel a miénket az út folyamán. Csizivel lakom benne.
Esti menü: gyümölcsleves - ugyanis a fiúk Csizi-keresés közben találtak egy aprószemű ringló fát (nesze neked, mozgószabály) -, krumplipüré, pacalpörkölt. Csizi hozott Túró Rudikat, úgyhogy azt is ettünk. (Szegény Cheese útközben elhagyta a CICÁS BÖGRÉJÉT.) Csizi, Kornél: sör.
Kaja után dumcsi, lábmosás, lefekvés. (Fogmosás is, természetesen.)
Reggel állítólag korán lesz ébresztő, mert 100 km-t akarunk menni. Bécsig. (Cheese már megbánta, hogy eljött.)
