A parlament ülése.
Angolország Thomas Simon által metszett nagy pecsétjének hátlapja. Első oldala Anglia térképét ábrázolja ezzel az aláirással: THE. GREAT. SEALE. OF ENGLAND. 1651.
Az eredetinek 6/7 nagysága. A berlini titkos állami gyüjteményben.
NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET |
XIX. FEJEZET.
Az angol köztársaság és a protectoratus.
Állam és egyház. – A köztársaság. – Irország és Skótország meghódítása. – A tengeri hatalom megalapitása. Háború Hollandiával és Spanyolországgal. – A protectoratus.
Ha azt az alapvonást keressük, mely a modern európai államalakulást úgy a classikus világétól, mint az iszlamétól és Oroszországétól megkülönbözteti, a világi és egyházi hatalom elválasztásában kell azt meglátnunk. Minden alkotmányos fejlődés, mind az, mit szabadságnak nevezhetünk, ezen belső ellentétre vezethetők vissza. A kezdődő keresztyénségnek ezt a vele született tulajdonságát semminő későbbi bonyodalom nem volt képes teljesen eltörölni.
Minél erősebben fejlődik akár az állam, akár az egyház, minél nagyobb követelésekkel lépnek fel czéljaik elérésére, annál erősebb szolgasággal fenyeget egyesülésük és annál élesebb visszahatást idéz szükségkép elő. Ez az ellenhatás rendítette meg előbb a római császárságot, mely hatalmát a vallásiakra kiterjesztette, majd a pápaságot, midőn nem elégedett meg a lelkek fölötti uralmával. Politikailag véve ebben kell találnunk az egész reformatiónak legbelső okát.
Csakhogy a Rómától való elszakadás még nem biztosította a felszabadulást, legkevésbbé ott, hol a hit új berendezése első sorban állami, hatalmi érdekek vezetése alatt ment végbe. Tudjuk, hogy ez sehol sem oly világos és kizárólagos, mint épen Angliában. Az angol király, mint az egyház feje, országában császár és pápa egy személyben, és pedig az általános egyháznak és fejének hagyományos korlátozása és ellenőrzése nélkül. Azt a zsarnokságot, mely a hatalmak ez egyesítéséből származott, eleinte enyhítette Erzsébet személyisége és még inkább az ország függetlenségeért vívott harcz. A Stuartok alatt, midőn semmi elsőrangú külpolitikai feladat nem foglalkoztatja az államot, egyszerre készen áll a minden egyházi és világi hatalmat felölelő királyságnak elmélete. Az ellenállás, akár a király, akár az egyház ellen, a hivatalos tan szerint Isten ellen való bűn. Az absolutismus nem elégszik meg az alattvalók életével és vagyonával való rendelkezés jogával: a lelköket is egészen magának akarja.
Nem is állott semmi törvényesen elismert hatalom szemben a caesaropapismus ezen ujabb formájával, mint az angol rendeknek ősrégi képviselete: a parlament. Mialatt a katholikus országokban sorra megdőltek a régi alkotmányok a királyság növekedő hatalma előtt, itt a rendi élet addig ismeretlen jelentőségre, elsőrangú világtörténeti szerepre jutott. Az oka ennek belátható: sehol sem szorult a szabadság annyira védelemre, mint épen itt. A küzdelem kiszélesedik, az anyagi kérdésekből áthat az állami és egyházi élet minden területére. Laudnak és Straffordnak politikája szinte belekényszeríti az embereket a nép felségeért és a lelkiismereti szabadságért való küzdelembe.
Ennek a küzdelemnek befolyását láttuk. Eredménye az, hogy a királysággal együtt elhanyatlik az állami egyház is. A rendi küzdelem a nemzet mind szélesebb rétegeinek hozzájárulása által igazi forradalommá bővül, olyanná, mely nemcsak fegyverrel harczol, hanem eszmékkel is. És királyság és egyház oly mélyen gyökereztek a nemzet lelkében, hogy bukásuk szükségkép maga után vonta az egész társadalomnak megingását, a régi vezető osztályoknak kizárását a hatalomból.
A tekintély elvét oly magasra fokozták, hogy az meg nem állhatott tovább. A Stuartok elve, hogy püspök nélkül király sincs, valóban igaznak bizonyult. Az egyház és a király bukása pedig magával rántotta a hozzájuk annyi kapocscsal fűzött főuri osztályt és a nemességet is. A teljes lelkiismereti szabadsággal legbelsőbb kapcsolatban demokratikus sőt egyenesen communistikus eszmék lépnek fel s küzdenek megvalósulásukért.
De oly gazdag volt már Anglia történeti fejlődése, hogy ennyi elsőrangú elemének megszünése vagy gyöngülése után sem volt hiány oly intézményekben, melyek túlélték a katastrophát vagy épen megerősödtek általa. Megvolt a parlament, melynek vezetése alatt vívták a nagy küzdelmet, megvolt a katonaság, melynek köszönhető volt a győzelem.
Az új alakulásnál első sorban ez a két tényező jut érvényre. De mindegyiknél fontosabb egy egyéniség, mely mindegyikkel a legszorosabb viszonyban áll és mégis mindegyiktől függetlenül maga ad irányt nemcsak saját pályájának, hanem az ország egész fejlődésének. Cromwell Olivér az, ki úgy a történeti nagy intézményekkel, mint a katonaság pártjaival és a sokféle vallásos sectával szemben egészen új tekintélyt teremt, olyat, minőt Julius Caesar óta nem ismert a világ: a háborúban és békében egyaránt nagy, uralomra született férfiúnak tekintélyét.
Eddig politikailag rombolt és csak mint katona alkotott. Most államot kellett alkotnia a romok fölött és pedig nagyrészt saját alkotása, hadserege ellenében.
Károly lefejeztetése után a parlament halálos büntetés mellett eltiltá fiának, Károly walesi herczegnek, királylyá kikiáltását. A felsőház, úgy látszik, hajlandó lett volna elismerni a walesi herczeget. Ezért az alsóház febr. 6-án elhatározta, hogy ezentul a felsőház nélkül fog eljárni a törvényhozásban és hogy a lordok háza haszontalan és veszélyes. Többé a felsőház nem is tartott gyülést. Másnap eltörölték a királyi hatalmat, melynek gyakorlása, mint a tapasztalat bizonyítja, veszélyes a nemzet szabadságára és jólétére nézve. A rendes törvényszékekben és az igazságszolgáltatásban nem történt változás és még a betűhöz annyira ragaszkodó birák közt is találkoztak többen, kik szolgálatába állottak az új rendszernek. Egyáltalában nem akartak teljes felforgatást és a parlament, mint minden testület, első sorban saját fönnállására és hatalmának biztosítására gondolt.
Parlamenti határozat alapján február 14-én államtanácsot állítottak fel és arra ruházták a kormányhatalmat. Az államtanács 41 tagja közt 31 követ volt, a többi katona és jogtudós. A legszélsőbb irány képviselőit, mint Iretont, Cromwell nagytehetségű vejét, a katonai tanácskozások lelkét, nem választották be. A tagok csak arra tettek esküt, hogy hivei maradnak a parlamentnek és fentartják a jelen állapotot. Azontúl a nyilvános oklevelek ezen tanács nevében adattak ki, «parlamenti határozat alapján, Anglia szabadságának megőrzésére».630 Szükségesnek tartották a felkelni vágyók elrémítésére lefejeztetni a királyi párt vezéreit, kik fogságban voltak, köztük Hamilton herczeget. A köztársaságot csak három hónappal a király halála után kiáltották ki e szavakkal: Angliának és minden hozzá tartozó területnek népe köztársaságnak és szabad államnak tétetik és jelentetik ki s ezentúl köztársaság és szabad állam gyanánt fog kormányoztatni a nemzetnek parlamentben összegyűlt képviselői által, király és lordok nélkül.631
E nyilatkozat közeledést jelöl a levellerek elveihez. Hanem azok egyáltalában nem voltak megelégedve az állapotokkal, sokkal meszszebb menő felforgatásra törtek. Cromwellben és társaiban alig láttak mást, mint zsarnokokat. Mindenek előtt a parlament feloszlatását követelték és újnak választását igaz alapon. Vallásszabadságot követeltek, független biróságot, a dézsma és más adók megszünését. Sokan, köztük maga a levellerek vezére, Lilburne ezredes, a legmesszebb menő socialis reformra törtek, véget kivántak vetni minden birtoknak és felosztani a földet, mely úgy is igazságtalanság, a normann hódítás által jutott birtokosai kezébe.632 A katonák több helyütt megtagadták az engedelmességet. Cromwellnek előbb a túlzók ellen kellett fellépni, mielőtt harczolhatott a régi állapot hivei, a királyi párt ellen.
A parlament ülése.
Angolország Thomas Simon által metszett nagy pecsétjének hátlapja. Első oldala Anglia térképét ábrázolja ezzel az aláirással: THE. GREAT. SEALE. OF ENGLAND. 1651.
Az eredetinek 6/7 nagysága. A berlini titkos állami gyüjteményben.
A parlament és Cromwell most körülbelől azon állásba jutnak, minőt Luther foglalt el a parasztháború és Münzer támadása korában. A régivel szakítottak, de az újat még nem szilárdították meg eleggé, úgy, hogy azt nemcsak a régi ellenségek veszélyeztetik, hanem még inkább azok, kiket nem elégít ki a változás. Mindig beáll a nagy reformok történetében az az időpont, melyben szerzőiknek két felé kell állást foglalniok és meg kell mutatniok, hogy conservativok is tudnak lenni és nem viszik végletekig azon elveket, melyeknek köszönhették az addig kivivott eredményeket.
Az államtanács ép azon ezredeket akarta Irországba küldeni, melyek közt leginkább el voltak terjedve Lilburne tanai. Több csapat felkelt, hanem Cromwell gyors elhatározással keményen járt el ellenökben s a legnagyobb rész még hiven ragaszkodott hozzá. Hozzá volt fűzve a köztársaság sorsa, neki kellett azt megvédeni és érvényre juttatni a külső és belső ellenségekkel szemben.
Irország és Skótország meghódítása.
Az új köztársaságot, mely létrejötte által lényegében sértette az európai államok minden traditióját, mindenfelé nagy gyűlölettel fogadták és a királygyilkosok államát nem ismerték el. Magában Angliában is erős áramlat uralkodott a királyság érdekében, melyet nagyon elősegített egy, I. Károly utolsó napjainak történetét elbeszélő és dicsőítő, Eikon basiliké, (király képe), czímű könyv. Skótországban a covenant hivei erős oppositiót fejtettek ki a Cromwell által megalapított kormány ellen. Irországban pedig valahára sikerült Ormondnak majdnem az egész szigetet egyesíteni a királyi párt érdekében: katholikust, anglikánt és presbyteriánust egyaránt. Ott a pápai nuncius, Rinuccini gyakorolt nagy befolyást. A sok veszély közt az onnan fenyegetőt tartották legnagyobbnak és Cromwell, mihelyt a levellereket elnyomta, nagy sereggel odaindult. (1649 jul. 10.) Irországban még csak három város volt a parlament kezében. Cromwell azonnal a legerősebb módon fogott a háborúhoz, melyet vallásos boszuló háborúnak tekintett a katholikusok által ontott vér megtorlására. Ormond legjobb csapatját, 3000 angolt, Drogheda városa védelmére rendelte. Midőn a királyi parancsnok az első felszólításra nem adta fel a várost, Cromwell támadott. Az első rohamot visszaverték, a másik, melyet Cromwell maga vezetett, betört a városba. «A mint embereink bejutottak, elrendeltem, hogy mind öljék meg őket és valóban, a mint java munkában voltunk, eltiltottam, hogy bármily fegyveresnek megkegyelmezzenek. Azt hiszem, hogy ez éjjel 2000 embert hánytak kardélre. Meg vagyok győződve, hogy ez Isten igazságos itélete volt, ezen barbár nyomorultak ellen, kik annyi ártatlan vérbe mártották kezöket, s hogy jövőre sok vérontást fog ez megkimélni. És az elég ok ily tettekre, különben csak lelkifurdalást és megbánást okoznának.» Így ír Cromwell maga a parlament elnökének.633 Szavai nem szépítik tetteit. Egészen megújulni látszik a keresztes hadjáratok vadsága. Hanem az eljárás inkább politikai, mint fanatikus, a lángeszű vezér jogosultnak tartja kegyetlenségét, mert csak a rémuralom visz czélhoz oly nép ellen, mint az ir. Miután Wexford hasonló sorsban részesült, mint Drogheda, az angolok Waterford ellen fordultak. Hanem ez a város igen vitézül védte magát és az ostromlók igen sokat szenvedtek betegség és hiány által. Cromwell megállíttatott diadalútja közepén és a parlament visszahívta, mert másfelől is veszélyes felhők tornyosultak a köztársaság ellen. Az egész országon nagy lehangoltság vett erőt, minden polgári foglalatosság szünetelt, háborútól kellett tartani Hollandiával és a kereskedésnek nagyon ártottak a folytonos zavargások. A skótok mind jobban közeledtek a walesi herczeghez és az alkudozás csak azért nem vitt eredményre, mert a buzgó királypárti Montrose a trónra akarta emelni a herczeget, a nélkül, hogy annak el kelljen fogadnia a parlament által követelt feltételeket. Hanem Montrose kis csapatját szétverték és őt Edinburgban felakasztották. A győztes párt Károlyt továbbra is elismerte királyának, csakhogy a covenant megerősítését és kiterjesztését követelte. Károly ebbe csak Irország bukása után egyezhetett bele, mert a skótok által szabott feltételek igen ellenségesek voltak a katholikusok irányában. Végre 1650 nyarán eljött Károly Edinburgba és ott királynak ismertetett el, csakhogy nagyon szoros felügyelet alatt tartották.634 Cromwell pedig időközben még több diadalt aratott Irországban, vejére Iretonra bizta a háború befejezését és visszajött Angliába, hogy egy új sereg élén Skótországban is megsemmisítse a királyi pártot. Most már Fairfax visszalépése által nemcsak tényleg volt fővezér, hanem névleg is.635
Cromwell gyorsan hatolt előre, a skótok elpusztították előtte a tartományt és nem bocsátkoztak csatába. Már visszavonulásra gondolt, midőn egyszer Dunbar közelében (Edinburgtól keletre a tenger mellett) oly mozdulatot vett észre a skót seregben, mintha csatára készülnének. Leslie, a skót vezér, végre csatára határozta el magát, bizva serege nagyobb számában, mely 22,000 harczost számlált, a fél annyi angol ellenében. Mindazonáltal Cromwell vivta ki a diadalt, a skót sereg szétfoszlott. (1650 szept. 3.) A köztársaság meg volt mentve és több állam sietett azt elismerni. Cromwell pedig belső reformokat sürgetett a nép elégedetlenségének megszüntetésére.
Érdekes a két ellenség magaviselete, melyek mindegyike vallásos buzgalom által indítva, vallásos czélért harczol és Isten ügyének tekinti a magáét. Cromwell, mint mindig, Isten különös kegyelmének tekintette a diadalt. Erre hivatkozott a puritánus papok ellen, kik Lesliet jobb belátása ellenére csatára birták; Isten mellette itélt és elhagyta a Stuartok családját.636 Másrészt a vesztesek ilynemű imákkal vigasztalták magokat: Uram, sok bőjtölésünkért már oly soká nem engedtél nekünk győzelmet. Tán árokba akarsz dobni és ott hagyni minket? Ó Urunk, tán a lordok házában akarsz ülni, vagy a tisztelt alsóházban szavazni, mely annyira buzgólkodik dicsőségedért? Sok kéz van ellenünk felemelve, de van Isten, az te magad vagy. Hanem te többet ártasz nekünk, mint a többi.637
A presbyteriánus párt túlzásai, az örökös prédikálás és szemrehányás, atyjának gyalázása, futásra birták az ifjú királyt, ki ledér és élvvágyó lévén nem igen érezte magát otthonosan az imádkozó környezetben. Futása valamivel nagyobb engedékenységre birta híveit és ő 1651 január 1-én ünnepélyesen megkoronáztatta magát és esküt tett a covenantra, elismervén, hogy koronáját a népnek köszöni. Cromwell azalatt mind több várost és várat foglalt el és Skótországban mind több hívet nyert a köztársasági párt.638 Az ifjú király egy merész elhatározással elhagyta Skótországot és Angliába előrenyomulása által fel akarta kelteni az ott szunnyadó királyi pártot. Cromwell, ki Skótországban nem is támadhatta meg Leslie hozzáférhetetlen táborát, nagy örömmel vonult utána. Worcesternél, közel a walesi határhoz, támadta meg a skót sereget, épen a dunbari csata évfordulóján. Győzelme teljes volt, Leslie fogságba jutott, a királyi sereg felbomlott. Károly csak hatvan kisérővel menekült, nemsokára egyedül kellett bolyongania. Fejére nagy díj volt kitűzve. Mégis másfél hónap alatt nem akadt árulója, pedig ötvennél többen ismerték meg. Oly nagy volt még a király népszerűsége. Midőn bárkát keresett neki egy hive, hogy Francziaországba mehessen, így szólt: «Anglia királya, uram, urunk és minden jó angol embernek ura, itt van közel nagy szükségben, kaphat-e csónakot?» «Jól van? Egészséges?» Az. «Hála Istennek.» A Stuartok utódja Francziaországba menekült.639
Angliában most teljes uralomra jutott a köztársaság, mely Skótországot és Irországot rövid két év alatt jobban meghódította, mint bármely király annak előtte. Nagy-Britanniát angol hegemónia alatt mint politikai egységet a nagy independens vezér valósította meg. Erős őrségek, még jobban a Drogheda esete és más hasonlók által keltett rettegés tartották féken a zöld szigetet. A legnagyobb földbirtokosok elvesztették földjüket, angol urak léptek helyökbe, az ország egész keleti részét új angol gyarmatosok telepítették be. A legyőzött párt ezentúl csak guerilla háborút folytathatott, nyilt csatában «már az angol ló nyerítése is megfutamította őket». Skótországban nem lép fel oly erőszakosan a hódítás eszméje. A katholikus egyház ellen irtó háborút vitt Cromwell, a presbyteriánusokat csak nagyobb tolerantiára bírta. Skótország megszünt önálló állam lenni, követei az angol parlamentben foglaltak helyet, adói oda folytak, a közbenső vámok megszüntek. Irországban Ireton, Skótországban Monk György gyakorolta a parlament nevében a főhatalmat.640
A tengeri hatalom megalapitása. Háború Hollandiával és Spanyolországgal.
Az egyesített birodalom, melyet egy emberöltőn át belső bonyodalmai visszatartottak minden külső háborútól, most erejének tudatára jutva, igyekezett helyét elfoglalni Európa hatalmasságai sorában. A nagy seregre szükség volt az országban a királypártiak, a skótok és irek féken tartására. Nyomatékot a külföld előtt először csak hajóhada szerezhetett a köztársaságnak.
Rupert herczegnek és más királypártiaknak kalózhajói ellenében már régebben szerveztek köztársasági flottát Blake Róbert vezetése alatt. Most midőn Cromwell annyi diadal által ura volt a seregnek és általa az országnak s erősen sürgette a parlament feloszlását, ez, Sir Henry Vanenek vezetése alatt a hajóhadban keresett támaszt a hadsereg ellen. Ezért mindenkép gyarapították a flottát és az ország anyagi emelkedését is a hajózás érdekében tett intézkedésektől várták.
Ezek közt világtörténeti jelentőségű az 1651 okt. 9-én a parlament által kiadott Act of navigation (hajózási törvény). Ez eltiltja az idegen világrészekből jövő árúknak más mint angol hajókon Angliába hozását, Európából pedig minden nép csak saját terményeit és árúczikkeit hozhatja be saját hajóin, különben lefoglalják az árúkat és a hajókat.641
A navigatió actának czélja, az egész angol kereskedést, különösen a gyarmatvilággal, angol hajók által vinni, hogy ne jusson idegeneknek az abból eredő nyereség. Az akkori viszonyok közt e törvény leginkább a hollandusoknak sértette érdekét, kik uralkodtak a világ kereskedése fölött. Még az angol gyarmatok árúit is ők vitték be Angliába. Már az 1652. év elején lefoglaltak több a törvény ellen vétő hollandus hajót. Anglia most a külföld teljes kizárása által akarja kifejteni anyagi érdekeit, úgy mint előbb nemzeti egyháza felállítása által a szellemieket.
Politikai okok is idézték elő a hollandusok elleni háborút, nemcsak kereskedelmiek. A Stuartokat rokoni kötelék fűzte a Hollandiában hatalmas orániai családhoz, ott volt mintegy főhadiszállásuk, onnan nyertek segítséget az angol köztársaság ellen irányuló vállalataikban. Hogy a királypártiak többé ne kaphassanak hadi szereket Hollandiából, az angol hajóhad azt a jogot vette igénybe, hogy megvizsgálhassa az idegen hajókat, a hadihajókat sem véve ki, nem csempésznek-e ellenséges árúkat? Még nem volt megizenve a háború, midőn Blake a calaisi csatornában át akarta kutatni a Tromp vezetése alatt álló nagy hollandus hajóhadat, ez pedig ágyúlövéssel válaszolt és csatára került a dolog. Nem mondhatni, hogy a győzelem határozottan angol részre hajlott volna, de elég volt megállani a túlnyomó hollandus erővel szemben. Ez eredményt leginkább jobb tüzérségüknek köszönhették az angolok. Végre 1654 április 15-én békét kötöttek, melyben a hollandusok elismerték az angol flotta felsőségét az angol tengereken (az elismerés az üdvözlésben áll), s egy titkos pontban megigérték, hogy többé nem állanak az angolokkal ellenséges orániai ház uralma alá.642 Cromwellnek az a terve, hogy a Hollandiában nagyon hatalmas köztársasági párt segítségével keresztülvigye a két respublica egyesítését, nem vitt eredményre.
Midőn Cromwell állott a köztársaság élén és mint látni fogjuk, nemsokára névleg is kezébe vette a hatalmat, minden angol büszke volt külső politikájának eredményére. A kor legnagyobb tengeri hatalma ellen folytatott viadal dicsőséget szerzett, de inkább ártott, mint használt a protestantizmus ügyének. Befejezése után teljes tekintélylyel lépett fel mindenütt Anglia, mint a protestantizmus feje. Minden reformált ország és község Cromwellhez fordult mint védőjéhez. A távoli Erdély is érintkezésbe lépett vele és II. Rákóczy György tőle, mint a protestánsok igazi vezérétől várta lengyel terveinek hathatós előmozdítását. A franczia hugenottákat, az Alpok völgyeiben rejtőző valdensis községeket, kiknek protestantizmusa régibb az augsburginál, nagy nevének híre óvta meg az elnyomástól. Még a pápa is kénytelen volt emberségre és mérsékletre inteni a katholikus fejedelmeket. Mert oly hang, mely ritkán fenyegetett hiába, kijelentette, hogy az angol ágyúkat fogják hallani az Angyalvárban Rómában, ha nem irgalmaznak Isten népének.643
A régi angol traditió, mely Erzsébet alatt uralkodott és a Stuartok alatt is oly erősen nyilatkozott, Spanyolországban látta a hit és a nemzet legfélelmesebb ellenségét. Cromwell teljesen osztozott ez érzelemben. «Valóban», igy szólott, «a spanyol az igazi ellenség. Természetes ellenség. Természetétől fogva az, mert ellensége mindennek, a mi Istentől való.»644 A spanyoloktól az inquisitió eltörlését követelte és szabad kereskedést Nyugat-Indiába. «Csak nem kivánhatja uram két szemét,» volt a spanyol követ válasza. Blake 1655-ben elfoglalta Jamaika szigetét, mely azóta áll angol uralom alatt és legfontosabb állomása a nyugat-indiai tengerben. Santa Cruznál vakmerően megtámadta és tönkre tette az erős spanyol hajóhadat. Hanem halála, mely épen akkor érte utól, midőn hajóhada visszatért Angliába, lelohasztotta az általános örömöt. Elbeszéltük már, hogy Anglia később Francziaországgal lépett szövetségre a spanyol ellen. A legrégibb monarchia nem átallotta a nagy bitorló barátságát keresni. Seregének nagy része volt a dünkircheni diadalban és e város által Anglia kárpótlást nyert a száz év előtt elveszett Calaisért. Mind a mellett politikai hibának tekinthető e háború, melyet inkább a traditió idézett elő, mint az akkori állapotok megfontolása. Akkor már Spanyolország megszűnt félelmes lenni és helyébe Francziaország lépett, mint az európai egyensúly veszélyeztetője.
Mint minden forradalomban, az angolban is karöltve jártak a belső alkotmányos küzdelmek a polgárháborúval és a külső harczokkal. A legfontosabb a sereg és a parlament közötti viszony maradt. Cromwell folytonos unszolására a hosszú parlament romja végre elhatározta, hogy csak 1654 novemberig marad együtt. Addig majd a jövő alkotmányról fog tanácskozni. Nem lehetett addig új országgyűlés összehívására gondolni, mig a köztársaság létele nincs teljesen biztosítva. A worcesteri csata után keresztülvitték az általános amnestiát, a kedélyek megnyugtatására. Akkor sok beszélgetés folyt a jövő berendezés felől. Cromwell a monarchia mellett nyilatkozott, különben nem lehet összetartani a sereget; a legtöbb tiszt a köztársaságnak adta az elsőséget.645 Midőn Cromwell belátta, hogy a parlament nem hajlandó őt kiáltani ki Anglia uralkodójává, a tisztekhez hajlott, kik véget akartak vetni a gyűlésnek. A parlament még akkor sem gondolt feloszlásra, midőn beláthatta, mennyire ellene fordult a sereg közvéleménye. És bizonyára az a sereg, melynek Cromwell állott élén, hivebben tükröztette vissza Anglia közérzületét, mint az a száz tag, ki úgyszólván véletlenül maradt meg a hosszú parlamentből. Végre 1653 április 20-án egy csapat muszkétás által kisérve bement a parlamentbe és ott elfoglalta rendes helyét. Épen Vane beszélt az új választó törvényről. Egy ideig békén ült, a mint aztán feltették a kérdést, elfogadják-e a törvényt? felkelt e szavakkal: Meg kell történnie. Elmondta, hogy a parlament előbb nagy szolgálatokat tett az országnak, de már letelt az ideje és most már kell, hogy új embereknek adja át a helyet. Szavára bejönnek a muszkétások. Erre szenvedélyes vádakban tör ki a gyűlés és annak egyes tagjai ellen, részegeknek, istenteleneknek, erőszakosoknak mondva őket. Véget akar vetni fecsegésöknek, az Isten úgy is elhagyta már őket. «Ti kényszerítetek erre, mert én éjjel-nappal kerestem az urat, hogy inkább öljön meg, semhogy ezt tegyem.» Sir Henry Vanenek külön mondá, hogy az Isten mentse meg tőle. Ily módon oszlott fel a hosszú parlament, mely 12 évnél tovább ült együtt, s melynek nevéhez van kötve az angol polgárháború és Károly király lefejezése. Néhány órával később az államtanácsot is feloszlatta Cromwell.646
Egymásután eltüntek a régi alkotmány tényezői: a király, a felsőház és alsóház, nem maradt más hátra, mint a sereg és annak vezére. Tényleg ezek intézték most Anglia közügyeit. Hanem azért nagy tévedés volna katonai elnyomásról szólani. Épen Cromwell szerezte meg az angol népnek a választási szabadságot a csonka parlament ellenében és mindenki egyetértett vele, mint maga mondá, «kutya se ugatott utána». A katonák kijelentették, hogy egy napig sem akarnak uralkodni a kard hatalma által, a kormányt egy 12 tagból álló tanács vitte. Nem tudtak kiirni általános választásokat, inkább egyes istenfélő férfiakat választott ki maga a kormány az egész országból, kivált az independensek ajánlására, összesen 144-et, köztük néhány skótot és irt is.647 Cromwell ez új parlamentre ruházta a főhatalmat és felajánlotta segítségét.
Isteni gyűlésnek, isteni befolyás alatt állónak tekintette magát ez a csupa vallásos férfiakból álló parlament. Valóban gyökeresen fogott a reformhoz, még a százados törvényszéki visszaéléseknek is véget akarnak vetni. Különösen fontos, hogy ez a kiválóan jámbor törvényhozás mondta ki először a kötelező, pap nélkül kötött, polgári házasságot. Eltiltotta az esküt és párbajt, véget vetett a papi tizednek. Minden téren lehetett tartani felforgatástól. Ezek a férfiak, kik minden cselekedetöket istentől sugalmazottnak tekintették, kik bibliai nevekkel ékeskedtek,648 komolyan hozzáfogtak a legtulzóbb eszmék valósításához. Ily támogatás alatt természetes, hogy az országban mind jobban lábra kaptak az anabaptista felekezet és a levellerek. Csak Lilburne ellen értettek egyet, kit Cromwell kivánságára elfogattak. De a baptista papok mindenfelé szónokoltak Cromwell ellen, mint a ki jogtalanul bitorolja a hatalmat. Végre a gyűlés még a katonaság fenntartására szükséges adót sem szavazta meg, mert az nincs méltányosan felosztva. Cromwellnek nem is kellett feloszlatni ezt a gyülést, az úgynevezett «kis» parlamentet, az maga mondott le hatalmáról. Nem maradt hátra más, mint hogy a hadvezér vegye kezébe a polgári hatalmat is.
A protectoratus érme, 1653.
Eredeti nagyság. Henfrey után.
Mindjárt a kis parlament feloszlása után teljes alkotmánytervvel lépett fel Lambert ezredes. E szerint a kormányt a lord protector viszi a parlamenttel és egy tanácscsal. Minden három évben összehivatik a parlament és csak ülésezése ötödioszlatható föl. Anglia 300 követet választ, Irország és Skóczia 30-30-at. A választási jog bizonyos vagyonhoz volt kötve, a katholikusok és a parlament ellenségei ki voltak zárva gyakorlásából. A parlament által megszavazott törvények a protector megerősítése nélkül is húsz nap múlva jogerejüek lesznek, ha nem mondanak ellen az alkotmánynak. Másrészt a protectornak jogában áll az adószedés parlament nélkül is, ha tanácsának többsége beleegyezik. Minden vallás szabadságot élvez, kivéve a katholikus és püspöki hitet. Az államtanácsnak jogában áll a protector utódját kijelölni. Lord protectorrá, Anglia urává most Cromwell Olivér lett, a huntingdoni köznemes, az istenes kapitány. Őt a vallásos és a köztársasági mozgalom egyaránt vitte oda, hova Caesar csak katonai eszközök által jutott. Bizonyos, hogy a nasebyi csata óta ő volt leghatalmasabb embere hazájának. Megdöntötte a politikai alkotmányt, hanem az egész társadalmi rendnek megmentője gyanánt vette kezébe a legfőbb hatalmat. Nem volt király, hanem királyi jogokkal felruházott államfő és még felavatása is hasonlított a koronázás pompájához és díszéhez (1653 dec. 16.). A nagy puritánus vezérben csak úgy ki volt fejlődve a nagyravágyás, mint a nagy római hadvezérben, vagy később Francziaország császárjában. De ily magas czélra csak Károly lefejezése után gondolhatott. Saját szavai szerint: soha sem megy az ember oly messzire, mint ha nem tudja, hova megy.649
Az új parlament 1654 szeptember 3-ára hivatott össze, addig országgyűlés nélkül kormányozott a protector. A nagy változás észrevétlenül ment végbe, alig talált ellenállásra. Egész Anglia érvényesnek ismeré el azon tant, melyet még 1648-baegy levélben: A hatalom és kormány Isten rendelete. Hanem egyik vagy másik módja emberi intézmény, és saját alkotmánya szerint többé-kevésbbé korlátozott. Csak a túlzó levellerekre és a buzgó királypártiakra súlyosodott az új kormány karja.650 De nem mért egyforma mértékkel: a túlzókat elzáratta, a royalistákat kivégeztette.
A dunbari és worcesteri csaták fordulónapján ült össze teljes számban a három egy birodalom első nemzeti gyűlése, teljes szabadsággal. Valóban olynemű volt, mint a mai angol parlament, igyekeztek a képviselőkerületek egyenletes felosztásánagy, bibliai idézetekkel telt beszéddel nyitotta meg a gyűlést, melytől függ három nagy keresztyén nemzetnek java. Kérte, ne bolygassák az alkotmányt. Hanem a gyűlés, melynek többsége presbyteriánusokból állott, elismerte ugyan a protectort, de meg akarta nyirbálni hatalmát. Ennek ellenében Cromwell a nemzet akaratára hivatkozott és nem kivánt a gyűléstől mást, mint a régi sebek orvoslását és a rend elősegítését.651 Midőn látta, hogy kétségbe vonják azt, mit isteni jogának tartott, kitiltá a gyűlésből mindazokat, kik nem ismerték el az alkotmányt. Csak egy negyedrész lépett ki, hanem a megmaradottak sem hajlottak meg a protector akarata előtt, s csak nehezen szavazták meg az adót. Erre a protector 1655 januárban feloszlatta a gyűlést. Kitünt a parlamenti kormánynak Cromwell hatalmi igényeivel össze nem férése.
Cromwell most úgy szólva magában áll, egyformán bitorlónak tartja őt a királyi és köztársasági párt. Hanem a sereg benne látja babérkoszorúzott vezérét és a nemzet nagy békeszerető része azt, ki egyedül képes fentartani a rendet. A királyival, a parlament zavargásaival szemben nyugalomnak tünt fel ez a katonai tyrannis. Több kisérlet történt a protector megölésére. – Katonai kormányzóknak kellett fentartani a rendet. Szigorú kémrendszer őrködött az egyesek, szigorú törvény a sajtó fölött. – A királypártiaknak külön nagy adót kellett fizetniök. De ez a katonai kormány páratlan volt a maga nemében.
Anglia nagy pecsétje a protecturatus kimondása után.
Az eredetinek 13/22 nagysága. Henfrey után.
Szigorú volt a fegyelem, nem csak tetteket büntettek meg, hanem szavakat is, az istenkáromlást néha halállal.652 Csakis az 50.000-nyi sereg eltartásáról kellett gondoskodni a nemzetnek, különben a legnagyobb takarékosság uralkodott mindenütt, a protector udvarát sem véve ki. Minő ellentét Wallenstein vagy Banér rabló csordáival szemben!
Politikai tekintetben nagy volt az elnyomás, hanem nem olynemű, mely erős ellenállást hív ki. «A vagyon biztosságnak örvendett. Még a királypárti is békén élvezhette, a mit meghagyott neki a polgárháború, ha nem zavarta az új berendezést. A törvényeket csak azon esetben szegték meg, ha a protectornak és kormányának biztossága forgott kérdésben. Polgári kérdésekben addig nem ismert pontosságot és tisztaságot mutatott az igazságszolgáltatás. A reformatio óta egy angol kormány alatt sem volt oly kevés vallásos üldözés. Igaz, hogy a szerencsétlen római katholikusok kívül tartattak a közönséges keresztyén irgalom bástyáján. Hanem a bukott anglikán papság végezhette isteni tiszteletét, ha csak a hitszónoklatba nem vegyített politikát. Még a zsidóknak is, kik a XIII. század óta nem tarthattak nyilvános isteni tiszteletet, megengedték zsinagóga építését Londonban, irigy kalmárok és buzgó theologusok felszólalása ellenére.»653
Legtöbbet Irországnak kellett szenvednie. Onnan Ireton halála után Ludlow tábornok hajószámra küldötte el a hazafiakat munkásokul Nyugot-Indiába. Sok ezer ir katholikus lépett idegen seregekbe. Majdnem az egész országot lefoglalták és új angol telepítők közt osztották fel. «Nem esett ujabb időben nemzetre olyan átok, minő akkor Irországra.»654 Angliában inkább reformált, mint üldözött. A legfontosabb intézményeket: a biróságokat és az egyházat megtisztította méltatlan tagoktól, s teljesen hivatásuk magaslatára emelte. Külföldi sikeréről és azon állásáról, melyet Európában elfoglalt, már szólottunk.
Cromwell mint protector.
William Faithorne (1616–1691) «The Embleme of Englands Distraction as also of her attained and further expected Freedom and Happines per H. M. 1658.» czimű allegoriájának hasonmása. Az eredetinek 1/3-a.
Minden eredményei mellett is szükségét érezte a törvényes kormánynak, különösen az adószedés miatt, melyet több helyütt megtagadtak, a nélkül, hogy a birák elítélték volna az ellenszegülőket.655 Újra összehívta a parlamentet, csakhogy most mindent megtett befolyása biztosítására. Még a megválasztottak közül is kizárt az államtanács majdnem egy negyedet. Ez a gyűlés nagyon alázatosan viselte magát Cromwell személye irányában, de erélyesen szólalt fel a főtisztjeire bizott katonai hatalom ellen. Nem is szavazta meg az őket polgári hatáskörrel felruházni akaró törvényjavaslatot. A parlament annyira igyekezett teljesen helyreállítani a törvényes állapotot, hogy Cromwellt királynak készült kikiáltani. Azt lehet alkotmányos formák által korlátozni; rendkívüli hatalmat, minőt a protector gyakorol, nem. Hanem épen ez okból ellenezték e tervet a katonák. Cromwell pedig mindenkép kimélni akarta a sereget és a tiszteket, kik legbiztosabb támaszai voltak nemcsak személyes hatalmának, hanem az új vallásos és alkotmányos rendszernek is. Több tábornok botránynak nevezte a tervet Isten népére nézve, mely csak a Stuartoknak válnék hasznára. Ezért a protector 1657 április 3-án visszautasította a neki felajánlott koronát, nem találván kötelességével Isten és a parlament iránt megférőnek, hogy e czímet elvállalja.656 Ismételt felszólításra sem engedett. Minden más tekintetben azonban elfogadta a parlament által kidolgozott alkotmányt. Protector maradt, csakhogy most törvényes alapon, a parlament által ruházva fel hatalmával, s azon joggal, hogy kinevezhesse utódját. A királyi czímet nem tekintve, helyre állott a régi alkotmány. A felállítandó felsőház tagjait a protector nevezi ki. Másrészt a parlament maga határoz tagjainak igazolása fölött s a tisztek és államtanácsosok választására is van befolyása. A protector évi állandó fizetést nyert és csak a parlament hozzájárulásával vethetett ki adót. Minden vallás szabadon tarthatta isteni tiszteletét, kivéve a katholikusokat, anglikánokat és unitáriusokat, hanem még ezek is élvezték a lelkiismeret szabadságát. Cromwell is elismerte, hogy ez az alkotmány jobban biztosítja Isten népének szabadságát, mint bármely más.
Cromwell titkos pecsétje a protectorátus létesülése után.
Eredeti nagyság. Henfrey után.
Nehezebb volt az új felsőház feladata, melynek Cromwell megadta a lordok háza nevét. A régi nagy családok köréből senki sem akart részt venni benne, többnyire ujonnan meggazdagodott emberek foglaltak helyet benne, előbbi kocsisok és vargák.657 Ez sértette a levellereket, a népnél pedig csak nevetség tárgya lehetett. Kitünt, mily nehéz a régi institutiók megujítása a régi emberek nélkül. Az alsóház sem akarta elismerni. Az adó megszavazása szintén nehézséget okozott. Ezért az izgatott protector elhatározá ezen parlamentnek is feloszlását. Hirtelen, 1658 febr. 4-én maga elé szólította a törvényhozás mindkét házát. «Szétoszlatom ezt a parlamentet és legyen Isten a biró köztem és köztetek.» Amen volt a válasz.658 Még egyszer bebizonyult a katonai uralom összeférhetetlensége a parlamentáris kormánynyal, szabadságát szerető és erős meggyőződésű népnél.
Cromwell névaláirásának hasonmása.
Frigyes Vilmos brandenburgi választóhoz intézett levélről, mely 1656. junius 13-án kelt, Westministerben.
Cromwell már régóta betegeskedett, a vállaira halmozódó óriási munka megtörte életerejét, a folytonos veszély, melyben hatalma, és az összeesküvések által személye forgott, nem engedtek neki pihenést. Nem volt zsarnok, hanem állása megtartásaért megragadott minden eszközt. Szükségesnek tartotta magát isten szolgálatára és hazája fentartására. Az ellenségek attentatumai ellen erős testőrséggel védé magát, mégsem lelt nyugtot soha, mindig rettegett, új meg új tervektől. Családjában is sok baj érte, gyermekei nem fértek össze és legkedvesebb leánya meghalt 1658 nyarán. Végkép kimerűlve hajtotta fejét örök nyugalomra 1658 szept. 3-án, azon napon, melyet mindig kiválóan szerencsésnek tekintett. Vele sírba szállott az angol puritánismus lelke, melyet katonai és politikai tekintetben ő testesített meg.
Utódjáúl legidősebb fiát Rikhárdot jelölte ki. Mindenütt elismerték, bár nem tartották nagy tehetségünek. Az általa összehívott parlament magához akarta ragadni a hatalmat, a sereg ellenben saját hatalmából Fleetwoodot választotta meg vezérének és Rikhárdot a parlament feloszlatására birta. (1659 ápr. 22.)659
Most egészen a tisztek kezében volt a hatalom. Hogy a törvényességnek legalább szinét megőrizzék, parlamentet hívtak össze, még pedig a hosszú parlamentnek még megmaradt tagjait, számra körülbelől 90-et. E gyűlés valóban megérdemelte a csonka parlament nevét. A köztársasági irány kerekedett felül. Rikhárd kénytelen volt lemondani, a lordok házát eltörölték. Midőn a parlament és a sereg közt viszályok keletkeztek, a parlamentet szétkergették. Az országban teljes anarchia uralkodott. A katonai fegyelem megromlott, a sereg sok helyütt zsarolásra, rablásra szorult. Be kellett látni, hogy lehetetlen a köztársaság megvalósítása, ha az nem támaszkodhatik oly tekintélyre, minővel Cromwell birt. Már régebben is nagy volt a Stuartok pártja, most elérkezett az idő, midőn nyiltan lehetett szólani a restauratióról és csakhamar előtérbe lép az a férfiu, ki azt megvalósítja: Monk György.
Ha nem is a forradalom, a királyság eltörlése egy nagy katonának volt műve és csak katona lehetett az, ki ismét vállalkozhatott a történeti alkotmány helyreállítására. Oly katona, ki nem volt pártember. Monk, ki körülbelől egykorú és egyféle származású volt Cromwellel, nem volt más mint katona; a protector erősen vallásos vonása teljesen hiányzott belőle.660 Mint katona is inkább a szárazföldi nagy zsoldosvezérekkel áll szellemi rokonságban. Hollandiában tanulta a háborút, aztán a királyt szolgálta és csak miután a parlament seregének fogságába esett, tért át annak pártjára. Hiven szolgálta aztán a köztársaságot és Cromwellt, ki reá bízta, mint helytartójára, Skóczia kormányát. Nyugodt, mérsékelt, ravasz ember, ki a rendet és a fegyelmet mindenek fölött becsülte és fentartotta és ellensége volt a levellerek és anabaptisták túlzásainak. Sem tehetsége sem nagyravágyása nem volt olynemű, hogy Cromwell helyébe léphetett volna: megelégedett azzal, hogy országának békét szerezve, magáról is gondoskodjék.
A fordulat abban áll, hogy Monk, ki nemcsak seregére támaszkodhatott, hanem a skót nemzetre is, az angol sereg ellenében, melyet Lambert vezetett, a parlament mellett foglalt állást. (1659 deczemberben.) Huszonkét évvel azelőtt a skót presbyterianusok convenantjának fegyveres ellenállása vezette be a nagy forradalmat; most ugyancsak a skót presbyterianizmus segíti diadalra a katonai köztársaság ellenében előbb a parlamentet, aztán a királyt.
Annyira sülyedt Fleetwoodnak és pártjának tekintélye, hogy 1659 végén újra összeülhetett a csonka parlament. Monk Fairfaxszal egyet értve, kinek északi Angliában még nagy volt a befolyása, bevonult Londonba. A sereg kész volt fentartani a köztársaság ügyét, de Monk biztosításai, hogy ő is annak híve, megcsalták és az ügyes szétosztás Anglia különböző részébe tehetetlenné tette. Mindenki sietett kibékülni a királylyal. A parlament megkezdé az alkudozást, de Monk megelőzte. Nehéz volt a feladat, a Stuartokat az alkotmányos és vallásos szabadság elismerésére birni. Mihelyt Károly a bredai szerződésben megigérte az általános bűnbocsánatot a «királygyilkosok» kivételével, a vallásos türelmet és a sereg kielégítését, általános lelkesedés tört ki a nemzetben. Az egész nép szabad parlamentet követelt és végre 1660 márc. 17-én feloszlatták a parlamentet, egy húsz éves óriási hatású gyűlésnek dicstelen romját. A szabad választásból kikerülő új parlamentben a királyi párté volt a túlsúly és Károly népe örömrivalgása között jött vissza hazájába, tizenegy évvel atyja kivégzése után.
A történeti folytonosság Anglia állami életében, melyet az első Stuartok absolutismusa és a forradalom megszakítottak, helyre volt állítva.