100 km-t mentünk!
Reggel 1/4 9-kor keltünk.
 | aug. 12. 2031,7 fkm. Két sátor! |
A hajón reggeliztünk. Szokásos.
Gyorsan folyik a víz. De egyelőre szembeszél fúj. (Szerencsére hamar megfordult, és vitorlázhattunk. Itt tavaly 25 km-t reggeliztünk. Idén ez egy kicsit szerényebbre sikeredett, de azért nem panaszkodtunk. Végre hátszél!)
Kremsben megálltunk vásárolni és vizet venni magunkhoz. Ismerős tájak.
Tovább mentünk. Már 1/2 2 volt.
Közben megfordult a szél. Vitorláztunk. Az első zsilip az indulástól 50 km-re volt. Egészen gyorsan túlestünk rajta.
Közben a fiúk megebédeltek (Csaszi: lencsefőzelék, Cheese: borsófőzelék, én: húsgombócok paradicsommártásban), én még nem voltam éhes.
Tovább eveztünk. A szél viharos lett. Remek. Vitorlázunk. Van, hogy nem is kell evezni, nincs értelme.
A második zsilip az első után 30 km-rel volt. Egy motorcsónak húzott be minket. (Csak a várteplacctól!) 3 fickó volt rajta. Az egyik tudott pár szót magyarul, és megkínált minket Bp.-en vásárolt vodkával. Kornél ivott. Utána kihúztak minket a zsilipből. Közben jól beindították a motort, úgy, hogy a kenuk fele a víz felett volt (Az Anikóék felőli vége. Nálunk meg dőlt be a víz hátul.) Jó volt. (Nektek.)
Ja, a zsilip előtt egy jugoszláv dagadaga hullámai teljesen beterítettek minket. Állítólag ez a fiúk számozása szerint 10-es (Na ugye.) Szemből jött. Jó nagy volt. Egy kis időre meghűlt bennem a vér. (Elég hangosan.) Zsilip után újra eveztünk. A folyó itt már rendesen folyt. (Volt egy 3,20 perces km-ünk.) Közeledtünk a célhoz. Közben viszont alkonyodott. A bójákat is nagyon kellett figyelni. Találkoztunk a félhomályban a felfelé haladó "Miskolc"-cal is.
Tovább jöttünk. A távolban villámlik. Enyhén csepereg az eső. Még 2,5 km van hátra. Én már szívem szerint kikötöttem volna, de Kornél hajthatatlan. Bemegyünk a hidakhoz. (A dolog csak abban különbözött a vakrepüléstől, hogy míg ott rendelkezésre állnak bizonyos navigációs műszerek, a mi biooptikai szenzoraink már szinte teljesen használhatatlanak voltak a kedvezőtlen fényviszonyok miatt. A másik különbség, hogy egy katamarán kisebbet szól becsapódáskor, mint egy repülőgép.) Egyébként azon a szigeten szeretnénk kikötni, ahol 2 éve biciklitúrán is sátoroztunk. Jó hosszú ez sziget.
A második hídnál értük el a 100 km-es táv végét. (Florisdorfer Brück.) Hurrá!
A híd alatt kötöttünk ki. (1931,7 fkm.) Itt is fogunk aludni. Sátrat sem verünk.
Vacsoráztunk. Olajoshal, majonézes rák & kukorica, forralt bor.
Jóllaktunk. Irány a pihenés!
