XII. FEJEZET.
A felekezeti viszonyok. Bocskay István felkelése. A rendi alkotmány biztosítása.

A reformatio terjedése Magyarországon. – A reformatio Erdélyben. – Az ellenreformatio kezdetei. – A szabadságharcz. – A bécsi béke. – Török béke. Bocskay halála. – Testvérharcz a Habsburg házban. Az 1608-iki országgyűlés. – Erdély. A felséglevél. – Báthory Gábor és Bethlen Gábor. – Az örökösödés kérdése. II. Ferdinánd megválasztása. A rendi alkotmány kiépítése.

A reformatio terjedése Magyarországon.

Azon általános okokhoz, melyek Európaszerte elősegítették az új tanok érvényesülését, nálunk még egy különös ok is járult, az, hogy a reformatio Magyarországon elejétől fogva mint nemzeti mozgalom lépett fel, művelvén és ápolván a nemzeti nyelvet. Nagy tényező ez akkor, midőn végpusztulás fenyegeti a nemzetiséget, némettől, töröktől egyaránt.

Eleinte természetesen a Luther tana vált általánossá, később, 1545-től fogva, a túlnyomóan magyar vidékek tanítói Zwingli és Kálvin hitét fogadták el, míg a német és tót községek tovább is hiven ragaszkodtak Luther hitéhez. A mint Kálvin hite mindenütt a kormányokkal ellentétben fejlődött, úgy nálunk is kiváltkép a politikailag szervezett ellenzéki nemesség csatlakozott hozzá. Az 1562-67 közt Tarczalon, Tordán, Gönczön és Debreczenben tartott zsinatok mind a Kálvin hittanát fogadták el, azon alakban, a mint Bullinger, a svájczi hitújitás történetírója azt megállapította. Ezen szabályokhoz tartották magukat a Tiszáninnen és Tiszántúl, Baranya, Tolna, Dunamellék és Dunántúl nagyrésze s Erdélyben a magyarok és a székelyek többsége.³³⁰ Ellenben az erdélyi szászok, a szepesi németek és az öt szabad város, a Perényi-, Thurzó- és Révay-családok, Luthernek maradtak hívei.

Kiváló jellemvonása a magyar reformatiónak, hogy minden erőszakos és hirtelen változtatás nélkül alakult meg. Eleinte mindenki vonzódott az új tanokhoz, annál is inkább, mert a régi egyház alapján is lehetőnek tartották a messzemenő reformot. A magyar elme sajátságának megfelelően nem is az elvont dogmákban keresték a különbséget, hanem gyakorlati tényekben, minők a hierarchia megszűnése, a nemzeti nyelv használata a liturgiában. Ha a trienti zsinat teljesíti Ferdinánd király követeléseit, melyeket a magyar püspökök adtak elő, alig észrevehető határ választja csak el a római katholikusokat az új hit magyar követőitől, kik szintén katholikusoknak nevezték magukat. Nagyon elősegítette az átmenetet az is, hogy igen sok katholikus pap megnősült és az új tanokat hirdette, megtartván előbbi községét. A házassági szertartások is szinte észrevétlen módosultak, a vegyes-házasságok napirenden voltak. Csak a külföldi, németalföldi és franczia vallásos üldözések híre okozhatta, hogy a kálvinista papok, különösen Juhász Melius Péter debreczeni prédikátor, sűrűn kezdték emlegetni Bál papjait és a római bálványimádást. Különben a magyar reformátorok szívesen hallgattak Melanchthonra, ki nagy kiméletet javasolt a régi szokások elhagyásában. A magyar városok és a főurak oly papokat kezdtek alkalmazni, kiknek nézetei megegyeztek az övéikkel, a püspöki hatalom úgyszólva magától szűnik meg. Csak Martinuzzi igyekezett erőszakkal is fentartani a régi hitet, a míg lehetett. A czeremóniákból még sok ideig megmaradtak az oltárok, gyertyák; a papi ruhákat sem küszöbölték ki mindjárt. Perényi Gábor, egyike azon főuraknak, kik legjobban segítették elő az új hitet, «az ostyát, keresztet és más hasonlókat el nem hagyta, sőt az azokat elhagyni akaró papokat nem is szenvedhette.»³³¹

A velenczei követ szerint 1563-ban a magyar urak nagy része lutheránus vagy anabaptista, de még uralkodóbb a közönyösség. Alig lehet kétség abban, hogy ez a helyzet igaz képe. Nádasdy Tamásnak, kit a reformatio legfőbb istápjának szoktak tekinteni, levelei fényesen bizonyítják a vallásos meggyőződés ingadozását. Ez a hatalmas főúr, a Dunántúl egyik legnagyobb birtokosa, már 1534-ben oly papot tart, ki «nem pápista». Mind a mellett nem szűnik meg örömmisékért díjazni a papokat, megtartja a bőjtöt, fiát prépost által keresztelteti és megáldatja a váradi püspök által. Hanem azért eretneknek tartják és az esztergomi érsek 1557-ben felszólítja őt: térjen vissza az ősi hithez. Azután 1560-ban misét hallgat, búcsút visz magával és midőn a pápai nuncius betegágyán meglátogatja, így szól hozzá: «Tudja ő szent atyasága, hogy nem vagyok én Luther, de meglátja ő szentsége, hogy az lutherök ellen szolgálni akarok neki.» A mellett megtartja házánál a prédikátort és egyetlen fiát már határozott protestáns irányban nevelteti.³³² Valóban az ingadozás és a dogma iránti közöny ilyen példái után itélve valónak kell tartanunk Svendi Lázár itéletét, ki szerint a magyarok legnagyobb részt hugenották, de a nép e dolgokban nagyon tudatlan.

Nem férhet kétség ahhoz, hogy a XVI. század vége felé a magyar nemesség legnagyobb része eltért a régi hit- és egyház kormányformáitól. De ez az eltérés még nem nyert törvényes elismerést. A hivatalos Magyarország, ép úgy mint királya, még katholikus. Az országgyűlésen hozott törvényczikkekben hazánk még mindig mint katholikus ország szerepel, bár nem üldözik az attól elszakadókat, az anabaptisták kivételével. Az ide vonatkozó főtörvények a következők: az 1548. törvény szerint helyreállítandó a régi hit és eltörlendő az eretnekség. Ezt a püspökök eszközöljék, esperesek, alesperesek és jó plébánosok alkalmazása által. Iskolákat is alapítsanak és papoknak csak jó erkölcsű tanult férfiakat szenteljenek. Mindenki csak egy beneficiumot tarthasson meg. Adassanak vissza az egyházaknak elvett javai, a pápa pedig ingyen erősítse meg a püspököket. Akadályozzák meg a tudatlan mesteremberek hitszónoklatait, űzzék ki az anabaptistákat és sacramentáriusokat (kálvinista). Az elhagyott monostorok javai fordíttassanak iskolai czélokra. A Felség fel fogja szólítani a pápát, hogy a concilium továbbra ne halasztassék.³³³ Az 1550-iki törvény újra elrendeli a régi hit fentartását, a püspökök tiszteletét. A vitás kérdések eldöntését csak a zsinattól várja. Meghagyja a püspöki javak visszaadását, de egyúttal megköveteli, hogy csak érdemes, benszülött férfiak lehessenek püspökök. Kényszerítésről már szó sincs. Az 1552. 7. t.-cz. megelégszik ennek megerősítésével. Az. 1553-ki 7. t.-cz. csak azok büntetését rendeli el, kik a püspököket bántják. Meghagyja azonban, hogy az egyházak patronusai mindenüvé nevezzenek törvényes pásztorokat.³³⁴

Az 1554. országgyűlés semmi határozatot sem hoz vallás dolgában. Az 1556-ikinak ide vonatkozó végzése a maga határozatlanságában teljesen visszatükrözteti a helyzet nehézségét. Így szól: Az előbbi gyűlések határozatai értelmében úgy az egyházi, mint a világi urak igyekezzenek tisztöknek megfelelni. És egyik rész se avatkozzék a másiknak dolgaiba, a mint ezt az Isten iránti kegyelet is megköveteli.³³⁵ Csak az anabaptisták ellen újíttatik meg a száműzés büntetése.

Az 1557-iki országgyűlés annyiban jelöl új mozzanatot, a menynyiben az egyház megvédésére és jogai fentartására szorítkozik, anélkül, hogy más hitről (az anabaptistákon kívül) megemlékeznék. Épen úgy jár el az 1559-iki törvény is, mely a püspökök birósági hatalmát erősíti meg. Még határozottabban lép fel ez irány Ferdinánd király 1560 április 10-iki rendeletében, mely a lefoglalt egyházi javak felől intézkedik és melyben erősen előtérbe lép a régi hit védelme az új ellen. Az 1563-iki országgyűlés végzésein meg is látszik ez a visszahatás. A 31. pont meghagyja a régi hit megtartását az eretnekség ellenében. Hivatalvesztéssel fenyegeti az eretnekeket védő kapitányokat. A 42. §. erős büntetéssel sújtja az Istent vagy a szentségeket káromlókat.

Miksa alatt nem lehetett szó erőszakos fellépésről. De hogy az országgyűlés a hierarchia mellett foglal állást, kitűnik az 1567-iki országgyűlés 31. czikkéből, mely a leleszi prépostság lefoglalt javairól szól. El vannak sorolva a világi kézre jutott kapornaki, jászói, ó-budai, szent-gotthardi, borsmonostori és bozóki apátságok és javadalmak, azon megjegyzéssel, hogy a visszaélés által hanyatlik az egyházi rend, melynek bukása szükségkép maga után vonja a többi rendnek bukását is.

Rudolf alatt sok ideig nincs törvényes intézkedés. Az 1599-iki 36. pont a kétnejűség ellen határoz csak, mely bűn a törvény szavai szerint akkor nagyon elharapódzott.

Ilyen különös Magyarország állapota. A törvényes határozatok semmikép nem felelnek meg a tényleges viszonyoknak. Bizonyos, hogy a nemzet nagyobb része nem tartozott már a régi hithez. De ennek a Corpus Juris számos ide vonatkozó törvényeiben semmi nyoma. Az még teljesen fentartja a hierarchiát. Az esztergomi érsek gyakran erősíttetik meg jogaiban, a főpapok az ország zászlósai, a káptalanok, a hiteles helyek, a szentszékek tevékenysége mindig újra szabályoztatik és ha nem újítják is meg az eretnekség ellen hozott régibb törvényeket minden gyülésen, még kevésbbé van szó azok visszavonásáról. A protestantizmusnak helyzete törvényesen épen nincs biztosítva. A XVI. században csakis a két pártnak elfoglaltsága a török háborúval és még inkább az uralkodó közöny tartotta fenn a vallásos békét. Oly király alatt, mint Miksa volt, gondolni sem lehetett megbontására. De mi sem természetesebb annál, hogy mihelyt élesebb irány kerekedik felül az udvarnál, vagy a magyar főpapság keblében, ez fel akarja használni az új hit ellen azon eszközöket, melyeket neki a törvény betűje nyujt. Már a török, a protestánsok természetes védője, nem látszik oly veszedelmesnek, mint előbb. Az országban nagyszámú császári sereg áll. Básta alatt a vallonok küzdenek, kik a protestáns hollandusok elleni gyűlöletben nevelkedtek. Északkeleti Magyarországban a pápai zsoldosok foglaltak állást. Mily közel fekvő volt ezt a hadat az eretnekség ellen használni fel, melynek ügye szoros kapcsolatban állott a magyar nemesi szabadsággal! Törvény, mint láttuk, nem védte a protestantizmust, csak a magyar nemes, ki házában, birtokában körülbelől azt tehette, a mit akart. Most az udvar 1603-ban elrendeli Illésházy Istvánnak, a protestánsok nagy protectorának elfogatását tiszta gyanúra. Illésházy megmenekül, de a párt, melynek feje, fel van zavarva.³³⁶ Erős szervezettel áll szemben, a jezsuita-rend latba veti összes befolyását. Együtt működik a pápa, a spanyol követ és Felső-Ausztriának erős és vakbuzgó uralkodója, Ferdinánd főherczeg. Ha Ausztriában, hol annyi rendi végzés védte a protestantizmust, lehető volt oly rövid idő alatt annak elnyomása, miért ne volna az lehető Magyarországon, melynek közjoga még egészen a hierarchia részén áll?

A királyi Magyarország magában, főurainak és polgárainak közönyével, egyházának szervezetlenségével nem is állhatott volna ellen sikeresen. Csakhogy a magyar protestantizmus a készülő harczban nem áll egyedül. A katholikus pártot az örökös tartományokban túlsúlyra jutó politika viszi harczba, a protestáns rész a magyar Erdélyben talál segítséget.

A reformatio Erdélyben.

Már a mohácsi vész előtt erős gyökeret vertek Luther tanai az erdélyi szászok közt, különösen Szebenben. Ott, mint Németország sok városában, a városnak az érsekkel való hosszú pöre is feléje vonta a kedélyeket. Az egyes polgárok vetekedtek, ki lássa házában, asztalánál az első apostolokat, kik németországi klastromukat elhagyó szerzetesek voltak. A belföldiek közt a brassói Honter János hatott leginkább szava, irodalmi működése és nyomdája által. Martinuzzi 1543-ban erőszakkal készült fellépni ellene, de tanácsosai már szintén a reformatióhoz hajoltak. Így Honter 1544-től fogva, mint Brassó lelkésze, akadály nélkül folytathatta tanítását. Az egész szászság lutheránus lett és midőn egyházilag szervezkedett, nemzetiségök központja, Szeben, lett a superintendens székhelye.

János király, ki jó katholikus volt, 1528-ban maga elé idézte Szántai Istvánt, ki a magyarok közt terjesztette az új tanokat. Ünnepélyes vitát rendelt el és Kálmáncsehi Sánta Márton gyulafejérvári kanonok volt a vita egyik birája. A kanonok vallásos meggyőződése megingott és csakhamar ő lett az új hit legbuzgóbb apostola. Debreczen egyházából ő távolította el a képeket. Idő folytán, mint sokan társai közt, ő is Kálvin tanához szegődött.³³⁷ Csakhamar itt is szemben állott egymással az evangelikusok két iskolája. Heltai Gáspár, ki Wittenbergában járt, Dávid Ferencz iskolamesterrel együtt Kálmáncsehi ellen foglalt állást. Egyelőre még a lutheránusoknál volt a túlsúly és az 1558-iki tordai zsinat elkárhoztatta a kálvinistákat. De a felekezetek még nem voltak annyira elválasztva, hogy a szabad kutatást és a személyes meggyőződést erősen korlátozhatták volna. Már egy évvel később mind Heltai, mind Dávid a helvét hitvallást fogadták el, Juhász Melius Péter befolyása alatt. Az új tan különösen a magyarok és székelyek közt terjedt el s a magyar kálvinista egyház 1563-ban végkép elvált a szászoktól.

Nyilvánvaló e fejlődésnek nagy politikai és nemzetiségi fontossága. Azelőtt szászok és magyarok hit és egyházi kormány dolgában egyek voltak és csak az oláhoktól tértek el. Most a szász lutheránus egyház, mint nemzetiségi szervezet, különvált a magyar reformátusok és katholikusok szervezetétől. Világos, hogy ez által a magyarok és szászok közt rend és nemzetiség dolgában rég meglevő ellentét még jobban kiélesedett.

János Zsigmond uralkodása alatt Erdélyben, melyet nem fenyegetett sem török, sem német, legjobban a vallásos mozgalom foglalkoztatta a népet, sokkal mélyebben hatva át a nép lelkét, mint Magyarországon. Nagy szerep jutott a sajtónak is, különösen a brassóinak és a kolozsvárinak, melyet Heltai használt fel. Egy krónikás szerint «hallottak volna, egész Erdélyben minden helyen a köznéptől sok esztelen disputácziót és pántolódást, estve, reggel, éjjel, nappal, falun, városon, étel-ital között». Új elemet vittek be a vitába a fejedelmi udvarban megforduló művelt olaszok, kik közt Blandrata György, János Zsigmond orvosa, ki befolyását Báthory István korában is megtartotta, volt a legkiválóbb. Blandrata Socin tanához hajlott; tagadta a szent háromságot. Dávid Ferencz, most már a fejedelem udvari papja, lelkének egész tüzével belemélyedt e problemák tárgyalásába és mindjobban közeledett az unitáriusokhoz. Most is vitatkozásokkal iparkodtak kiegyenlíteni vagy palástolni a szakadást és nem volt ezeknek se vége, se hossza. Különösen nevezetes az, melyet 1568 februárban a fejedelem előtt Gyula-Fehérvárott tartottak és az 1569 október 20-ikán Váradon tartott, mely után az unitáriusok Dávidot választván superintendensül, külön váltak. Heltai is hozzájuk csatlakozott, Váradon 3000 hívőt nyertek és Kolozsvárott a fejedelem megengedte nekik a nagy templom használatát. Voltakép akkor szűnt meg Kolozsvár, hol már előbb is erős volt a magyarság, hivatalosan szász város lenni. A szász egyetem törölte, mert az új hitre tért.

Ily módon három különböző protestáns egyház létesült a régi katholikus egyháznak oldalán, mely még szintén fennáll. Az erdélyi egyházi mozgalom annyiban érdekesebb a magyarnál, hogy külső beavatkozástól menten, szabadon mehet végbe. Ennek meg is van nyoma az ország törvényeiben, melyekben csakhamar kifejezést nyer az ország vallásos megoszlása.

A fehérvári 1543-iki gyűlésen előhozta ugyan a barát a vallás ügyét, de erről végzés nem maradt. Az 1545 ápril 24-iki tordai végzések szerint: ezentúl senki se merjen újítani, sem életével és erkölcsével a városokon kívül senkit ne sértsen, hanem mindenki igyekezzék embertársainak épülésére. A barátokat és egyházi férfiakat pedig ne bántsa senki, hogy szabadon végezzék a vallásos gyakorlatokat.³³⁸ A szabad vallásgyakorlat a városokra szoríttatott. Az 1545-iki debreczeni gyűlés el is rendeli a lutheránusok üldözését a jószágokon. Még a szász templomokat is megtámadta a vásárhelyi 1545. évi gyűlés és ez által csak erősítette a szászok nemzeti ellenállását. Míg Martinuzzi él, a római katholikus vallás marad Erdélyben a törvényesen uralkodó.

Castaldo ezt már nem tartotta fenn. A tordai 1552. évi országgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy az evangelikus rész ne bántsa a pápistát és viszont, hanem legyenek egymás iránt jóindulattal. Izabella királyné, midőn 1556-ban kormányra jutott, már kétségbe sem vonta a szabad vallásgyakorlat jogát. A Kolozsvártt azon évben tartott gyűlés az egyházi javak kérdését is elővette. A saecularisatiót elvben már elhatározták. A vagyon egy része iskolaalapításra fordítandó.³³⁹ Az azon évben tartott zsinat intézkedett az úrvacsora dolgában, ellene nyilatkozott a képeknek és a szerzetes-rendeknek és pénzt veretett a drága templomi edényekből.³⁴⁰ Az 1557-iki tordai törvény következőleg fejezi ki a vallásszabadság eszméjét: Minthogy mi és felséges fiunk az ország lakosainak kérelmére kegyesen megengedtük, hogy mindenki azon hitet és azon szertartásokat tartsa, melyeket akar, kényökre bízván az egész dolgot, de bármely sérelem nélkül, hogy az új hit vallói ne bántsák a régi felekezetet, de őket se nyomják el, elhatározták az urak, hogy a felmerülő viszályokat nemzeti zsinaton egyenlítsék ki. Megerősítjük és királyi oltalmunkba fogadjuk a szász egyházhoz tartozó magyar egyházakat. – Ez az ágostai hitvallás beczikkelyezése. Az 1563-iki tordai országgyűlés a székelyek közt állapítja meg a vallásszabadságot. Egy évvel később történik a kálvinista egyház elismerése oly szavakkal: Minthogy a vallás, különösen pedig az úrvacsora dolgában sok per és czivódás folyt a kolozsvári magyar egyház és a szebeni szász egyház közt, az egyetértés és lelkiismeret nyugalma helyreállítása miatt elhatároztuk, hogy mindenkinek szabad akár egyikhez, akár másikhoz csatlakozni, és egyik résznek sem szabad erőszakkal a maga részére hajlítani a községeket.

Az elismerésre jutott protestáns felekezetek csakhamar teljesen ki akarták küszöbölni a fejedelem segélyével a régi hitet. Erre akkor nyilt alkalom, midőn az ország 1566-ban a törökkel szövetségben háborúba indult Magyarország ellen. A tordai törvény így szól: Miért, hogy az Úr Istennek jóvoltából az evangeliumnak világosságát az ő felsége birodalmába mindenütt felgerjesztette és kívánja, hogy az hamis tudomány és tévelygések az anyaszentegyházból kitisztíttassanak, egyenlő akarattal végeztetett, hogy afféle egyházi renden való személyek, kik a pápai tudományhoz és emberi szerzéshez ragaszkodtanak, és abból megtérni nem akarnak, az ő felsége birodalmából mindenünnen kiigazíttassanak. A váradi káptalannak, melynek jószágait a fejedelem lefoglalja, idő engedtetett az áttérésre. A görög katholikus vallás ellen is irányult a protestantizmus diadala. Az 1566-iki gyűlés végezte, hogy a birodalomból minden nemzetség közül efféle bálványozások kitöröltessenek, és az Istennek igéje szabadon hirdettessék, kiváltképen pedig az oláhok között, kiknek pásztori vakok lévén, vakon vezetnek.³⁴¹ Bizonyos, hogy a térítés nagy eredményt tudott felmutatni és a protestáns oláhoknak ezen idő után külön superintendens állott az élén.

János Zsigmond legjobban az unitáriusokhoz hajlott, ellenségei őt épenséggel török hitűnek hirdették. Ezért midőn franczia, majd habsburgi nőt keresett, a gyanú eloszlatására 1570-ben törvényt hozatott az eretnekek, azaz a háromságtagadók ellen. De már 1571 elején Maros-Vásárhelytt újra megengedték a szabad prédikálást és így befogadták az unitáriusokat is.

Ezzel bezáródott a hivatalosan elismert vallások sora. János Zsigmond udvara nagyrészt unitárius volt, az volt kegyencze, Békés Gáspár, a trónkövetelő is. Nem csoda, ha Báthory István, ki különben is megtestesítője a magyar conservatismusnak, szembe szállott azon iránynyal, mely mindig új meg új secták alapítása által egészen szétforgácsolta volna az államot. A rendek közt is túlsúlyra jutott az a felfogás, hogy az eddig adott szabadságokat meg kell tartani, de további újításnak útját kell állani. Az eszmék harcza nem szünt meg, de azokra, kik szét akarták feszíteni az addig megalakult kereteket, már üldözés várt. Különösen tragikus Dávid Ferencz sorsa, kit tanulmánya arra vitt, hogy már az unitárius tanon is túlmenve, a zsidókhoz közeledett és ki keserű polemiái által magára vonta Báthory Kristóf haragját.³⁴² 1578-ban a börtönben halt meg és követői, a zsidózók, soha nyilvános elismerésben nem részesültek és gyakran a legfanatikusabb üldözésnek voltak kitéve.

Erdélyország tehát protestáns ország, melynek nemességét a protestáns szászokkal a katholicizmus elleni közös védelem érdeke köti össze. A protestantizmus támadóan lép fel a régi hit ellen, melynek még mindig vannak követői, különösen a székelyek közt, valamint a görög katholikus oláhok ellen. A fejedelem katholikus, de nem képes visszaállítani ezen egyház uralmát, mely törvényesen már meg van fosztva javaitól is. A törökkel való szövetség is természete szerint útját állja a Habsburgokra támaszkodó katholikus befolyásnak. Azért mondhatni, hogy Báthory Zsigmond országa egész állapotát megrendítette, midőn ezen rendszert megváltoztatta. Az eredmény Básta győzelme és ezzel együtt a katholikus, jezsuita ellenreformatiónak lehetősége.

Magyarországon törvényes úton készülnek megtámadni a protestantizmust, Erdélyben erőszakkal. Mindkét helyütt a jezsuiták járnak elől, ugyanazon hatalom, mely csak az imént oly nagy eredményeket vívott ki Ausztriában.

Az ellenreformatio kezdetei.

A mohácsi vész után a magyar főpapság egy ideig kényszerített tétlenségben nézi az új tan hirdetését. Javaik világi urak kezébe jutottak. Perényi Péter szállta meg az egri püspök uradalmait, Szerecseny János a pécsiét, Török Bálint a nyitraiét, Bakics Pál a győriét Bodó az erdélyiét, Perucsics a csanádiét, Czibak a váradiét. Ez urak majdnem mind a reformatióhoz hajlottak, mely jogos alapot nyújt rablásuknak. A főpapok száma is meggyérült. A rend alig tehetett már szolgálatot az országnak. A római udvar nem tett semmit az egyház újjászervezésére, sőt akadályozta azt. Verancsics Antal hét éven át volt püspök, mások még hosszabb időn át, a nélkül, hogy a pápai megerősítést, melyet bizonyos taksák által kellett volna megnyerni, megszerezhették volna. Köztük voltak a legkiválóbb, legtudósabb férfiak, mint Forgách Ferencz és Draskovics György. Ez által képtelenek voltak papokat felszentelni, kik felvegyék a viadalt a protestáns apostolok ellen. A pápai nunciusok jelentései éveken át telve vannak ezekkel az áldatlan tárgyalásokkal. III. Pál pápa idejében különösen a financiális kérdés volt az akadály, mert az elszegényedett főpapok nem birták fizetni az annatákat. IV. Pált pedig annyira vitte gyűlölete a Habsburg-ház ellen, hogy egyáltalában nem erősített meg Ferdinándtól ajánlott püspököt.³⁴³

Hosius, pápai nuncius, ki 1560-61-ben járt Bécsben, már úgy tünteti fel hazánkat, mint a mely egészen elveszett volna a katholikus hitre nézve. Az egész országban, írja 1560 júl. 31-én, alig van három pap, ki nem nősült. Midőn Oláh Miklós esztergomi érsek tanácsot kért a nunciustól, mit csináljon az olyan papokkal, kik semmikép sem akarnak megválni «azon szemérmetlen nőktől, kiket feleségnek neveznek», ez azt felelte, tegyen helyettök másokat. «De nem kapok», volt a válasz. Oly nagy volt a szükség papokban, hogy az érsek még az ilyen házas papokat is meg akarta tűrni, különben nincs senki, ki a szentségeket administrálhatná a népnek.³⁴⁴ Csak Horvátországban állott még fenn a régi fegyelem. «Ott a nép nem kér kelyhet, sem a pap feleséget.» Még 1583-ban is panaszkodott Draskovics kalocsai érsek, hogy bár 300 növendéke van, nem bír papot nevelni, mert a magyar nem szivesen megy papnak. Ő maga kért dispensatiót a pápától oly pap részére, ki kétszer is házasodott.³⁴⁵

De mint a reformatiónak, úgy az ellenreformatiónak hullámai is csakhamar elérték hazánkat. Mihelyt helyre állott a jó viszony császár és pápa közt és Bécsben nuncius székelt, Oláh Miklós is erélyesebben kezd fellépni. 1561 tavaszán tartományi zsinatot tart Nagy-Szombatban, oda hivja összes papjait és megköveteli tőlük, hogy nőtlen életet éljenek, vagy legalább lakásukból távolítsák el nejöket. Ennek eleinte nem igen volt foganatja; sokan inkább ott hagyták állásukat, de azért fontos e zsinat, mint a kath. papság újra-fegyelmezésének első kísérlete. Ugyanazon évben jezsuitákat telepített az érsek Nagy-Szombatba. De ezek idegenek voltak és nem birtak eleinte valami nagy sikert kivivni. Miután házuk elégett, vissza is hivták az egész telepet.

Nagyon megkönnyítette az ellenreformatió előrehaladását az a bámulatos tény, hogy még mindig a katholikus hit az egyedüli, melynek szervezete törvényes. Az ország hivatalosan még mindig a pápához tartozik, a zsinattól várja a vallásos kérdések megoldását, katholikus a király és a hierarchia még mindig az első rend, melynek tagjai a király tanácsában sem nélkülözhetők.³⁴⁶ Meg van tehát a keret, melynek kitöltésére, mihelyt hozzá hajló fejedelmek pártfogásában bizhatik, készen és buzgón vállalkozik nálunk is a jezsuita rend.

Igazi működését Erdélyben kezdi, hová Báthory István hivott magyar jezsuitákat, hogy ők neveljék öcscsét, Zsigmondot. Kristóf a kolosmonostori apátság javait adta át nekik és a rendek is befogadják őket, de egyuttal kérik a fejedelmet, szorítsa őket határok közé, hogy a különböző hitoktatók közt háborúság ne keletkezzék.³⁴⁷ Első nagy sikereik azonnal kihivták ellenök a protestáns tanácsurak és rendek haragját. Említettük már, hogy az 1588-iki enyedi gyűlés nem szavazta meg az adót, mert a fejedelem nem egyezett belé a jezsuiták kitiltásába.

Az 1588. meggyesi országgyűlés abból indul ki, hogy Erdélyben már 1556 óta ki van tiltva a pápista hit, melynek jószágait le is foglalták. Ennélfogva a szerzet 25 nap alatt hagyja el az országot, «sőt még ugyan eféle római religión való szerzeteseknek claustrumok ne lehessen, – se penig az régi ország constitutiója ellen eféle religión valók, se egyéb ecclesiastica persona köztünk – nemes jószágot és örökséget ne birhassanak.» Csak magyar katholikus papot tarthassanak az urak házuknál, bárki lelkiismerete kényszerítése nélkül. Cariglio mindazonáltal megmaradt a fejedelem udvarában.

Ezalatt Magyarországba is visszatértek az atyák, Draskovics György győri püspök meghivására 1579-ben szónokoltak Szombathelyt.³⁴⁸ Ugyanaz a főpap kivitte, hogy Rudolf 1586-ban nekik adja át a thuróczi prépostságot, mely 1538 óta világi kézben volt. Az 1588-iki országgyűlés 44. §. ezen javadalomnak benszülöttre ruházását követelte. A király e pontot nem erősítette meg, azon megjegyzéssel, hogy collegium alapítása és papnevelés czéljából adta át Thuróczot a jezsuitáknak. A rendek ellen különösen Fejérkövy veszprémi, Forgács Ferencz nyitrai püspökök és Pálffy Miklós védték őket. Nemsokára a nyitramegyei Sellyében nyilik meg virágzó iskolájuk, melynek már 1602-ben 400 tanulója van, különösen a nemesség köréből. Mátyás főherczeg Kassára telepíti őket és behálózzák egész Felső-Magyarországot. Zágrábban 1606-ban alapítanak iskolát. Nőttön-nő az áttértek száma, mindannyi buzgó apostola új hitének. Köztük van Forgács is, a nyitrai püspök. Mint másutt, itt is a protestánsok eszközeivel küzdenek. A szónoklás mellett a vita-irodalmat is művelik. A protestáns Károli Gáspárnak biblia fordítása már 1590-ben megjelent, most Káldy György jezsuita fordította le a bibliát a Vulgata szerint.

Erdélybe 1593-ban ujra visszavitte őket Zsigmond és Básta hódítása biztos talajt szerzett részökre. Rudolf 1604 jan. 12. megalapította erdélyi collegiumukat, Cariglio maga ment Kolozsvárra, hol nemcsak templomokat, hanem polgári házakat is átadtak a jezsuitáknak. Már a szászoknál is eltiltották az urvacsorát.³⁴⁹ Ezalatt Felső-Magyarország főhelyén is kezdetét vette a katholicizmus erőszakos helyreállítása. Eger vára török kézre került, a püspök és káptalan Kassára tette át székhelyét. A király 1603 nov. 11-én elrendelte, hogy az ottani Sz. Erzsébet temploma, melyet már egy félszázad óta elfoglaltak a lutheránusok, minden kincsével együtt adassék át az egri káptalannak. Belgiojoso tábornok, Barbiano grófja, 1604 január 6-án elüzte a városból az evangelikus papokat és elfoglalta e valóban királyi templomot, Magyarország legszebb középkori műemlékét. Az egészen protestáns város, akkor Magyarországnak legfontosabb kereskedő helye, nem nyerhetett igazságot. Eljöttnek látszott az idő erőszakkal dönteni meg az új hitet.

A reformatió korában még majdnem egy századon át békésen élt egymás mellett a régi és az új hit. A török elleni háború foglalkoztatá akkor a kedélyeket, első sorban az volt a fő politikai kérdés. Az ország egész műveltségi állapotára első sorban az süté bélyegét. De a vallásos mozgalom sem volt hatás nélkül és befolyása alatt már kezdett átalakulni hazánk szellemi és erkölcsi élete.

A szabadságharcz.

Az ország közepét elfoglalta a török és még egyre terjeszti hatalmát, Egert és Kanizsát csatolva birtokához. Erdély Básta hadát nyögi. Vége ott az alkotmánynak és nemcsak a reformatiót, hanem a magyar nemzetiséget támadja meg a zsoldosok rémuralma. Ugyanakkor a királyi Magyarországon az udvar végre akarja hajtatni a bár el nem törölt, de sok évtizeden át nem alkalmazott törvényeket a katholikus vallás érdekében és ugyanakkor az egész rendi alkotmány megsemmisítésére tör. Rudolf császár és király erre az egy vállalatra összeszedte beteg elméjének egész energiáját. Illésházy pöre és a kassai templom elfoglalása mintegy jeladásul szolgáltak a harcz kitörésére. Ily súlyos viszonyok közt gyűltek a főrendek és követek az 1604 február 3-án Pozsonyba összehivott diétára. Nehéz szívvel fognak a törvényhozás munkájához, senki sem érezheti magát biztonságban, mióta Illésházyt törvénytelenül elitélték és a protestánsokat különösen busítják a kassai hirek. Csak most érzik, minő baj reájok nézve, hogy közjogilag nincsenek elismerve. Előharczosaik közt Illésházy Lengyelországba menekült, Thurzó György, a dunáninneni kerület kapitánya, kénytelen volt lemondani tisztségéről,³⁵⁰ Báthory István országbiró pedig nem mer kimozdulni ecsedi erős várából. Az országgyűlést a király megbizásából Mátyás főherczeg nyitja meg, de az a nagy nyájasság, melyet a protestáns követek irányában tanusít, nem képes ezeket megnyugtatni. A papság már nyiltan követeli a protestáns vallásgyakorlat eltörlését. Ekkor a protestánsok Istvánffy alnádor előtt tiltakoztak minden törvénytelen rendszabály ellen, mely vallásuk szabadságát érinthetné. Nem is hozott a diéta semmi határozatot a vallás dolgában; épen a legégetőbb kérdés elől kitértek. Szétoszolva 21 törvényczikket terjesztettek a király elé. Rudolf ezeket május elején megerősíté, hanem Himmelreich Tiborcz magyar kamarai titkár javaslatára még hozzá csatolta az oly szomorú nevezetességre jutott 23. czikket, mely így szól:

«Ő cs. és kir. Felsége úgy a hiteles jelentések, mint a kedves öcscse, Mátyás főherczeg által beküldött kérvénye által azoknak, kik magokat a magyar birodalom karjai és rendjei többségének nevezik, értesült arról, mit azok vallásuk zavarása, templomaik elvétele, papjaik elűzése miatt előadtak. Azonfelül a főherczeg közbenjárását kérték ki a Felségnél, hogy szabad vallásgyakorlatnak örvendhessenek. De a főherczeg felszólítása daczára nem irták alá az oklevelet, sem be nem vallották, mily valláshoz tartoznak és minő egyházakat és jövedelmeket vettek el tőlük, hanem általánosságoknál maradtak. Ez által késleltették ez országgyűlés tárgyalását és botrányt és rossz példát mutattak a hű rendeknek. Ő Felsége tudtával nem bántották egyházaikat, sem ősi jószágaikat. Ő Felsége nem határozhat homályos igényeik szerint, különösen minthogy látja, hogy ők ez ügyben összejátszanak a sz. királyi városokkal, melyek a Felségnek birtokai. Minthogy pedig ő Felsége dicső ősei és elődjei példáját követve hiven ragaszkodik a római kath. hithez és kivánja, hogy az Magyarországban is virágozzék és kötelességének tartja azt védeni: saját akaratából, királyi teljhatalmából megerősíti az előbbi uralkodóknak a szent római kath. hit javára hozott törvényeit. Hogy pedig a következő gyűléseken a vallás ügyével ne késleltessék a tárgyalásokat, Ő Felsége elhatározta, hogy az ujítók ellen a törvényes büntetéseket foganatba fogja vétetni.»

Ez a hadüzenet a protestánsok ellen, kik törvényen kívül helyeztetnek és a magyar alkotmány ellen, melynek mellőzésével hoz törvényt a király. A katholikus párt, melynek eddig kétségtelenül kedvezett minden törvény, ezáltal elhagyta a közjogi alapot.

A protestánsok átérezték e lépés jelentőségét. Északkeleti Magyarország kizárólag az ő birtokuk. Ott, a királyi Magyarország, Erdély és Lengyelország közt középen, teljes szabadságban, úgyszólva minden kormány beavatkozása nélkül éltek addig a hatalmas dynasták, kik elfoglalták az egyházi javakat és az evangéliumot hirdető papokat tartottak. Gálszécsen gyűlést tartottak, melynek nevében Homonnai Drugeth Bálint kijelenté a kassai kapitánynak, Barbianonak, hogy míg a 22. pontot vissza nem vonják, nem fogadnak el királyi parancsot, nem adnak sem katonát, sem adót. A készülő forradalomnak csakhamar Bocskay István lépett élére.

Bocskay a legelőkelőbb családok egyikének volt ivadéka. Családja eredetét a mesés Miczbánfiakra vitték vissza. Anyai nagybátyja volt Báthory Zsigmondnak és nagy része volt ennek fellépésében a török ellen. Prágában járt mint Zsigmond megbizottja, de ott eredményt elérni nem birt. Azóta, hogy Erdély Básta kezére került, nyugton ült sz. jóbi várában. Erdélyi javait lefoglalták és Barbiano, ki hiába kért tőle kölcsönt, a többinek elvételével fenyegette. A megfontoló főúr akkor fogott csak fegyvert, midőn látta, hogy nincs más menekülés. Bocskaynak a bujdosó Bethlen Gábornál talált levelei szolgáltak a közvélemény szerint az ellene való fellépés okául. Sz. Jóbot háromezernyi német sereg készül megtámadni. Bocskaynak sikerül a maga részére vonni a hajdukat, kiket a kassai kapitány nem fizetett és kik készek voltak ugyan a török ellen harczolni, de nem vérök ellen.³⁵¹ Ezen próbált kapitányok alatt álló had segítségével legyőzi a németeket (Diószegnél 1604 okt. 14.). Diadalát felhasználva, előnyomul Kassa ellen, mely ujongva fogadja, részére állanak az északi városok és megyék, nemsokára az egész ország.

A felkelők ellen Básta szállott táborba, ki Esztergomot vitézül megvédte a török ellen. Két csatában győzött, de Kassát hiába ostromolta és minthogy mindenben hiányt szenvedett, nem használhatta fel győzelmét. Tavaszszal kénytelen volt visszavonulni Pozsonyba. Kassán már fejedelmi udvart tartott Bocskay és Szerencsre országgyűlést hivott össze 1605 április 17-ére. Itt egyenlő jogunak nyilvánították a katholikus és protestáns hitet. Bocskayt kikiáltották Magyarország és Erdély fejedelmének, adót és katonaságot szavaztak meg.³⁵² A felkeléshez állott a birtokaiba visszahelyezett, tárnoknak kinevezett Illésházy, Báthory István, az országbiró és mások. A törökkel szövetségre léptek, az osztrák és morva rendeket együttes működésre szólították fel. Érsekujvár Bocskay kezébe jutott, Esztergomot és Visegrádot elfoglalta a török.³⁵³ A magyar könnyű lovasság betört Ausztriába. A királyi hatalom úgyszólva megszünt. Erdélyben a magyarok és székelyek fejedelmökül kiáltották ki Bocskayt, ki serege élén bevonult, legyőzte a németeket és az ellenálló szászokat és visszaállította a régi alkotmányt.

Bocskay kezében most nagyobb hatalom központosúlt, mint Szapolyai János ideje óta bármely magyar kezében e honban. A török annak hagyományait akarta általa megújíttatni. Elismerte Magyarország királyának és koronát küldött neki. De Bocskay megmutatá, hogy hazájáért és vallásáért harczol, nem czímért. Kijelenté, hogy Magyarországnak van törvényes királya, a koronát csak mint ajándékot fogadta el. Nem volt czélja a belső háborúnak örökössé tétele. Nem akarta hazáját a töröknek odadobni zsákmányul.

Magyar- és Erdélyország Bethlen Gábor halála évében (1629).

Már juniusban kijelenti, hogy kész a békére, nem akar elszakadni a királytól és ha feltételei nehezen elfogadhatók, kész azokat enyhíteni.³⁵⁴ A királytól való elszakadásra nem gondolt, tudta, hogy míg a török benn ül az országban, nagy szüksége van Magyarországnak a német hátvédre. De azért a törökkel is fentartá a barátságot, mert különben hogy kényszeríthetné békére a császárt, ki hallani sem akar a lelkiismereti szabadság «kicsapongó» követeléséről, a hogy a spanyol követ nevezte. Elment Budára fényes kisérettel, 7000 huszárral, de nem bizott a törökben és azon esetre, ha őt valami baj éri, Illésházyt és Homonnay Bálintot jelölte ki vezetőkül. A találkozás a nagyvezérrel a Rákos mezején teljes sikerre vezetett. Megegyeztek abban, hogy csak együtt kötnek békét a császárral. Ez rendkívül fontos eredmény volt a magyarokra nézve, kik méltán tartottak attól, hogy a két császár az ő rovásukra egyezik meg. A szultán tíz évre elengedi az erdélyi és magyar hűbéradót, minek fejében átadják neki Lippa és Jenő várait. Bocskay azután nyomban maga köré gyűjtötte a rendeket Korponára, hogy a béke feltételeit megállapítsák.

Bocskay István.
A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött metszett kisebbitett hasonmása.

Ez a korponai gyűlés első Magyarország nagy forradalmi gyülései közül és már megjelennek benne mindazon tényezők, felmerülnek azok a kérdések, melyek a későbbieket foglalkoztatták, Ónodig és Debreczenig. A nagy többség őszintén óhajtja a megegyezést, különösen a főrendek és a városok. Az utóbbiaknak leginkább csakis a vallás ügye fekszik a szívén, az előbbieknek az alkotmány épsége is, de azon túl nem mennek. Ellenben az északkeleti megyék követei, kiket csábit a szomszéd lengyelek szabadsága, királyválasztást akarnak és pedig, ha lehet, magyar királyt, Bocskay személyében. Ép úgy gondolkodik a fegyveres erő, a hajduság, részben nemzeti érzületből, részben azért, hogy tovább tartson a háború és a zsákmányolás. Mások mérsekeltebbek, megelégedtek volna Mátyás főherczegnek megkoronázásával. Illésházynak egész ékesszólására és a fejedelemnek egész tekintélyére volt szükség, hogy ezeket a tulzókat lecsillapítsák és az előbbi különösen a hajduság lecsendesítésével szerzett nagy érdemet. Más részről is nagy nehézségekbe ütközött az alku, mert Rudolf császár gyanuval volt eltelve Mátyás iránt és különben is tekintélyének megsértését látta minden engedményben. Csak midőn belátta, hogy nincs ereje a forradalom elfojtására, hogy Németországból nem várhat segélyt, sőt hogy az ottani protestánsok nagy rokonszenvvel viseltetnek a magyar ügy iránt, hajlott ő is a békére. De a protestánsok törvényes elismerésére, befogadására még sem birta elhatározni magát és így a korponai gyűlés még nem köthette meg a békét. Megelégedett azzal, hogy annak feltételeit megállapítsa és azokat elküldje Mátyás főherczegnek. A további alkudozás vitelére Illésházy István és Mladossevics Horváth Péter kaptak megbizást.

A bécsi béke.

A korponai feltételek, úgy mint Bocskay előző feltételei, három részre oszlottak. Először is a vallás ügyének biztosítása végett teljes egyenlőséget és szabad vallásgyakorlatot akartak megszerezni a protestáns vallások követőinek és pedig nem csupán a kiváltságosoknak, hanem a föld népének is. Másodszor az alkotmányon ejtett számos sérelmet akarták orvosolni nádorválasztás, a törvényes biróság berendezése és a garázdálkodó idegen kapitányok eltávolítása által. De hogy ez utóbbi el legyen érhető, véget kellett vetni a török háborúnak is. Ezt különben is javasolta a magyar nemzet legnagyobb érdeke, mert a török kiűzése úgy sem volt remélhető, a háború további folyama pedig csak a pusztítást teheti még szélesebb körűvé.

Bármelyike ezen követeléseknek magában véve is elegendő volt Rudolf császár teljes haragjának és gyanújának fölkeltésére. Ha még hozzáveszszük, hogy harmadszor Bocskayt el kellett volna ismerni Erdély fejedelmének és neki átengedni több magyar megyét, még jobban megértjük Rudolf idegenkedését minden megegyezéstől. Különben is mindig tartott testvéreitől, különösen Mátyástól és ha ennek sikerül a magyarokat kibékíteni, világos, hogy könnyen helyébe léphet tehetetlen bátyjának. A kérdés csak az volt, meg lehet-e állítani Bocskay diadalmenetét merő tagadással és nem ássa-e alá a háború folytatása még jobban a császárnak és dynastiájának különben is megrendített állását.

Nehéz volt az elhatározás, hisz nem egyes engedményről volt szó, hanem egy évtizedek óta folytatott, az általános európai ellenreformatióval és a spanyol szövetséggel szorosan kapcsolatos kormányrendszer elhagyásáról. De könnyű volt belátni, hogy a béke nemcsak hasznos, hanem egyenesen szükséges magára a dynastiára nézve is. Attól kellett ugyanis félni, hogy a magyarok török segítséggel végig pusztítják Ausztriát és Magyarországot, ha pedig ez nem történik meg, az osztrák és morva rendek kezet fognak a magyar protestánsokkal és együtt döntik meg a császár trónját. Mindamellett még győzött a bizalmatlanság és az ország biztosai eredménytelenül tértek vissza Bécsből. Különösen a vallás dolgában történendő engedményekbe nem akart egyezni Mátyás, kiben a magyar püspökök, különösen Forgács Ferencz nyitrai püspök is élesztették az ellenállás szellemét. Igy Bocskay újra háborúra készült. De hogy semmit se mulaszszon el a béke érdekében, újra összehivta a rendeket Kassára 1606 ápr. 24-ére. Onnét újabb biztosokat küldtek Bécsbe a régi feltételekkel.

Ugyanazon időben Mátyás főherczeg lényegesen közelebb jutott a magyar állásponthoz. Bátyja ugyanis megadta ugyan részére a teljes hatalmat a béke megkötésére, de ugyanazon időben azon gondolattal foglalkozott, hogy őt a trónöröklésből kizárja és Leopoldot, Ferdinánd főherczeg öcscsét, tegye meg utódjává. Ezen viszonyok nyomása alatt a főherczeg hosszas vonakodás után megkötötte a bécsi békét (1606 jun. 23.). Nemcsak Magyarország megnyugtatására szolgált ez az ő szemében, hanem arra is, hogy Rudolf császárral szemben őt támogassa a neki szabadságai elismerését köszönő magyar nemzet. Hat reá Thurzó Györgynek az a veszedelmes tanácsa is, hogy most szükséges az engedés, mert máskép a nehézségeket nem lehet legyőzni, de később, ha az ország lecsendesedett és a korona ismét érvényesítheti befolyását az országgyűlésen, törvényesen mindent ismét meg lehet változtatni.

Az oklevelet Mátyás főherczeg állítja ki. A korponai gyűlés által felállított pontokat intézi el. Az első czikkben kijelenté, hogy Magyarország semmi rendjét nem fogja háborgatni vallása szabad gyakorlatában, mindazáltal a katholikus egyház ne szenvedjen rövidséget, papsága és templomai maradjanak meg. 2. Választassék nádor, és minthogy a Felség nem lakhatik az országban, Mátyás teljes hatalommal vigye a kormányt. 4. A korona a béke helyreálltával vitessék Pozsonyba. 5. Az egri és váradi püspökök számüzetnek. Első sorban a nemesek közül nevezze ki a király a püspököket. A prépostságok és apátságok maradjanak meg. 7. A szentszékek megmaradnak. Visszaéléseik, valamint a dézsma ügyében az országgyűlés fog határozni. 8. A magyarok nem engedik, hogy a jezsuiták birtokokat birjanak az országban. A király fentartja jogait. 9-10. A király Szlavoniát, Horvátországot és Dalmácziát született magyarok és az alávetett nemzetek által fogja kormányozni. A hivatalokat csak belföldieknek adományozza valláskülönbség nélkül. Csak két várnagyságot adhat külföldieknek, a dunai részeken. 11. Csak törvényes megidézés és kereset után lehessen itélni. 12. Illésházy, Homonnay, Dobó, Bánffy és mások sérelmei orvosoltatnak. 13. A zsákmánylás és birtokfoglalásra nézve amnestia áll be. 14. Bocskay adományait meg fogja vizsgálni a jövő országgyűlés, ép úgy nemesítéseit. 15. A sz. királyi városok szabadságai fentartatnak, azokban a magyar, német és cseh lakosok egyformán részesülnek.

Bocskay a maga személyére kapja Erdélyben és a részeken felül Tokaj várát, Ugocsa, Bereg s Szatmár megyéket. Ezek őt és fiörököseit illetik meg. Ha fiörökös nélkül hal el, e birtokok a magyar koronára szállanak vissza. Czime: a birodalom és Erdély fejedelme, a székelyek grófja, a magyar királyság részeinek ura. A részek megyéi követeket küldenek a magyar országgyűlésre. Közbocsánat hirdettetik.

«Hogy mindez nagyobb erővel bírjon és a bizalmatlanság minden szikrája kioltassék a Bocskay úr párthivei szivéből, Ő Felsége a császár és király ezt oklevelével meg fogja erősíteni és azoknak értelmében, Csehország, Ausztria, Morvaország, Szilézia és Ferdinánd főherczeg is biztosítják, hogy ő Felsége e kibékülést a magyarokkal teljesen meg fogja tartani és a szomszéd birodalmak sem fogják semmiben sérteni.»

«Másrészt a magyarok is kötelezik magokat, hogy (az alkotmány rövidsége nélkül) nem lépnek szövetségre a törökkel vagy más ellenséggel a Felség és az ország ellen, semmi szin alatt. Sőt mind a szomszéd tartományok, mind a magyarok jó szomszédságot és szabad közlekedést tartanak fenn. És ha a törökkel nem lehetne becsületes békét kötni, közösen harczolnak ellene. Az ezek ellen cselekvők hűtlenség bűnébe esnek.»

Ez iránt még oklevelek váltattak szeptember hóban a magyar és másrészt a cseh-osztrák rendek közt.³⁵⁵ Ugyanakkor Mátyás főherczeg kijelentette, hogy az 1. pontnak az a kifejezése: «a r. katholikus egyház rövidsége nélkül», nem válhatik kárára a protestánsoknak.

A bécsi béke kiegyezés. A katholikus vallás, a királyi hatalom megmarad, a protestantizmus csak ezek fentartásával ismertetik el, a rendi ellenállásnak is megvonatik határa. Az állami élet egész lényét felöleli. Elrendeli az alkotmánynak a nádorválasztás által teljes érvényre jutását. Biztosítja a nemzetiséget az idegenek és az idegen ajkú városok ellen. A nemesi rend is nyer az egyháziak és a polgárság ellenében. A hajduságot Bocskay már előbb kielégítette, mindjárt a korponai gyűlés után megnemesítette az egész rendes hadat, 9246 vitézt és az egész rendnek donatióul adta azt a vidéket, melynek városait mai napig is utódaik lakják. Fontos erősítése volt ez a magyar protestáns elemnek épen a magyar-erdélyi-török határszélen.

Erdély különválása elismerést nyer. A mellett azonban a magyar nemzet egységesnek nyilvánítja magát a törökkel szemben. A cseh-osztrák rendek garantiája által érdekközösség jő létre köztük s az alkotmányos és vallásszabadság oltalmára fegyvert fogó magyar nemesség közt. Ez egyesült rendek vezetője Mátyás főherczeg, ki kész e politikára kényszeríteni a császárt. Valóban a bölcs mérséklet szól ez oklevél minden pontjából. De minthogy az ellentéteket nem szüntette meg, csak kiindúló pontul szolgált, nem végét jelöli egy epochának, hanem megkezdését.

Nemcsak Magyarország belső ügyeire nézve volt korszakos hatással Bocskay István győzelmes fellépése, hanem nemzetünk európai állására és elismerésére nézve is. Hogy erre mennyire szükség volt, kitünik abból, hogy Campanella, ki 1600 körül ír és az egész világot s annak minden országát bevonja egyházpolitikai számításába, Erdélyről szól ugyan, de Magyarországról külön nem. Azt már nem nézték másnak, mint a római német császárság egy önállótlan tartományának. Németországban is állandó kivánsága a birodalmi gyűléseknek, hogy ha már annyit áldoznak a török háborúra, kapcsolják legalább Magyarországot egészen Németországhoz. Bocskay önálló politikája és hajduinak diadalai ismét eszébe juttatják a világnak, hogy Magyarország dicső, hatalmas és önálló ország. A rajnai palotagróf magának szeretné megszerezni a magyar koronát és a mi sokkal fontosabb, IV. Henrik, midőn arra gondol, hogyan lehetne megoldani az örök béke problemáját és a szerint akarná rendezni az európai államok nemzetközi viszonyait és területi állapotát, hazánknak igen előkelő szerepet szán tervében.

«A király Magyarországban látta Németország és Itália, tehát a keresztyénség nagy részének hatalmas bástyáját a törökkel szemben és berendezésére vonatkozólag három dolgot ajánlott. Először azt, hogy mindig és állandóan választókirályság legyen. Másodszor, hogy a választók ne pártoskodjanak, hanem mindig azt válaszszák, ki legalkalmasabb a keresztyén hadak fővezérének. Végre, harmadszor, hogy ez legyen a legnagyobb, legerősebb és leghatalmasabb keresztyén királyság. Ezt elérendő, gyönge maradékához mindjárt most hozzá kellene csatolni az osztrák főherczegséget, Stiriát, Karinthiát és Krajnát, s idővel egész régi területét is, Erdélylyel, Szlavoniával és Boszniával.»³⁵⁶

Megfelel ez valóban az akkori viszonyoknak, mert a szomszéd örökös tartományok magyar példára és magyar befolyás alatt iparkodnak berendezkedni úgy egyházi, mint közjogi tekintetben.

Török béke. Bocskay halála.

A török a kibékülés feltételéül a Bocskayval kötendő békét kötötte ki Rudolf biztosainak. A háború utolsó évei alatt alig szünetelt az alkudozás. A keresztyének Egert és Kanizsát követelték vissza, a török Esztergomot. Az 1605. év folyamán a török kezébe esett Esztergom és Érsekujvárt csak az mentette meg hasonló sorstól, hogy Bocskaynak adták át. A békét 1606 november 11-én kötötték meg, Bocskay közbenjárására, a következő feltételekkel: A két császár egymást atyjának, illetőleg fiának fogja nézni, egymást kölcsönösen császárnak fogják nevezni. A békébe a spanyol király is befoglalható. A rablások szünjenek meg. Várakat egymástól ne foglaljanak. A foglyok váltassanak ki. A felmerülő panaszokat a győri kapitány, a bán és a budai basa intézzék el. A várakat szabad kijavítani, de újakat építeni nem. Rudolf követet küld 200.000 tallér értékű ajándékokkal a szultánhoz és ez az eddigieknél nagyobbakat fog küldeni a császárnak. A béke 1607 január 1-től számítandó 20 évre köttetik. Vácz magyar kézen marad.³⁵⁷ Fülek, Nógrád, Gyarmat, Vácz és más azon vidéken fekvő várak melléke szabad marad. Esztergom vidékéből az eddig elfoglalt rész a töröké marad. Kanizsa vidéke felől a budai basa és Batthyány Ferencz fognak intézkedni. A meghódolt vidék nemesei ne adózzanak a töröknek.

Ez a zsitvatoroki béke az első rendes béke a magyar király és a szultán közt. A magyar birodalom területe még csorbult általa. Eger és Kanizsa elvesztéseért csak szűk kárpótlást nyújtott néhány nógrádmegyei várnak visszafoglalása. A főeredmény abban állott, hogy a szultán egyenlő rangúnak ismerte el a császárt.

Bocskay nem soká élte túl e békét. Már régebben betegeskedett. Kassán maga köré gyüjté deczember 13-án hiveit. E gyűlés tiltakozott az ellen, hogy a király őket, kik országos szabadságokért fogtak fegyvert, rebelliseknek nevezze. A jövő országgyűlésen pártjuk feladatául tűzték ki, hogy a vallásszabadság a falvakra is kiterjesztessék és a római katholikus vallás rövidülése ne is említtessék. Jezsuita ne lakhassék az országban. A városokban a birói tisztségre felváltva választassanak magyarok és németek.³⁵⁸ E határozatok valóban Bocskay szellemét lehelik, határozottak, de mérsékeltek és nem polgárháborúra törők. Ugyan e szellem nyilatkozik megalkotójuk végrendeletében. Ebben egyetértésre inti Magyarország és Erdély rendjeit. Szükségesnek tartja Erdély önállóságát mindaddig, míg Magyarország fölött a német uralkodik. Utódjául Erdélyben Homonnay Bálintot ajánlotta, Erdélyben jó viszonyra intette a magyarokat és székelyeket. Nagy összegeket hagyott jótékony- és iskolai czélokra, többek közt a debreczeni főiskolának, Szamosközy István munkáinak kiadására 2000 frtot hagyományozott.³⁵⁹ Kanczellárját, Kátay Mihályt gyanúsították megmérgezésével. A dühös hajdúk széttépték a szerencsétlent.

Bocskay egyike Magyarország története legkiválóbb alakjainak. Pályáját mint a német párt feje kezdi az erdélyi udvarban, végzi mint egy nagy nemzeti, alkotmányos és vallásos párt győztes vezére. Ő szabadságot akart kivívni, nem elszakadást. Mind a török, mind az osztrák rendek irányában követett politikája fényesen bizonyít hazafisága és belátása mellett. Igaz, hogy ő sem hagyja el a Martinuzzi által előirt csapást. De csak szövetségese a töröknek, nem barátja, még kevésbbé alattvalója. «Fájdalom, magyarnak magyar ellen, magyar fejedelemnek magyar fejedelem ellen, kelet és iszlám segítségével kelle kivívni legszentebb jogait!»³⁶⁰

Testvérharcz a Habsburg házban. Az 1608-iki országgyűlés.

A török ellen folyó háború, a magyar felkelés, az ugyanazon időben felmerülő német-osztrák-cseh bonyodalmak, melyeken meglátszott IV. Henrik hatalmas kezének intézése, nagy gyöngeség állapotában találták a Habsburg-ház német ágát. A császár, miután mint magyar király az 1604-iki törvénytelenségre ragadtatta magát, teljes tétlenségbe sülyedt. A dynastia többi tagjaira hárúlt a kötelesség a monarchia érdekeit megőrizni. Mátyás, Miksa és Ferdinánd főherczegek 1605 május 10-én közösen akarják reábirni a császárt cselekvésre, de hiába. A Mátyásra féltékeny császár külön békét akar kötni a törökkel. Ez nem sikerült és Rudolf kénytelen volt, mint említettük, Mátyást teljes hatalmú kormányzójának nevezni ki Magyarországon. De a főherczegek már nem bízhattak családjuk fejébe és 1606 április 25-én Bécsben tartott gyűlésükön titkos határozattal a császár betegsége miatt, I. Ferdinánd családi törvényei értelmében, Mátyás főherczegre, mint házuk fejére és oszlopára ruházták a kormányt.³⁶¹ Ezt a spanyol követ is helyesli. Ez alkudozások eredménye a bécsi béke. Rudolf nem akarta megerősíteni és ez által nyilt ellentétbe lépett a magyar rendekkel és a velök szövetségre lépő morvákkal és osztrákokkal.

Mátyás most mint a rendi szabadságnak, különösen a magyarnak előharczosa lép fel. Már régebben összeköttetésben áll Illésházyval, a felső magyar protestantizmus vezérével. Ezen férfiúhoz, kit Rudolf jószágaitól megfosztott, intézett levelei mutatják, mennyire a magyarokba helyezi bizalmát. Nagy ragaszkodást és hálát tanusít a magyarok és alkotmányuk iránt.³⁶² Rudolf ellenben a hatalmas Thurzó Györgynek felszólítására nem hallgatva, ki maga ment hozzá Prágába, elmulasztotta az országgyűlés egybehívását. A török békét is csak fenntartással fogadta el. A német birodalmi gyűlésen Regensburgban nyiltan felszólaltak a császári követek Mátyás ellen, kit egyenesen a magyar felkelés támogatásával vádoltak. Általános volt a meggyőződés, hogy a császár, Mátyás mellőzésével, a stájer Ferdinándot, a katholikus reactio fejét fogja kijelölni utódjául. Ez a kilátás határozott fellépésre kényszeríté Mátyást, valamint a szintén fenyegetett rendeket, különösen a protestánsokat. A magyar országgyűlést minduntalan el kellett halasztani, mert Rudolf nem akarta megbizni vezetésével Mátyást. Ez a hajdúk lázadását vonta maga után. A hajdúk, mint láttuk, Bocskaytól nemességet nyertek és katonai gyarmatként telepíttettek le azon hat városba, melyet mai napig hajdúvárosnak neveznek. Az országgyűlés beczikkelyezése azonban nem érkezett meg. Tizenötezernyi hajdú csapat tört be Gömörmegyébe és királyúl Homonnay Drugeth Bálintot kiáltotta ki. Homonnay ezt nem fogadta el, hanem zsoldjába vette e vitéz sereget.

A viszonyok kényszere 1607 végén szoros szövetséget hozott létre Mátyás, a magyarok és osztrákok közt, melynek éle a császár ellen irányúlt. Rudolf deczember 24-ére gyűlést hirdetett, de későn. A magyarok Mátyás meghivására gyűltek össze 1608 januárban, s Illésházy és Thurzó vezetése alatt oly szövetséghez állottak, melynek feje Mátyás és mely szükség esetén még a király ellen is irányúl. E szövetséghez hozzájárúlt az egész gyűlés, kivéve az imént esztergomi érsekké nevezett Forgács Ferenczet.³⁶³ Az érsek mindent megtett e mozgalom akadályozására, de Illésházy azon szava, hogy annak, ki magyar kenyérből és magyar borból akar élni, a rendekkel kell tartania, megrémítette. A tanácskozás a hajdúlázadás és az alkotmánysértés megszüntetése körül forgott, midőn híre jött a rettegett hajdúk közeledésének. Ezek már meg voltak nyerve Illésházy által. Most létrejött a végzés, mely szerint a rendek, szövetségben a cseh-osztrák rendekkel, kiknek több képviselője jelen volt, minden módon szorítani fogják a királyt a bécsi és a török béke végrehajtására. A király fel akarta oszlatni a gyűlést, de ez együtt maradt, s Forgács Ferencz kivételével minden tagja aláírta a szövetséglevelet.³⁶⁴

Morvaország rendjei Zierotin Károly vezetése alatt csakhamar hozzáállottak a szövetséghez. Csatlakozásuk lehetővé tette a Prágában ülő császár megtámadását. Rudolf császári méltóságára támaszkodva, segítségre szólította a német rendeket, fegyveres ellenállásra gondolt, még a hajdúkkal is alkudozott. Hiába hívott össze gyűlést Prágába, a morvák és osztrákok elmaradtak. Mátyás tavaszszal 16.000-nyi magyar sereggel, melyet Thurzó vezetett, megindult Morvaország ellen. A főherczegek részén állottak, Ferdinánd kivételével. Most, midőn a morvák serege is hozzá állott, nyiltan követelte bátyja lemondását a trónról. Május elején már átlépi Csehország határát, a császár, kit a cseh rendek is nyugtalanítanak a vallás kérdése miatt, menekülésre gondol. Végre midőn már Prága kapui előtt volt Mátyás, jun. 25-én, Rudolf lemondott Magyarországról, Ausztriáról és Morváról Mátyás javára. A császári méltóságot és a cseh koronát megtartotta.

A rendi protestáns mozgalom, melynek maga egy főherczeg lépett élére, diadalt arat a császár, mint a politikai és egyházi hagyományok képviselője ellen. A győztes rendek fentartják szövetségüket, és Zierotin oda törekszik, hogy állandó rendi gyűlés intézze mind az elszakadt tartományok ügyeit.

Magyarországban azonban nem a többi tartománynyal való szövetség, hanem az alkotmány és nemzetiség biztosítása volt a főérdek. Mióta a Habsburgok nyerték el a trónt, soha sem nyilatkozhatott ez irány oly határozottan és következetesen, mint épen 1608-ba. Minthogy a törökkel béke állott fenn, az uralkodó pedig nemcsak hogy nem gondolhatott a magyar rendek elnyomására, hanem támogatásukra volt utalva, Magyarország mint valóban független ország állapíthatta meg ez egyszer alkotmányát, mielőtt Mátyást megkoronázta. A koronázás e törvények megerősítésétől volt függővé téve.

Az 1608-iki, a koronázás előtt hozott törvények, melyek annyi ideig sarkpontjai voltak a magyar alkotmánynak és melyekben a királyi hatalom legerősebben van megszorítva, a rendi befolyás a legszélesebbre kiterjesztve, lényegökben a következők:

Bevezetésül szolgál, hogy Rudolf a magyar koronát és uralmat azon feltétel alatt adta át Mátyásnak, hogy a magyarok őt elismerjék. Ezért Mátyás mint főkormányzó gyűlést hivott össze Pozsonyba, Sz. Mihály napjára. Ott először a bécsi szerződést állapították meg, azután több czikkel egészítették ki, melyeket a király ezennel megerősít.

A vallásügyben Bocskay követelése érvényre jut: a vallásgyakorlat a falvakban is szabadnak nyilváníttatik. Viszályok elkerülése miatt legyen minden vallásnak külön előljárója. (1.) A török béke megmarad, a király nem fog új háborút indítani, sem idegen katonát behozni, a rendek tudtán kívül. A nádor-választás czéljára a király két-két férfiút ajánl a katholikus és a protestáns rendből. Ezek közt a rendek tesznek választást. Ha a nádor meghal, egy év alatt új országgyűlést hirdet a király, utódja választására. Ha elmulasztja, az országbiró vagy a tárnok köteles a gyűlést összehívni, különben elvesztik hivatalukat. Így a nádori méltóság újra előtérbe lép, mint az alkotmány őre. (3.) A korona hozassék vissza Pozsonyba és őriztessék két világi magyar által. A kincstárnokot a király a magyarok közül fogja kinevezni. A püspökök világi hivatalai felől később lesz megegyezés. Ugyancsak később fog meghatároztatni, bevétessenek-e Bazin, Modor és Sz. György városok az ország rendjei közé?³⁶⁵ Ezentúl a király nem szabadít fel várost a magyar tanács hozzájárulása nélkül, sem városnak nem ad birtokot. A rendi alkotmány szigorúan nemesi szinezetének fentartására tehát nagy gondot fordított a gyűlés.

A jezsuiták az országban ne szerezhessenek birtokot. A király csak magyar kanczellária által állíthat ki adományt. Az egész magyar kormány a magyar tanács és kanczellária által intéztetik, egyáltalában Magyarországban és kapcsolt részeiben csak belföldi kaphat hivatalt. Ő Felsége nem engedi, hogy idegenek avatkozzanak Magyarország ügyeibe. (10.) Épen oly kevéssé lehet idegen várkapitány, kivéve Győrött, csak magyar, valláskülönbség nélkül. A határvidék igazgatása felől szerződésre kell lépni Ferdinánd főherczeggel, hogy a báni hatóság teljesen helyre állhasson. Az idegen katonaság hagyja el az országot, Ferdinánd főherczeg pedig a határvidéket. (11-12.) Ezen pontok Magyarország kormányának önállóságát, területének épségét akarták biztosítani. A legfőbb biztosítást a 18. pont adná meg. E szerint: «A magyarok kivánják, hogy a királyi Felség ezentúl köztük lakjék és személyesen kormányozza az országot. Ha pedig a Felség fontos okból ezt nem tehetné és hosszabb időn át távol maradna, a nádorra ruházza a teljes és feltétlen hatalmat, hogy e birodalmat a magyar tanácscsal úgy igazgassa, mint hogyha maga uralkodnék és kormányozna.» A városokban, tekintet nélkül nemzetiségre, válaszszák a birákat. A magyarok mindenütt egyenlő polgárjogot nyerhessenek. Különben a városok és kiváltságos községek szabadságai megerősíttetnek. A király ezentúl nem pénzért adja a fiscus jószágait, hanem érdemes férfiaknak adományozza. Ő Felsége megerősíteni tartozik a rendek által gyűlésükön hozott végzéseket. Ép úgy újra megerősíti a király a bécsi béke pontjait. A rendek kivánják még az Ausztriának és Lengyelországnak elzálogosított országrészek visszaszerzését, a végvárak jó karba hozását, a bányák és harminczadok jövedelmét lefoglaló hitelezőknek büntetését.

E pontokban meg van védve a nemesi szabadság, a király, a vallásszabadság, a katholikusok, a nemzeti önállás az idegenek ellen. De csak betűvel, mert az a magyar nemesség, mely a kedvező körülmények felhasználásával követelései elismerésére birta királyát, magára nem rótt semmi terhet. Ez a törvénykönyv az egyetlen, mely nem intézkedik a török háborúra vonatkozólag. Még csak adót sem szavaz meg. A jobbágyság sorsára tekintetet, a polgárság, az ipar és kereskedés előmozdítását hiába várnánk e nemesi törvénytől. Más a nemesi osztály rendeltetése: fegyverrel és politikában megvédeni a nemzeti önállóságot. A belső culturai berendezés más tényezők feladata.

Ezt a törvénykönyvet alkotmányozónak lehetne nevezni. Csak általánosságokkal foglalkozik, kibővíti és magyarázza a bécsi békét. A rendek, Forgács érsek vezetése alatt 1608 november 16-án ismerték el Mátyást királyukul, ki már másnap kijelölte a négy jelöltet a nádori méltóságra. A rendek nagy többsége, elől maga az érsek, a protestáns Illésházyra szavazott. Nov. 19-én volt a koronázás. Egészen a régi pompával és szertartással ment végbe. A kortársak örvendve beszélték, hogy a király a mint a karddal körül vagdalt, kétszer vágott Bécs felé.³⁶⁶ Behatóbb az 1608 koronázás utáni törvénykönyv. Ez először állapítja meg pontosan, kik az ország rendjei és kiknek van joguk királyi meghívó alapján megjelenni az országgyűlésen.

Magyarország karai és rendei négy osztályból állanak: főpapok, főurak, nemesek és sz. kir. városokból. Ezeken kívül a király senkit sem hívhat meg az országgyűlésre. A püspökök a főrendek közt, a káptalanok a rendek közt foglalnak helyet. Minden bárónak és főúrnak a főrendek közt van helye és szavazata. A távollevő urak követjei a rendek közt ülnek, a megyei és káptalani követek után. A sz. királyi városok közt csak az 1514 :III. t. cz.-ben elsoroltak tagjai az országnak. Ezeken kívül részt vesz még a gyűlésen a királyi tábla.

Mátyás császár koronázó díszmenete Majna-melléki Frankfurtban, 1612-ben.
Egykorú névtelen rézmetszet kisebbitett hasonmása.

Az 1608:I. törvényczikk állapítja meg véglegesen a magyar rendi gyűlés alakját. Elválasztja a főrendi gyűlést a renditől, megszünteti a köznemesség fejenként való megjelenését. Magyarország megtartja katholikus jellegét az által, hogy a r. katholikus főpapságot fentartja az ország rendjei közt. Tekintettel van arra, hogy a városi elem túlságos számra ne vergődhessen.

Ez a diéta már foglalkozik a tényleges bajokkal. A rablók ellen teljhatalmat ad a nádornak, a kassai főkapitánynak, a megyei ispánoknak és alispánoknak. Az összes birtokviszonyokat és jogczímeket a megyékben rendeli elintéztetni. Ha a végrehajtásra nem elég a megye, segíti a nádor, a kassai kapitány, vagy a bán. A megye törvényszéke elé tartozik ezentúl az addig egyházi ügynek tekintett dézsma is. Azon megyék, melyekben eddig szokás volt a jobbágyok elbocsátása, ezt tartsák meg, a többi hozzon erre vonatkozó statutumot. Megyék szerint történik a jobbágyság kirendelése a vármunkához. Csak a Nádasdyak, Zrinyiek, Szécsyek, Forgácsok, Báthoryak váraihoz tartozó uradalmak tesznek kivételt. Így az összes hadi, törvénykezési és jobbágyügynek a megye válik központjává. Míg a köznemesség rangban elválik a főnemességtől, politikai befolyása teljesen épen marad, sőt gyarapodik.

Az adó négy forint minden telek után, a nemzet nagy szegénysége ellenére. Szlavonia, a régi szokás szerint, csak felét adja. Ezt az országos kincstárnok kezéhez fizetik. Felét Sz. György napján, másik felét Sz. Iván napján (jun. 24.) róják le. A nádor büntesse meg a zavargó hajdúkat.

A magyar pénzt fogadják el a szomszéd országokban is, minthogy azoknak pénze jár az országban. Annál inkább, minthogy liga és szövetség van ezen birodalmak közt. (10. pont.) Az örökös tartományokkal való gazdasági megegyezés első kifejezése.

A koronát Pozsonyban őrizzék megválasztott őrök, kik katonasággal is rendelkeznek.

Még nagyobb részletekbe megy az 1609. rendi gyűlés. Intézkedik Bocskay adományai és a hajdúk ügyében. Kimondja, hogy az előbbi rendeléseknek nem az a czélja, hogy a külföldieket, kiknek érdemét és vitézségét a török ellen elismerik, kizárják az országból. Sőt remélik, hogy háború esetén az eddiginél még nagyobb számmal segítik Magyarországot, a keresztyénség védbástyáját. Nincsenek ellenséges indulattal az idegenek ellen, hisz a sz. kir. városok nagyobb része német. E törvényekben csak a többi, magát kormányzó keresztyén nemzetnek követték példáját. (11. p.) Megújítja a Horvátországra és a határőrvidékre vonatkozó intézkedéseket. Ép úgy megújítja, örökösnek és sérthetetlennek jelenti ki az Ausztriával és Morvaországgal a Felség beleegyezésével kötött szerződést. Az ország érintkezésbe akar lépni a külfölddel és követeket küld a császárhoz, Csehországhoz, a sz. birodalom fejedelmeihez, Sziléziába, Stiriába és Erdélybe.

A Habsburgok első kisérlete, dynastikus, absolut és katholikus alapon egyesíteni annyiféle nyelvű, alkotmányú és vallású alattvalóikat, teljes kudarczczal végződött. Még a dynastia sem tarthatta meg egységét. Az országok saját nemzetiségi, vallásos és rendi érdekeik szerint szervezkedtek, a dynastiában támadt egyenetlenség felhasználásával. De minthogy a történeti szükség már kapcsot vont Magyarország és a többi Habsburg ország közé, az egyesítést a rendek kisérlették megvalósítani. Ez az unió legszélesebb teret engedett a nemzetiségeknek és a protestantismusnak. Igen szorosra redukálta a dynastiának és a végrehajtó hatalomnak hatáskörét. Pedig más közös intézmény még nem volt, mint az uralkodó család egysége.

Magyarország fejlődése hathatósan érezteté befolyását Erdélylyel. Ausztria és a más uralkodó alatt álló Csehország sem vonhatá ki magát e hatás alól.

Erdély. A felséglevél.

Az erdélyiek nem követték Bocskay tanácsát. Nem Homonnayt választották meg fejedelmöknek, hanem az öreg Rákóczy Zsigmondot, kit Bocskay kormányzójául hagyott az országban, Felső-Magyarország egyik leggazdagabb főurát. Ez a család, mely oly nagy szerepre volt hivatva hazánk történetében, általa lép először előtérbe. Bocskay soha sem volt kedvelt Erdélyben, de Rákóczy végrendeletéhez hiven mégis Homonnayt ajánlotta a Kolozsvárra febr. 8-ra összehívott gyűlésnek. A gyűlés majdnem egyhangúlag Rákóczyra szavazott. Ez végre elfogadta a méltóságot, mely azon nehéz feladatot rótta reá, hogy kibékítse a császár és a szultán érdekeit, mert mindkettőtől függött.³⁶⁷ Homonnay és a másik trónkövetelő, Báthory Gábor rövid idő mulva visszavonultak. A porta már kiállította volt Homonnay nevére az athnamét, de küldöttje a Rákóczy nevét írta a régibb helyett. A porta nem volt megelégedve, Rudolf és Mátyás ellenben el akarták ismerni, csakhogy feltételekhez kivánták kötni beleegyezésüket. Báthory Gábor az által akarta részére nyerni a császárt, hogy jó katholikusnak mutatta magát, a hajdúkat ellenben azon igérete által birta csatlakozásra, hogy egyedül uralkodóvá igérte tenni a református vallást. Így minden függőben volt. Végre 1609 márczius 5-én sikerült Báthorynak Rákóczyt a fejedelmi székről lemondásra birni. Tulajdonkép a hajdúk döntenek akkor. Ugyanazon időben, midőn felkelésüknek Mátyáshoz csatlakozása segít megdönteni Rudolf trónját, Erdély fejedelmi széke is az ő befolyásuk alá kerül. Báthoryt, Báthory András fiát, márczius 7-én megválasztották fejedelemül az erdélyiek, azon feltétellel, hogy fentartja a vallásszabadságot és a békét. Így Erdélyben is az Illésházy által oly hatalmasan képviselt rendi politika arat diadalt. Báthoryt megerősíté a török és Mátyás, az utóbbival csakhamar szövetségre is lépett az új fejedelem. E szerint Báthory kötelezi magát, hogy minden háborújában, kivéve a török ellen, segíti Mátyást és lemond azon magyar birtokokról, melyekre igényt tartott.³⁶⁸ Ez által Erdély is azon politikai rendszerhez látszik fűzve, mely Magyarországon és az osztrák tartományokban uralomra jutott.

A magyar rendekkel kötött confoederatio csakhamar nagy hasznára szolgált az osztrák protestánsoknak. Ezek soká nem birtak nyerni biztosítást Mátyástól, kinek saját szavai szerint lelke üdve és az uralkodás közt kellett választania. Végre 1609 márcz. 20-án megerősítette a vallásszabadságot a nemesség részére, úgy mint II. Miksa. Minthogy a városok sorsa felől nem történt határozott rendelkezés, az egész felekezet nyugtalan maradt és Illésházy, valamint utódja a nádorságban, Thurzó György nem szüntek meg ez irányban hatni a királyra. Mert az bizonyos, hogy ezen foederalis szervezetben Magyarországnak jutott az első szerep. Mátyás 1610 február 27-én meg is erősítette a fejedelmi városok vallásos jogait és megigérte, hogy a hivatalok betöltésénél nem lesz tekintettel a vallásra. Morvaországban már 1608 augusztusban helyreállította Mátyás a II. Miksa által adott tolerantiát. Mátyás tehát Morvaországban és Ausztriában is kénytelen eltűrni a protestantizmus emelkedését, úgy mint Magyarországon. E politikára őt és tanácsosait nem csak azon rendek solidaritása a magyarokkal készté, hanem még inkább a tekintet Rudolfra és Csehországra.

A három szövetséges ország szerződése szerint, nem hódolnak Mátyásnak, ha csak egyikben is ellene tesz a vallásszabadságnak. Csehországban is erős a protestáns párt és ennek hűségébe nem bizhatott Rudolf, ha az gyűlölt testvérétől többet várhat, mint tőle. A prágai 1609-iki gyűlés általános vallásszabadságot követelt, nem zárva ki abból a városokat és községeket sem. Midőn a császár nem akart engedni, már-már kitört a forrongás. A császár tilalma ellenére a rendek megtartották gyűlésüket, szövetségre léptek a sziléziaiakkal, sereget kezdtek gyűjteni, rövid időn 5000 emberre számíthattak. Lobkovitz, a császár egyik tanácsosa, váltig ellenezte az engedékenységet: ha a császár testvére, szóla, megnyitja alattvalóinak a pokolhoz vivő útat, a császárnak is úgy kell-e tennie? A rendek közt, különösen Kinsky Venczel izgatására, már köztársaságról is volt szó. Ott két párt állott szemben a királylyal: a radikális kálvinista és a közvetítő lutheránus párt. Végre Rudolf belátta, hogy csak lemondás, vagy engedés közt van választása. Kiadta a híres felséglevelet. (1609 julius 9.)

Ezen oklevél csak megujítása a II. Miksa által 1575-ben a kelyhesek részére adott szabadságnak. Legfontosabb megállapítása szerint a kelyhesek megtartják eddigi templomaikat és iskoláikat. A többi úrnak, lovagnak és városnak szabadságában áll a szükség szerint újakat is alapítani.³⁶⁹ A kelyhesek ennek alapján egyesűltek a protestánsokkal. Egyházi ügyeiket consistorium igazgatta, melynek védelmére 8-8 defensort választottak az uri, nemes és polgári rendből.

A császár, ki 1610-ben szinleg kibékült öcscsével, nem nyugodott. Nem Mátyást akarta ajánlani utódjául a birodalomban, hanem Leopold főherczeget, Ferdinánd öcscsét, Passau püspökét. Nagyon szerette, mert ez volt az egyedüli rokonai közt, ki nem írta alá az 1606-iki szerződést, mely Mátyást tette a ház fejévé. Egyrészt az osztrák és morva protestánsokat izgatta Mátyás ellen, másrészt Csehországban meg akart szabadulni a rendi kormány felügyeletétől és e czélra sereget is gyüjtött. De habozásával itt is elrontott mindent, és terve még nagyobb szerencsétlenségbe döntötte. 16.000-nyi serege egy ideig Passau vidékén tanyázott. Hirtelen betörtek Felső-Ausztriába, onnan Csehországba nyomultak zsoldosai és Budweis városát elfoglalták. Az egész ország megrémült. De midőn a császári zsoldosok Prágához közelednek (1611 febr. 19.), a polgárok fegyvert fognak, a császárt várában körülfogják, a rendek pedig segítségül hívják Mátyást. Ez 18.000-nyi sereg élén közeledett, minden nap szaporodott a rendek serege. A császári sereg eloszlott, a rendek palotájában fogva tartják a császárt, Mátyás diadalban vonult be Prágába. Mindenki elhagyta, maga a spanyol követ is Mátyás részére használta fel befolyását. Rudolfnak nem maradt más hátra, mint lemondani a cseh koronáról, úgy mint három évvel azelőtt a magyarról lemondott. A minden országától megfosztott fejedelem keserüséggel szivében fordult a német birodalmi gyűléshez (1611 november hó), hogy ne hagyják el vénségében, gondoskodjanak rangjához illő ellátásáról. Itt sem ért czélt. Nyomorában a nép hagyománya szerint a megalázott fejedelem súlyos átkot mondott Prágára és Csehországra. Ez az átok teljesedésbe ment a harminczéves háború által. De Rudolf ezt már nem érte meg. Meghalt 1612 január 20-án. Mátyást azután egyértelmüleg megválasztották római császárnak és a csehek is elfogadták királyuknak, miután a felséglevelet megerősítette.

Báthory Gábor és Bethlen Gábor.

Mihelyt Mátyás császárrá lesz és nem kell többé Rudolftól tartania, egészen magáévá teszi családja régi hagyományát. Thurzó György nádorban e törekvések már nem találtak oly erős gátra, mint előbb Bocskayban és Illésházyban. A jezsuiták befolyása és hatása nőttön-nő, a császár főministere, Khlesl bibornok, egészen az ő czéljaikat szolgálja. A magyar főpapokat, Forgách érseket és a mindjobban előtérbe lépő Pázmány Pétert nagyon bántja a protestánsok túlsúlya, szervezkedésök a zsolnai zsinaton és különösen a jezsuita rend kiűzése. Két módon készülnek megtámadni a bécsi béke által biztosított állapotot. Vagy úgy, hogy megujítva a török háborút, segítséget nyernek az örökös tartományokból, Németországból és az egész keresztyén világtól s ezt aztán a magyarok leigázására fordítják, vagy pedig úgy, hogy a törökkel megegyeznek és annak erejét a magyarok, különösen a hajduk ellen fordítják.

Ily viszonyok közt igen fontos volt, hogy legalább Erdély megállja helyét, mint a magyar protestantizmus és alkotmány biztosítója. Báthory Gáborban ehhez meg lett volna a tehetség és az erő, de hiányzott a politikai szellem és mérséklet. Előbb a nádorral jutott összeütközésbe, aztán a törökökkel. Még nagyobb baj volt, hogy otthon is maga ellen lázított mindenkit. Szenvedélye, melylyel a szép nőket üldözte, ellene fegyverzett fel minden becsületes embert. Először Bornis Boldizsár nejét sértette meg mámorában, a miért a férj Kendi István kanczellárral és más katholikus urakkal összeesküdött a fejedelem ellen. A terv kitudódott, Kendi megmenekült, de a többi részest kivégezték, vagyonukat elkobozták.³⁷⁰ Másodszor meg Szebenben tartózkodásakor kicsapongó tánczokat rendezett és oda meghívta a szép szász nőket is, kik azonban visszautasították a meghívást. A zsarnok ezen haragra lobbant. Hogy nagyobb bajnak elejét vegye, vezére, Bethlen Gábor, kinek sokat köszönt, körül járt az illetőknél, kérve őket, hogy jelenjenek meg, jót állva arról, hogy nem esik bántásuk. Eleinte tisztesen folyt a táncz, de csakhamar erőt vett Báthoryn a bor és a szenvedély s szép zsákmányával el akart távozni. Bethlen utána ment, égő gyertyával és a fejedelem azt leghívebb emberének szakállába dobta, mi lehetetlenné tette köztük a kibékülést.³⁷¹

Báthory Gábor.
Ernszt Lajos birtokában levő egykorú metszet után.

A szászok már régebben összeköttetésben állottak Mátyás királylyal és ez által magokra vonták Báthory dühét. Különösen Brassó fejtett ki erős ellenállást, melynek Weiss Mihály bíró, ki ez eseményeknek történetét megírta, volt a szellemi és erkölcsi vezére. Bízott a császárban és a portában, mely csak nem engedi tönkre menni ezt a gazdag, adózó, kereskedő várost. De Báthory e mozgalmat is elfojtotta a hozzá még hű hajdúk segítségével. Weiss a csatában elesett, Giczy András, portai követ, ki pártját fogta, kénytelen volt kimenekülni az országból.³⁷² Az oláh vajdát és Forgács Zsigmond kassai kapitányt, a király vezérét, török segítséggel már előbb kiűzte az országból. Diadalaitól elkapatva, saját kezével megölte a hajduk nagytehetségű, vitéz, de kapzsi és megbizhatatlan kapitányát, Nagy Andrást. Így nem volt semmi megbízható támasza, midőn a megsértett Bethlen a törökhöz fordult segítségért és azt meg is nyerte.

Báthory a török ellenében ismét a királyhoz és a magyar urakhoz közeledett, de ott már nem igen bíztak benne. Forgács küldött ugyan neki 2000 főnyi segítséget Abaffy Miklós alatt, de inkább azért, hogy ellenőrizze, mert még mindig attól tartottak, hogy megegyezik a törökkel. Midőn Abaffy meggyőződött arról, hogy csakugyan alkudozik a török vezérrel, elhatározta, hogy mint «a haza megrontóját" elteszi őt láb alól és 1613 okt. 26-án katonáival megölette.³⁷³ Vele kihalt férfiágban a Báthory-család, «melyből mintegy trójai lóból, szakadatlan sora származott volt a nádoroknak és erdélyi fejedelmeknek». A fejedelemségen kívül óriási földbirtok és ahhoz mért politikai befolyás várt azon családra, mely helyébe lép.

Mikor Báthory Gábort megölték, Bethlen Gábor már Erdély fejedelme volt. A kolozsvári gyűlés választotta meg, okt. 24-én, nem is egész szabadon és törvényesen, mert a török sereg ott táborozott a közelben. Így Erdélynek mind a három nagy uralkodóját: Martinuzzit, Báthory Istvánt és Bethlent a török pártfogásnak köszönte. A török vezér mindjárt másnap átadta az uj fejedelemnek az athnamét. Békülékenysége és kegyessége által csakhamar megnyugtatta az országot és végét vetette a pártoskodásnak. Még a szászokat is magához hajlította azzal, hogy helyreállította alkotmányukat és visszaadta nekik Szebent, melyet Báthory katonái tartottak megszállva. Most az volt feladata: mikép rendezi viszonyát a magyar királyhoz.

Mátyás ugyanis, ki Bethlen trónrajutását jó alkalomnak nézte, hogy háborúba bonyolódjék a törökkel, sehogy sem akarta elismerni az uj fejedelmet, ha az nem teljesíti Báthory igéreteit, azaz szabad gyakorlatot enged a katholikus vallásnak, segíti a királyt a török ellen és biztosságúl át engedi Váradot.³⁷⁴ Hogy minden országát és a német közvéleményt is megnyerje tervének, 1614 nyarán «generalis conventust» tartott Linzben, melyben minden királyságának és tartományának követei megjelentek.³⁷⁵ Ez volt az első és egyetlen általános rendi gyűlése a monarchiának, de a császár nem ért czélt vele. A magyar követek ellenmondottak a török háborúnak és így Mátyás, nagyon kedve ellenére, kénytelen volt elismerni Bethlent, ki viszont szintén fenn akarta tartani a közjogi kapcsolatot a magyar királysággal. A nagyszombati szerződésben (1615 máj. 6.) létre jött az egyezség. Nagy politikai belátásra mutat az a titkos pont, a mely szerint Erdély addig megtartja szabad választási jogát, míg Budát és Egert vissza nem foglalják a töröktől. Nemsokára újra megerősítették a zsitvatoroki békét is. Bethlen nagy ügyességgel fentartotta a jó viszonyt a portával is, de a török támogatás biztosítására kénytelen volt Lippa várát elfoglalni és a töröknek átadni. E támogatásra azért volt szüksége, mert Homonnay Drugeth György, Bálintnak katholikus hitre tért fia, fegyverrel készült őt megtámadni. Homonnay Lengyelországban toborzott zsoldosokat, de a magyar urak is segítették őt titokban, különösen Forgács Zsigmond és Pázmány Péter is felhasználta érdekében minden befolyását. Azonfelül azt remélte, hogy atyjának emléke és pénze részére nyeri a hajdukat is. De Bethlen megelőzte őt, visszaverte hadát és megszerezte sokat szenvedett országának a békét és nyugalmat.

Az örökösödés kérdése. II. Ferdinánd megválasztása. A rendi alkotmány kiépítése.

Mátyás már elmúlt 50 éves, midőn a trónra lépett és 54 éves korában vette nőűl unokahugát, a szép fiatal Anna főherczegnét. Testvéreinek, Miksának és Albrechtnek sem volt gyermeke. Így a császár haladó korával fel kellett merülni annak a kérdésnek, kire szálljanak halála után a német, magyar és cseh koronák. A legközelebbi rokon Ferdinánd főherczeg volt, kit már derék család környezett és ki így legtöbb garantiát nyujtott a dynastia fentartására nézve. Kívüle azonban számot tartott az örökségre III. Fülöp spanyol király is, anyai részen II. Miksa unokája. De mivel mindez országok, különösen pedig Magyarország, választó királyságok voltak, a főherczegek erélyesen ellenmondottak a spanyol igényeknek és Miksa, köztük a legerélyesebb, egész befolyását Ferdinánd érdekében érvényesíté. Azonkívül a franczia udvar sem tűrhette volna el, hogy az összes Habsburg birtokok egy kézre jussanak és így szintén Ferdinánd mellett foglalt állást, kinek javára a többi főherczeg lemondott jogáról.³⁷⁶ Ferdinánd megegyezett a spanyol követtel, Onate gróffal abban, hogy Mátyás halála esetén átengedi III. Fülöpnek az osztrák Elsasst. Így a spanyolok üres igények fejében egy igen fontos állomást nyernek Francziaország mellett, olasz és németalföldi tartományaik között.

A különben is tehetetlen és gyenge Mátyás, ki már nem várt egyenes örököst, kész volt hozzájárulni ahhoz, hogy Ferdinándot még az ő életében megválasszák Magyar- és Csehországok királyának. Khlesl tartóztatta ugyan, mert hisz befolyásának ezzel vége szakad, de Miksa főherczegnek sikerült elhárítani minden akadályt. 1617 májusban összehívta a cseh rendeket, kik királyul fogadták Ferdinándot és egyúttal elismerték a Habsburgok örökös jogát. Másrészt Ferdinánd megigérte, hogy mint király tiszteletben fogja tartani az ország jogait, a felséglevelet is beleértve.

Sokkal nehezebb volt a dynastia állása Magyarországon. Ott a bécsi béke óta tisztán rendi, erősen protestáns szinezetű kormány állott fenn és az ország szabad választó joga, bár a dynastia szeretett az örökösségre hivatkozni, minden Habsburg koronázása előtt elismertetett. A nádor, Thurzó György 1616 végén meghalt és a törvény szerint szükséges volt az országgyűlés egybehívása. De lehet-e remélni az ellenreformatió leghatározottabb bajnokának megválasztását? Különben is izgatottak, gyanakvók a kedélyek, mert a katholikus párt már is erősen mozog és az uj esztergomi érsekben, Pázmány Péterben kiváló ügyességű és tehetségű vezérre talált. Fülledt volt a levegő, mint vihar előtt és a különben is beteges király húzta-halasztotta az országgyűlés egybehívását, míg teljesen meg nem érett a dolog. Pozsonyban 1618 márczius 18-án ült össze a diéta.

Már előzőleg folytattak tárgyalásokat. El voltak határozva szükség esetén még erőszakkal is keresztül vinni Ferdinánd elismerését, és e czélból erős hadat gyüjtöttek az ország szélén. A királyi előterjesztés kerülte a választás kifejezést, azt kivánta, hogy a magyarok ismerjék el királyukul Ferdinándot. Még jobban megütköztek a rendek azon, hogy a többi főherczeg lemondását emlegették, mintha örökös volna a magyar királyi szék. A rendek, mielőtt ez ügy tárgyalásába bocsátkoztak volna, a nádori méltóság betöltését követelték. Nem annyira Ferdinánd személye ellen irányult az oppositió, mint az örökösödés elve ellen. Követelték, hogy a trónjelölt ünnepélyesen elismerje a szabad választás elvét és külön hitlevélben biztosítsa az ország szabadságát. A főpapok és főrendek nagy része eltért az alsó tábla véleményétől, készek voltak Ferdinánd kikiáltására, még azon esetre is, ha ebből polgárháború származik. De a döntő perczben a világi urak, élükön Forgács Zsigmond országbíróval, a választási jog mellett szólaltak fel. Végre Pázmány is hozzájuk csatlakozott és az udvarnak el kellett azt fogadni, ha csak háborút nem akart viselni. Ettől azonban Ferdinánd is visszarettent.³⁷⁷ Ferdinándot május 15-én kiáltották ki, ugyanaznap választották meg nádorul Forgács Zsigmondot. Nagy diadal volt ez a katholikus pártra nézve. A koronázás még soká elhuzódott, mert a gyűlés nem akart ahhoz járulni, míg az ország sérelmeit nem orvosolták.

Prága látképe.
Wenzel Hollar (1607–1677) rézkarczának egy részlete.

Érdekes, mily módon egyesíti a törvény szövege e két véleményt. E szerint: «Az összes parancsunkra Pozsonyba gyülekező karok és rendek, kegyes kivánságunkra és atyai ajánlásunkra a felséges fejedelmet, Ferdinándot, Csehország királyát etc. kedves öcsénket és fiunkat, (ki képünkben élén volt azon gyűlésnek,) lelkének kitünő és hősies adományai miatt, több tárgyalás után, régi szokásuk és szabadságuk értelmében, melyet mindig megtartottak, egyhangúlag, egyetértőleg királyukul és urokul törvényesen megválasztották és kikiáltották és az isteni segítséghez való folyamodás után szerencsésen meg is koronázták.»³⁷⁸ E szövegezésben a magyarok elismerését látták a választási jognak, az udvar pedig szintén kifejezve látta kivánságát, hogy t. i. a magyarok ezentúl is csak úgy fognak élni jogukkal, mint eddig: kizárólag a Habsburg család javára.

Megállapították egyúttal a választási feltételeket is. Teljesen győz a rendi felfogás, a király kezét úgy megkötik, akár csak II. Ulászló korában, csakhogy az akkori alkotmányos biztosítékokhoz hozzáfűzik a bécsi békének és az 1608-iki törvényeknek minden jelentős határozatát, egész politikai tartalmát. Így jött létre az első hitlevél, a későbbieknek kútforrása és mintája.

Előrebocsátva azt, hogy a rendek Mátyás óhajtására törvényesen megválasztották, kötelezi magát a következő feltételek (conditiók) megtartására. 1. Fentartja az ország minden jogát és szabadságát, a bécsi béke, az 1608 és 1609-iki diéták minden czikkelyét. 2. Minden sérelmet az uralmának megkezdése után legfölebb hat hónap múlva tartandó országgyűlésen orvosol és később is legalább 3 évenkint tart diétát. 3. A magyar ügyeket csak magyar tanácsosokkal tárgyalja és magyar folyamodókat nem utasít idegen hatóságokhoz. 4. A kapitányságok betöltésében az 1608. törvény szerint jár el. 5. Az ország bíróságait fentartja, bírákúl érdemes férfiakat nevez ki, tekintet nélkül a vallásra. 6. A vallás ügyében, hogy az ország békében maradhasson, megerősíti a bécsi békét és az 1608-iki törvényeket, oly módon, hogy mindenki szabadon gyakorolhassa vallását és abban sem a király sem a földesúr ne háborgathassa. 7. A nádor tekintélyét és hatáskörét fentartja. 8. A véghelyekről gondoskodik. 9. A koronát az országban őrizteti, mindkét valláson levő választott férfiak által. 10. Az ország határait fentartja és kiigazítja. 11. A csehekkel és más szomszéd országokkal való confoederatiót megerősíti. 12. Megtartja a békéről és háborúról, valamint a külföldi katonaságról szóló czikkeket. 13. Az Ausztriának elzálogosított várakat és uradalmakat visszacsatolja az országhoz. 14. Lublót és a 13 szepesi várost visszaváltja. 15. A hajduk kiváltságait megerősíti. Kelt ez a diploma 1618 máj. 5-én.

Ezzel a rendi magyar alkotmány, mely a Habsburgok elleni küzdelemben fejlődött és a vallásos kérdések által a nemzet minden osztályára kiható jelentőséget nyert, voltakép be volt tetőzve. Szilárdságához, a mennyiben szó és írás biztosíthat nemzetet, alig lehetett hozzátenni valamit.

De megmaradhat-e a diploma, megmaradhat-e a benne kifejezésre jutó állapot akkor, midőn ugyanazon kérdések végleges eldöntése végett lángba borul Európa?

330. Bocsor István, Magyarország története, III. k. 582. l.^[VISSZA]
331. Salamon, A reformatio történetéhez Magyarországon.^[VISSZA]
332. Nádasdy Tamás levelei. Bevezetés, írta Szalay J. 19-20. l.^[VISSZA]
333. Corpus Juris, 1548, 4-13. §.^[VISSZA]
334. 1553, 9. §.^[VISSZA]
335. 1556, 25. §.^[VISSZA]
336. Károlyi Árpád, Illésházy István pöre.^[VISSZA]
337. Szilágyi Sándor, Erdély története, I. k. 368-75. l.^[VISSZA]
338. Erdélyi Országggyűlési Eml., I. k. 218. l.^[VISSZA]
339. U. o., II. k. 11. l.^[VISSZA]
340. Bocsor i. m. 523. l.^[VISSZA]
341. Erdélyi Országgyűl. Eml., 326.^[VISSZA]
342. Thuanus, III. k. 398. l.^[VISSZA]
343. Nuntiaturberichte II., 1. k. 39. l.^[VISSZA]
344. U. o. 77. l.^[VISSZA]
345. Nuntiaturberichte (III. 2. k. 48.).^[VISSZA]
346. U. o. 149. l.^[VISSZA]
347. † 1579. tordai országgyűlés 5. pont.^[VISSZA]
348. Fessler, Geschichte der Ungarn. VII. k. 533. l.^[VISSZA]
349. Erdélyi Országgyülési Emlékek. V. 70. l.^[VISSZA]
350. Bonomi pápai nuncius már 1583 elején kérte Rudolf császárt, távolítsa el a végvárakból az eretnek kapitányokat és űzze ki néhány városból a prédikátorokat. A császár megigérte, hogy fontolóra veszi a dolgot. Nuntiaturberichte, III. 1. 398. l.^[VISSZA]
351. Barbiano azt tette fel róluk, hogy pénzért még atyjukat, anyjukat is megölnék. Szepsi Laczkó Máté krónikája.^[VISSZA]
352. Sepsi Laczkó Máté krónikája. Kiadta gr. Mikó Imre. 57-164.^[VISSZA]
353. «Annyira megbolondultak vala akkorban a magyarok, hogy a Némethi Gergely (Bocskai alvezére) táborában hallván, hogy Esztergomot a törökök megvették, Jézust kiáltottak örömükben, taraczkokat és puskákat a törökökkel együtt örömre kisütögették.» Petthő Gergely Magyar krónikája, 171. l.^[VISSZA]
354. Ezen alkudozásokat bőven tárgyalja Victorinus de Chorebo (Sinay Miklós) 1790-ben megjelent könyvében s újabban Károlyi Árpád a korponai országgyűlésről és a kassai gyűlésről szóló tanulmányaiban. L. Károlyi, Korponai o. gy. 9. l.^[VISSZA]
355. A Corpus Jurisban.^[VISSZA]
356. Sully, Occonomies Royhles 1609. 345-346. l.^[VISSZA]
357. A törvénykönyvben Tatium áll, Istvánffynál (846. l.) Vacia.^[VISSZA]
358. Kovachich, Supplem. ad Vestigia Commit. III. k. 350. l.^[VISSZA]
359. Ez az író nem győzé őt gúnyolni takarékosságáért. Munkái IV. k. 361. lap.^[VISSZA]
360. Bocsor I. i. m. 603. l.^[VISSZA]
361. Krones i. m. 603. l.^[VISSZA]
362. Történeti Tár 1878. 390. l.^[VISSZA]
363. Istvánffy 851. l.^[VISSZA]
364. Fessler, i. m. 636-42.^[VISSZA]
365. Ezek birtokára Illésházy tartott igényt.^[VISSZA]
366. Sepsi Latzkó Máté krónikája.^[VISSZA]
367. Erdélyi Orsz. eml. V. 324. l.^[VISSZA]
368. U. o. IV. 16. l.^[VISSZA]
369. Krones i. m. 378. jegyzet.^[VISSZA]
370. Caspari Bojthini, De rebus gestis magni Gabrielis Bethlen. 268-269. l.^[VISSZA]
371. U. o. 314-315. l. jegyzet.^[VISSZA]
372. Mika Sándor: Weiss Mihály. Történeti Életrajzok.^[VISSZA]
373. Abaffy levele Ferdinánd főhghez. Regestáim. 110-111. l.^[VISSZA]
374. Erdélyi orsz. gy. emlékek VI. k. 27. l.^[VISSZA]
375. Gindely Ant. Geschichte des 30 jährigen kriegs I. 99. l.^[VISSZA]
376. Fagniez, Le Pére Joseph. I. k. 139. l.^[VISSZA]
377. Gindely i. m. 203-216. a spanyol követ jelentései alapján.^[VISSZA]
378. Corpus Juris az 1618. törv. bevezetése.^[VISSZA]