Tischler J.: Lengyel válság

TARTALOM

Ö. Kovács J.: Társadalomtörténet

1. Bevezető

Rémiás Tibor néhány évvel ezelőtt megírta azt a két évtizedes utat, amely a készülőfélben levő Miskolc történeti monográfia tervezetének kialakulásához vezetett,^[2] ehhez aligha lehet hozzátenni valónk. Előadásunkkal nem a Miskolc esetében amúgy is túl gyakran megjelenő rövid historiográfiai áttekintések számát szeretnénk gyarapítani, hanem ténylegesen megkíséreljük az 1700-1870-es évek közötti időszakra vonatkozó irodalom elemzését.

Nyilvánvaló, hogy egy várostörténeti monográfia jellegéből adódóan egyrészt az elődök munkájára épít, azokat foglalja össze, esetenként egészíti ki, másrészt szükségszerűen kijelöli a jövendő kutatások irányát. Amikor Miskolc története második kötetének^[3] szerkesztését vállaltuk, akkor tisztában voltunk azzal, hogy miközben egy területen, a népesség történetében az egyes egyének, családok múltjáig el kell érnünk, ugyanakkor a tágan értelmezett társadalom egészéről - a gazdaság fejlődéséről épp úgy, mint a kulturális tevékenységek jellemzőiről - elfogadható mélységű ismeretekkel kell rendelkeznünk a XVIII-XIX. századra vonatkozóan, ha feladatunkat megfelelő módon kívánjuk ellátni. Egyértelmű volt tehát, hogy munkánkat az elődök eredményeinek felmérésével, összegzésével, megrostálásával kell kezdenünk.

Kiinduláskor alapjában optimista voltunk, mivel ismeretes, hogy a város könyvtárosai több éves munkával egy körülbelül 40 ezer tételes várostörténeti bibliográfiát állítottak össze. Amikor azonban a konkrét anyag összeállításához, majd átolvasásához kezdtünk, Miskolc történetének kutatottsága, feldolgozottsága korántsem mutatott már olyan teljességet, mint amelyet a fenti megtévesztően imponáló cédulaszám sejtetni engedett. Az alábbiakban ismertetendő elemzésünk mindössze 714 kötet, tanulmány és cikk adatainak elemzésére épül, egy éves munkával mindössze ennyit sikerült a szóban forgó időszakra vonatkozóan összegyűjtenünk. Rövid bibliográfiai összeállításunk többféle módon készült:

a) egyenként kézbe véve tekintettük át a Herman Ottó Múzeum és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár különféle kiadványsorozatait valamint a Borsodi Szemle évfolyamait;

b) a kézbevett könyvek és tanulmányok hivatkozásaiból kiindulva az ott fellelt új írásokat kerestük meg, majd utóbbiak hivatkozásain, irodalomjegyzékein tovább menve ismét újabb címeket néztük meg;

c) átnéztük a magyar történettudomány (valamint az ezzel több téren érintkező néprajz és szociológia) elérhető, a szóban forgó időszakot érintő bibliográfiáit és folyóirat-repertóriumait;

d) a Miskolc történetével foglalkozó ismertebb kutatóktól elkértük publikációs jegyzéküket.

Természetesen az ily módon összeállt bibliográfia nem mentes bizonyos korlátoktól. Először is válogatott anyag, ezért, mint minden válogatás a szerző érdeklődési körét illetőleg a kötet tematikáját tükrözi. Jelen esetben például bizonyos témák - többek között a numizmatika, várostörténeti kiállítások, irodalomtörténet - csak érintőlegesen kaptak helyet vagy egyáltalán nem szerepelnek összeállításunkban. További torzításokat hozhat magával az a tény, hogy mindössze az összeállításban feltüntetett periodikákat sikerült majdnem teljes egészében kézbe vennünk, a könyv jellegű anyagot csak részben láttuk, vagyis utóbbiak esetében nagymértékben függünk a hivatkozások és címadások tartalmat jól/rosszul tükröző pontosságától. Végezetül a kutatások során egyértelművé vált, hogy a város történetére vonatkozó vizsgálati eredmények számottevő része kéziratos formában maradt, viszont az első lépésben ezek áttekintésére nem vállalkozhattunk.^[4] Menet közben nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a későbbiekben a fellelhető kiadatlan kéziratok megismerése és felhasználása nem lesz megkerülhető.

Mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, jeleznünk kell vizsgálatunk területi határait. Miskolc alatt egyrészt a történeti várost, másrészt a környékbeli településeket értjük. A szóban forgó településcsoport ily módon Nagy-Miskolcnál lényegesen tágabb területet ölel fel és többé-kevésbé lefedi a mai várost és vonzáskörzetét.

Kiindulásként hadd adjunk egy jelzésszerű becslést adataink alapján a Miskolc XVIII-XIX. századi történetére vonatkozó irodalom nagyságáról. Összeállításunkban összesen 141 könyv, 142 könyvrészlet, 183 periodikákban megjelent tanulmány és 248 rövid írás (napilapokban, periodikákban megjelent, 5 oldalnál rövidebb mű) szerepel:

1. táblázat

Megítélésünk szerint elsősorban a könyvrészletek - alapjukban más témájú, néha csak egy-két sornyi, néha azonban több tucat oldal terjedelemben Miskolc történetéről adatokat adó művek - és a napi- és hetilapokban megjelent cikkek (a rövid írások) esetében számolhatunk még számottevőbb gyarapodással az 1996. előtt megjelent irodalom vonatkozásában. A sajtóanyag esetében azonban feltétlenül szükség lesz annak kritikus megrostálására, mivel - különösen az utolsó évtizedekben készült cikkek esetében - fennáll az a veszély, hogy a napi illetve hetilapokban megjelent írások gyakran igen kevés új információt közölnek, inkább a részletesebb, alaposabb művek kivonatai, átfogalmazásai.

Összességében a monográfia XVIII-XIX. századdal foglalkozó kötete számára fontosnak tekinthető feldolgozások számát körülbelül 800, a használható népszerűsítő irodalmat (újságcikkeket és idegenforgalmi kiadványokat) 300-350 tételre, az egykorú, forrásnak tekinthető nyomtatott művek számát körülbelül 100 kötetre, a publikálásra érett, de valamilyen ok miatt nem közölt kéziratos feldolgozások számát pedig 50 körülire becsülhetjük. Vagyis véleményünk szerint az elérhető és kötetünk készítése során felhasználásra érdemes irodalom nagyjából 1300 tételre tehető.

2. Miskolc történetének eddigi összefoglalásai

A történeti összefoglalás kiinduló szintjét a téma historiográfiája és irodalomjegyzékei és/vagy bibliográfiái jelentik. E téren a Miskolcra kíváncsi olvasónak az első pillanatban nem lehet panasza, összesen 17 ilyen témájú könyvet és folyóiratcikket találtunk. Kézbe véve azonban e műveket rögvest kiderült, hogy az induláshoz nem elégségesek. Igazán jól, részletesen és folyamatosan csak a néprajzi kutatások számbavétele történt meg, a történeti vizsgálatok bibliográfiája sok tekintetben végig hézagosnak nevezhető: kevéssé felderített az 1945 előtti sajtó és periodika irodalom (a meglevő hivatkozások is gyakran pontatlanok), hiányzik Komáromy József életművének összeállítása és helyi súlya és terjedelme miatt szükséges lett volna egy regionális ipartörténeti irodalom-összeállítás megjelentetése is. Sőt, egy részletesebb levéltártörténet, valamint a múzeum utolsó évtizedekben folytatott tevékenységének összefoglaló méltatása és ismertetése sem lenne haszontalan a várostörténet iránt érdeklődők számára. Az utolsó másfél évtized esetében még mostohább helyzetben találja magát a Miskolc történetét kutató: az 1982 utáni időszakra nézve jól használható publikált helyi történeti bibliográfiát egyáltalán nem találtunk.

Lépjünk tovább. Miskolc történetéről ugyancsak tekintélyes számú összefoglaló művet (szintén 17 darabot) tudtunk regisztrálni. Közelebbről megnézve viszont a szóban forgó írásokat a kép jóval szegényesebb. Ténylegesen Szendrei János (1886-1911) öt kötetes monumentális munkáján kívül nem sok terjedelmes művet tudunk felsorolni. Leveles Erzsébet sokat hivatkozott tanulmányában a korszakunkra eső fejezetrész csak körülbelül hatvan oldalt tesz ki, s nem sokkal hosszabb a Horváth-Marjalaki-Valentiny szerzőhármas művének vonatkozó része sem, amely elsősorban a műemléki/építészettörténeti vonatkozásokra koncentrál.^[5] A többi összefoglaló egy-két tucat oldalas és jobbára az előbb felsoroltak adatait ismétli meg. Ténylegesen Szendrei János műve az egyetlen, amely igazán információgazdag, szövegével kapcsolatban viszont módszertani kétségek merülhetnek fel. A nem helybeli ismertetők már annak idején is kifogásolták a szerző szemléletét és módszerét,^[6] ma pedig már a nagy opusz közel száz éves, így következtetéseiben végképp elavultnak tekinthető. Elsősorban csak adatközlései jelentenek értéket, de ezek is szükségelik az ellenőrzést. Vagyis az összefoglaló áttekintések legfiatalabbika is idősebb harminc évnél, módszerében, szemléletében mindegyikük meglehetősen hagyományos, eseménytörténeti, illetve leíró jellegű, a város társadalmára, gazdaságára, lakosságának mindennapi életére vonatkozóan a kívánatosnál is kevesebbet tudunk meg belőlük. Benyomásainkat bibliográfiai adatainkkal összevetve az a sajátos kép alakult ki bennünk, hogy inkább arról született irodalom, hogyan, kik és mit írtak Miskolc történetéről - bár, mint láttuk, az sem mentes a hiányoktól -, mint ténylegesen magáról a városi közösség, a városi polgárok történetéről.

3. A Miskolc történeti kutatás hátterének alakulása

Egy-egy település történetének feldolgozottsága nagymértékben függ attól, hogy hányan, milyen képzettséggel foglalkoztak-foglalkoznak múltjának feltárásával, továbbá milyen intézményi és forrásháttér áll e tevékenység mögött. A végén kezdve Miskolc forrásanyagára hazai viszonyok között igazán nem lehet panasz. Korszakunkra nézve több tucat iratfolyóméter terjedelemben rendezetten, tűrhető hiányokkal tekinthetők meg a városi adminisztráció jegyzőkönyvei, iratai, számadásai, összeírásai. Ráadásul, mivel településünk nem emelkedett szabad királyi városi rangra, a felsőbb szervek minden intézkedése, minden információkérése a megyei adminisztráción illetve a diósgyőri kamarai uradalmon keresztül jutott el Miskolc vezetőihez, így a várostörténészek által eddig kevéssé bolygatott megyei levéltári fondokban is gazdag aratást remélhetünk. Nem véletlenül használjuk a feltételes módot és hangsúlyozzuk a levéltári kutatást. Sajnos a Miskolc történetére vonatkozó alapvető forrásanyagból a XVIII-XIX. századra vonatkozóan alig valami került kiadásra. A levéltár forráskiadványai elsősorban a megye egészére vonatkozó anyagokat közöltek,^[7] melyekben Miskolc csak röviden nyer említést. A forráskiadás Miskolc esetében eddig inkább a narratív források újra megjelentetésére koncentrált - Benkő Sámuel és Kun Miklós városleírásai,^[8] ezen túlmenően főként egykorú naplók^[9] illetve egy-egy politikai esemény, folyamat helyi lecsapódásaként keletkezett iratválogatások^[10] kerültek kiadásra. Nem rendelkezünk korszakunkra vonatkozó kiadott városi tanácsi jegyzőkönyvekkel, összeírásokkal és a testületek, magánszemélyek életébe nem önéletrajzi jellegű forrásokon át történő bepillantásra is ritkán van lehetőségünk. Kivételt csak Tóth Péter XVIII. század közepéig terjedő statutumokat összegyűjtő kötete,^[11] az 1702. évi "kötelkönyv" kiadása^[12] valamint Bodó Sándor rövid vagyonleltár közlése^[13] jelentenek. Talán a céhek és a görög kereskedők azok, amelyek esetében valamivel jobban állunk, bár a vonatkozó közlések általában részlegesek és nem mindig teljesen szabályszerűek, inkább átmenetet képeznek a forráskiadás és a feldolgozás között.^[14]

A forráskiadások - és, mint később látni fogjuk a feldolgozó munkák - lehetőségeit alapvetően behatárolta az, hogy Miskolc történetének intézményes kutatása hosszú ideig, egészen az 1950-es évek végéig igen gyengének nevezhető. Bár mind a városi, mind a megyei levéltár, mind a Herman Ottó Múzeum hosszú múltra tekinthet vissza - a városnak 1871 óta van "levéltárnoka", 1899 óta múzeuma - ezek az intézmények lényegében az 1940-es évek végéig tudományos szempontból inkább 'egyszemélyes' intézménynek nevezhetők. A múzeum esetében ugyan a néprajzi gyűjtőmunka több évtizedes hagyományokra építhet, ez azonban Bodgál Ferenc működése előtt sokkal inkább a távolabbi 'palóc' vidékekre koncentrált, mint Miskolcra, Diósgyőrre vagy környékükre.^[15] Ráadásul a kérészéletű, 1926-1928. között megjelenő "Történeti és Régészeti Közlemények" kivételével 1955-ig nem volt olyan rendszeresen megjelenő kiadvány (folyóirat, vagy évkönyv), amely fő feladatának a város múltjára vonatkozó tanulmányok és adatközlések megjelentetését tekintette volna. Mindez a kedvezőtlen helyzet azt eredményezte, hogy egészen az ötvenes évek végéig a szerzők energiájának jó része cédulákba, kéziratokba, majd asztalfiókokba és végül hagyatékokba került. Szerencsés esetben ezek Miskolcon és Budapesten megmaradtak (Bodgál, Komáromy, Marjalaki hagyatékok). Nyíri Dánielé azonban - aki a század első harmadában 23 évig volt a város levéltárosa^[16] - elpusztult, Borovszky Samué, Szendrei Jánosé is részben hiányos, részben szétszóródott.

A másik problémát az jelentette, hogy a város nem rendelkezett igazában olyan felsőoktatási intézménnyel, amely múltjának feltárásában komolyabb szerepet vállalhatott volna. Az 1920-as évek eleje és 1949 között működő evangélikus jogakadémia munkatársainak egy része ugyan jogtörténeti munkássága során érintőlegesen végzett Miskolc története szempontjából hasznosítható munkát is,^[17] csakúgy, mint ahogy később az ipari üzemek történetének feltárásában részt vett a Nehézipari Egyetem oktatóinak egy része is, mindezek azonban mind a szerzők, mind a város története szempontjából csak "kirándulásnak" tekinthetők. Nem változtatnak azon a tényen, hogy számottevő történetkutatói szakember-kapacitás az 1950-es évek végéig, 1960-as évek elejéig nem igazán volt a városban. A Herman Ottó Múzeum 1960-as években megindult fejlődése, az összevont megyei és városi levéltár munkatársainak ugyancsak ettől az időtől kitapinthatóan növekvő aktivitása indította el a komolyabb, már kiadványokban is mérhető várostörténeti kutatást. A késői és viszonylag szerény kezdetek az 1990-es évek elején kaptak újabb lendületet egyrészt a egyetemi történészképzés beindulása,^[18] másrészt a rendszerváltás utáni városvezetésnek a múlt, a hagyományok és a helyi identitás iránti, korábbinál sokkal komolyabb érdeklődése következtében.

A várostörténetre vonatkozó legfontosabb irodalom a fentiekből következően a különböző kiadóknál, különböző helyeken és különböző időben megjelent könyvek mellett elsősorban a jelenleg hét kötetre terjedő levéltári évkönyv, a 34. számnál tartó múzeumi évkönyv illetve a 28. számig eljutott múzeumi közlemények lapjain található.^[19] Ugyancsak több érdekes írás látott napvilágot a több mint két évtizedig megjelenő, 1980-as évek végén megszűnt Borsodi Szemle hasábjain és említést érdemel a néhány évig a Magyar Történelmi Társulat helyi csoportja által kiadott Borsodi Történeti Évkönyv is. Ezen kívül néhány, többnyire két-három évig élő folyóirat-kezdeményezésről, valamint főként irodalomtörténeti illetve helyismereti tartalmú, célkitűzésünknek viszonylag kevés információt adó sorozat ideig-óráig tartó létezéséről is említést tehetünk, ezek azonban az összképet csak árnyalják, nem igazán vannak döntő befolyással a Miskolc történeti irodalom hanyatlására vagy fellendülésére.

4. A Miskolc-kutatás időbeli alakulása

Bibliográfiai gyűjtésünk adatait időrendileg rendezve sajátos, de az eddig elmondottak után egyáltalán nem meglepő fejlődési kép rajzolható. (Ld. 1. táblázat és 1. ábra). A XIX. század utolsó évtizedeitől kezdve egészen az 1950-es évek közepéig igen alacsony a megjelent művek száma, átlagosan alig valamivel haladja meg az évi egy tételt. A múzeumi majd a levéltári kiadványok megindulásával az 1950-es évek végétől gyors ütemű felfutás tapasztalható. Kezdetben elsősorban a rövid írások és forrásközlések dominálnak, de az 1970-es évek végére a könyvek és hosszabb tanulmányok megjelenése is megugrik, eléri az évi három illetve hat darabot, vagyis átlagosan mintegy hat-tízszeresét teszi ki a század első felére megállapítható szintnek. Az utolsó évtizedben azonban ismét kedvezőtlen jelenségek tapasztalhatók - a várostörténet szempontjából talán legértékesebb hosszabb tanulmányok száma az 1986-1995. közötti időszakban kereken felére esik vissza az előző tíz éves időszakhoz képest. Elgondolkoztató tendencia - arra gyanakszunk, hogy a kulturális intézmények, közgyűjtemények pénzügyi válsága, a hagyományos kiadói struktúrák, folyóiratok és a finanszírozási hátterüket jelentő állami/nagyvállalati háttér összeomlása illetve átalakulása valamint a várostörténet-írásban korábban vezető szerepet játszó szerzők többségének adminisztratív/vezetői funkcióvállalása egyaránt közrejátszanak e kedvezőtlen változásban.

Tanulságos a legtöbbet publikáló szerzők listájának áttekintése:

2. táblázat

A listába került 19 fő kereken egyharmada már nincs az élők sorában, jelentős részük pedig többségében csak rövid írásokat - és terjedelmes hagyatékokat - tudott maga után hátrahagyni. Az élők egy része elég előrehaladott korban van, ketten elhagyták a várost, a helyben maradtak és aktivitásuk teljében levők pedig egy kivétellel a város kulturális életének, felsőoktatásának, közgyűjteményeinek vezető pozícióit foglalják el. A tudományos kapacitás(uk)ban így bekövetkező csökkenésre az utóbbi évek kedvezőtlen, "fűnyíró elven" alapuló munkaerő-politikája inkább ráerősít, mintsem azt ellensúlyozza. A kutatói kapacitás és a publikált eredmények csökkenése a létszámok, intézmények kicsinysége miatt nem olyan látványos, nem olyan hangos, mint a közép és alsó fokú pedagógusok és közalkalmazottak tiltakozó érdekvédelme, a veszély és - az egyébként igen nehezen mérhető - veszteség azonban alighanem jóval nagyobb.

5. Néhány szó a tartalomról

Nézzük meg, hogy ténylegesen, tartalmilag hogyan értékelhetők a Miskolc történeti kutatások. Ennek megítélésére két legértékesebb típusunkat, a könyveket és a periodikákban megjelent hosszabb tanulmányokat választottuk ki. Kategorizálva a felsorolt feldolgozásokat - összesen 320 tételt - előttünk áll a miskolci történetkutatás érdeklődésének sajátos szerkezete:

3. táblázat

A könyv jellegű kiadványokat, az összesnek közel harmadát kitevő bibliográfiák, historiográfiák illetve összefoglaló tartalmú kiadványok uralják, hatodrészük pedig gazdaságtörténet, az összes többi témának a könyvjellegű művek fele részén kell osztoznia. A periodikákban megjelent tanulmányok relatív többsége (kereken 40 százaléka) ugyancsak gazdaságtörténeti témákkal foglalkozik, 12 százalék pedig topográfiai/építészettörténeti kérdéseket tárgyal. A társadalom- és kultúrtörténeti írások aránya mindkét kiadványtípusban 10-10, az életrajzi és politikatörténeti műveké 5-8 százalék.

Miután a bibliográfiákkal és összefoglalókkal korábban már foglalkoztunk, most a legnagyobb csoportot jelentő gazdaságtörténeti tematikájú írásokat próbáljuk közelebbről megnézni. A megjelenések időbeli megoszlását tekintve az 1950-es évek végétől a nyolcvanas évek elejéig tartó periódus a gazdaságtörténeti kutatások publikálásának "nagy korszaka":

4. táblázat

Aligha kerülhető meg az a szembeötlő összefüggés, hogy a gazdaságtörténet-írás némi csúszással mintha a "szocialista iparosítás" folyamatát képezte volna le a kutatásban is. Ezt támasztja alá a gazdaságtörténeti írások finomabb tartalmi csoportosítása is:

5. táblázat

A kiadványok több, mint fele ipartörténeti témákkal foglalkozik, ezen belül 26,5 százalék (csak a könyvek esetében 54 százalék !) nagyobb vállalkozások - gyárak és a korszakban (nem minden esetben helytállóan) ezek elődjének tekintett manufaktúrák - történetét tárgyalja. Ez a megoszlás persze részben megfelel a helyi történeti adottságoknak (a bányák és a diósgyőri vasipari létesítmények^[20] csakúgy mint a különböző bükki huták^[21] létezése mellett a helyi társadalom és gazdaság múltja iránt érdeklődő nem mehet el szó nélkül), mindazonáltal a sajátos időbeli és tartalmi összetétel azért mégis szemet szúró. Tételesen végignézve az ipartörténeti írások címeit azonban kiderül, hogy viszonylag nagy számuk ellenére egyáltalán nem mondható az, hogy Miskolc és környékének ipari fejlődése olyannyira feldolgozott, hogy a monográfia megfelelő fejezeteit íróknak csak egyszerűen össze kell foglalniuk a korábbi kutatási eredményeket. Az adatbázisunkban szereplő ipartörténeti tételek kereken hatvan százaléka vas- és gépiparral, bányászattal, fazekassággal, kőedénygyártással és üvegiparral foglalkozik (utóbbiak jelentőségükhöz képest kissé talán 'túldimenzionáltnak' is nevezhetők), míg az ugyancsak jelentősnek mondható ruházati, fa- és építőiparról alig van valami feldolgozásunk, és nem lehetünk elégedettek az élelmiszeripar történetének feltártságával sem.^[22] Igaz, ezek a korszakban többnyire kézműves jellegű iparágak illetve vállalkozások. Nem illettek bele egyrészt az 1950-1960-as évek iparági hierarchiájának fontossági sorrendjébe, másrészt nem hoztak létre olyan cégeket, melyeknek jogutódjai a korábban említett nagyipari monográfiákhoz hasonlóan az ipartörténet-írás bőkezű támogatói lehettek volna.

Az ipartörténeti írások áttekintése egyértelműen azt sugallja számunkra, hogy megjelenésük elsősorban a szerzők egyéni érdeklődéséből és az ideológiától nem mentes alkalmi - elsősorban vállalati, tanácsi - megbízásoktól függött, tudatos várostörténeti kutatási koncepció nyoma nem igazán észlelhető mögöttük. Bár a várostörténet megírására vonatkozóan már az 1970-es években nem is egy koncepció létezett,^[23] ezek a viták során egymást sorban kioltották. Bibliográfiai adataink azt tanúsítják, hogy a kutatásban átütő erejű hatásuk nem érvényesült.

6. Összegezés

Összbenyomásunk röviden úgy fogalmazható meg, hogy bár a tradicionális várostörténet-írás keretébe tartozó bizonyos területek (topográfia, hagyományos értelemben vett kultúr- és művelődéstörténet illetőleg a visszaemlékezések) feltárása fejlettnek mondható, összességében azonban tulajdonképpen Miskolcnak méretéhez, jelentőségéhez, sajátosságaihoz képest igen kicsi a XVIII-XIX. századra vonatkozó történeti irodalma. Ennél talán még nagyobb baj, hogy a kutatási kapacitás és a rendelkezésre álló anyagi erőforrások meglehetősen szűkösnek látszanak ahhoz, hogy ez az elmaradás rövid időn belül színvonalas munkát végezve felszámolható legyen. Igaz, hogy az egyetem történelemoktatása átmenetileg jelentősen megnövelte a Miskolcon megforduló 'hivatásos' történészek számát, több, mint felük - elsősorban a nagyobb szakmai tapasztalatokkal rendelkezők - azonban csak lejáró, a város történetével sem lehetősége, sem szándéka nincs komolyabban, hosszabb távon foglalkozni. Sajnos egyelőre úgy tűnik, hogy sem az egyetem, sem a város nem tesz e helyzet pozitív megváltoztatása érdekében határozott lépéseket - ehhez a város történetéről időről-időre tartott csapongó tematikájú konferenciák, egy-egy rövid tanulmányra adott megbízások önmagukban nem elégségesek. Tervezett, több éves időtartamú, nem konferencia, hanem kutatás- és "mű" centrikus munkaprogramokra lenne szükség.^[24]

Mindez azért gond, mert számos területen szükség lenne a Miskolcra vonatkozó forráskiadványok és feldolgozások számának célzott szaporítására. A gazdaságtörténet hiányait részben - elsősorban ipartörténeti vonatkozásaiban - már említettük. Hozzájuk tehetnénk még a hiányzó ár- és bértörténetet, a szőlőtermesztés történetének elhanyagoltságát.^[25] a társadalomtörténet szembetűnő hiányosságait (ezen belül különösen fájdalmas az országosan egyedülállóan magas arányú nemesség történetének majdnem teljes kimaradása a helyi kutatás látószögéből), a városi politika- és közigazgatás-történet, valamint az egyház- és vallástörténet (különös tekintettel a nagy múltú református egyházra), és a kvantitatív jellegű forrásanyagok (összeírások) kiadásának majdnem teljes negligálását. Ha ezeken a területeken nem tudunk rövid idő alatt látványosan előre lépni, mindez komolyan (és negatív irányba) befolyásolhatja a várostörténeti monográfia sorsát. A szerzőknek ugyanis idejük, energiájuk jelentős részét a hiányzó alapkutatások és fentebb jelzett elmaradások legalább részbeni bepótlására kell fordítaniuk, ami ronthat fejezeteik színvonalán. Ráadásul amennyiben az előkészületekbe az eddigieknél komolyabb, nem kiadvány-, hanem kutatás-centrikus "beruházás" nem történik, fennáll a veszélye annak, hogy az elkészülő, ámde a korábbi kutatás szintjét, hiányait kényszerűen tükröző monográfia köteteket a minden bizonnyal lendületbe jövő Miskolc- és megyetörténeti kutatás az átlagosnál sokkal gyorsabban, mindössze néhány év alatt meg fogja haladni. Változatlan hozzáállás esetében a Szendrei szindróma - a gyors szakmai avulás - a szerzők minden tiszteletre méltó erőfeszítése ellenére újból megismétlődhet.

Based on 714 selected studies published before 1995, the author analyzes the research into the urban history of Miskolc during the eighteenth and nineteenth centuries. He concludes that certain areas of historiography, such as economic and industrial history, are relatively well-developed. Social and local political history on the other hand remain relatively unanalyzed. Thus, we can hardly be surprised that the synthetic works on the history of the city have from present perspectives become shopworn and old fashioned in both their content and methods. Beginning with the 1960s research into urban history did progress. Nevertheless, the number of local historians with expertise remains small. For the time being it is questionable whether there will be sufficient capacity and energy to elaborate the necessary research and the analyses of the background information, which would lend the necessary support for the completion of a comprehensive monograph on the history of the city.

Jegyzetek

^[1] A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének Magyar Történeti Tanszéke által rendezett "Város és vidéke a történelemben" című konferencián Miskolcon 1996. március 29-én elhangzott előadás kibővített, jegyzetekkel ellátott változata. Az elemzés alapjában az 1995 végéig megjelent irodalomra támaszkodik, a monográfia írás kapcsán felvirágzott "új Miskolc történetírást" nem tárgyalja.

^[2] Rémiás Tibor: Egy (eddig) meg nem jelent várostörténeti monográfia viszontagságai. In: Herman Ottó Múzeum Közleményei, 27. Miskolc, 1991. 221-233. p. (továbbiakban: Rémiás, 1991.)

^[3] Az eredeti koncepció szerint a "Miskolc története" monográfia I. kötete az 1702-ig, a II. pedig az 1702-1872 közötti időszakot foglalta volna magában. 1996 végén azonban részben tartalmi, részben terjedelmi, részben időzítési okokból a monográfia szerkezetét a szerkesztőbizottság megváltoztatta. Jelen előadás még a korábbi állapotnak megfelelő időszakon alapul.

^[4] Fentiekből következően nem tekintjük kéziratnak a hagyatékokban száz számra található, következtetéseket, értékeléseket nem tartalmazó levéltári vagy könyvtári adatkijegyzéseket, forrásmásolatokat.

^[5] Szendrei János: Miskolcz város története. I-V. köt. Miskolcz, 1886-1911.; Leveles Erzsébet: A 800 éves Miskolc 1000-től 1878-ig. In: Halmay Béla - Leszih Andor (szerk.): Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesített vármegyebeli községek. Bp., 1929. (Magyar Városok Monográfiája 5.) 11-126. p.; Horváth Béla - Marjalaki Kiss Lajos - Valentiny Károly: Bp.-Miskolc, 1962. (Városképek-műemlékek)

^[6] Szabó Dezső: Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyrajza. In: Századok, 1906. 1912. 149-153. ill. 295-297. p. vö. Dobrossy István - Veres László: Szendrei János várostörténeti monográfiája a legújabb kutatások tükrében. In: Borsodi Könyvtári Krónika, 1981. 153-216. p.

^[7] Barsi János (szerk.): Magyarország történeti helységnévtára. Borsod megye (1773-1808). Budapest-Miskolc, 1991.; Barsi János - Csorba Csaba (szerk.): Borsod vármegye katonai leírása. (1780-as évek) Miskolc, 1990. (Borsodi Levéltári füzetek 31.); Tóth Péter (szerk.): A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Borsod vármegye (1770). Miskolc, 1991.; valamint különböző iratmutatók. E csoportba sorolható a megyei könyvtár Pesty Frigyes-féle helységnévtár kiadása is: Tóth Péter (szerk.): Pesty Frigyes: Borsod megye leírása 1864-ben. Miskolc, 1988. (Documentatio Borsodiensis 4.)

^[8] Szabadfalvi József (szerk.): Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza. (1782) (Topographia oppidi Miskoltz historico-medica). Miskolc, 1976. (Borsodi kismonográfiák); Kun Miklós: Miskolcz múltja és jelenje, tekintettel jövőjére. Miskolcz, 1842. (reprint: 1985.)

^[9] Kilián István: Szűcs Sámuel naplója. I-II. In: Herman Ottó Múzeum Évkönyve, VII-VIII. Miskolc, 1966-1968. 295-319. ill. 267-297. p.; Kilián István: Kis Dániel önéletrajzi naplója (1784-1838). In: Herman Ottó Múzeum Évkönyve, IX. Miskolc, 1970. 227-251. p.; Kilián István (szerk.): Szűcs Miklós naplója (1839-1849). Miskolc, 1981. (Documentatio Borsodiensis 3.); Lévay József: Visszatekintés. (1935) Miskolc, 1988.; Komáromy József (szerk.): Bozena Nemcova miskolci levelei (1851). Miskolc, 1963. (Herman Ottó Múzeum múzeumi füzetei 15.); Pfliegler J. Ferencz: Életem. (Egy miskolci polgár visszaemlékezései: 1840-1918). Miskolc, 1996.; Vörös Károly: Miskolci hétköznapok 1848 nyarán. (Alexy Lajos naplója) In: Borsodi Levéltári Évkönyv, I. Miskolc, 1977. 26-55. p.; valamint ide sorolhatók a Déryné életének miskolci szakaszára vonatkozó forráskiadások is.

^[10] Bánkúti Imre (összeáll.): A Rákóczi-szabadságharc történetének dokumentumai, 1703-1704. Miskolc, 1989.; Bánkúti Imre (összeáll.): A Rákóczi-szabadságharc történetének dokumentumai, 1705. Miskolc, 1990.; Borsod - Miskolc, 1848. (Dokumentumválogatás). Miskolc, 1987.; Seresné Szegőfi Anna (szerk.): Borsod vármegye képviselete a reformországgyűléseken. Követutasítások és követi végjelentések. Miskolc, 1987. (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltári füzetek 21.)

^[11] Tóth Péter: Miskolci statutumok, 1573-1755. Miskolc, 1981. (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltári füzetek 13.)

^[12] Tóth Péter: A miskolci kötelkönyv (1702). Miskolc, 1986. (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltári füzetek 22.)

^[13] Bodó Sándor: Két miskolci vagyonleltár 1762-ből. In: Herman Ottó Múzeum Évkönyve, IX. Miskolc, 1969. 265-283. p. (továbbiakban: Bodó, 1969.)

^[14] A legfontosabb dokumentumokat tartalmazó írások a következők: A céhekre vonatkozóan: Bodgál Ferenc: A miskolci kovács-kerékgyártó céh. In: Herman Ottó Múzeum Évkönyve, V. Miskolc, 1965. 299-316. p. (továbbiakban: Bodgál, 1965.); Bodó Sándor: Borsodi, abaúji és zempléni céhpecsétek. In: Herman Ottó Múzeum Évkönyve, VII. Miskolc, 1968. 171-211. p.; Bodó Sándor: Céhbehívótáblák a miskolci Herman Ottó Múzeumban. In: Herman Ottó Múzeum Közleményei, VII. Miskolc, 1968. 171-211. p.; Bodó Sándor: Két miskolci céhbehívótábla és két névsortábla. In: Herman Ottó Múzeum Közleményei, VIII. Miskolc, 1969. 37-42. p.; Bodó, 1969.; Bodó Sándor: Jelzett miskolci fazekasmunkák. In: Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XV. Miskolc, 1976. 165-187. p.; Gyulai Éva: Miskolci nyomtatott céhlevelek. In: Herman Ottó Múzeum Közleményei, 23. Miskolc, 1985. 43-50. p.; Miskolc város egy régi céhkönyvéről. "A Tanuló Inasok Könyve a be Szegődtetés és fel Szabadulás idején Miskoltzon 1836". Miskolc, 1972. (Zrínyi Ilona Gimnázium Lévay József Tudományos Könyvtárának kiadványai 2.); Tóth Péter: Borsodi és miskolci ötvösök mesterjegyei 1820-ból. In: Herman Ottó Múzeum Közleményei, 21. Miskolc, 1983. 84-90. p.; Zsuffa Tibor: Egy "Vándorló könyv" vallomásai. In: Borsodi Szemle, 1972. 1 sz. 80-87. p.; a görög kereskedőkre nézve ld. Dobrossy István: Panaszos levél a miskolci görög kompánia belső ellentéteiről. In: Herman Ottó Múzeum Közleményei, 16. Miskolc, 1977. 15-22. p.; Komáromy József: A Pataky-Gerga társszerződés 1778-ból. In: Herman Ottó Múzeum Közleményei, 8. Miskolc, 1969. 285-340. p.

^[15] Tóth Péter: Miskolc város levéltára és Nyíry Dániel. In: Borsodi Levéltári Évkönyv, V. Miskolc, 1985. 523-537. p. (továbbiakban: Tóth, 1985.); Leszih Andor: A múzeum ötven éve. In: Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1. Miskolc, 1955. 2-6. p.

^[16] Tóth, 1985.

^[17] Baranyay Károly: Régi borsodi jog, különös tekintettel a peres jogra. Miskolc, 1933.; Baranyay Károly: Borsodi boszorkányperek. Miskolc, 1939.; Bruckner Győző: A miskolci jogakadémia múltja és kultúrmunkássága, 1919-1949. Miskolc, 1996.

^[18] A valamivel korábban megindult bölcsészegyesület működése eddig nem eredményezett figyelembe vehető várostörténeti kutatás.

^[19] 1996. tavaszi állapot.

^[20] Lehoczky Alfréd: A borsodi szénbányászat története 1. A tizenkilencedik század. 2. 1900-1914. Miskolc, 1965.; Soós Imre: A Diósgyőr-Hámori vasgyár (1770-1870). In: Soós Imre - Kiszely Gyula - Zádor Tibor: Vázlatok a diósgyőri vaskohászat 190 éves történetéből (1770-1960). Miskolc. 1960. 1-43. p.

^[21] Csiffáry Gergely: Adatok a Bükk hegység üveghutáinak történetéhez (XVIII-XIX). század. In: Archivum, XIII. Eger, 1994. 31-67. p.; Veres László: A Bükk hegység üveghutái. Miskolc, 1995. (Officina Musei 2.) (2. kiadás)

^[22] A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány további fontosabb ipartörténeti munkát: Bodgál, 1965.; Bodó Sándor: Céhes mesterek, landmajszterek és kontárok Észak-Magyarországon 1872-ig. In: Ethnographia, 1975. 4. sz. 537-551. p.; Bodó Sándor: Fazekasmesterek származása Miskolcon 1768-tól 1872-ig. In: Ethnographia, 1978. 2. sz. 263-266. p.; Dobrossy István: Gazdaság- és társadalomtörténeti adatok a miskolci céhek árulószíneinek 18-20. századi történetéhez. In: Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XV. Miskolc, 1976. 113-150. p.; Dobrossy István: A 18-19. századi miskolci műhelyek helye az északkelet-magyarországi serfőzés történetében. In: Németh Györgyi (szerk.): Manufakturatörténeti konferencia. Miskolc, 1989. (Manufaktúrák Magyarországon 1.) 157-171. p.; Dobrossy István: A miskolci "lisztes mesterségek": kenyeresek, perecesek, zsemlesütők, kenyér- és tésztagyárak történetéhez. In: Herman Ottó Múzeum Közleményei, 28. Miskolc, 1993. 123-135. p.; Domonkos Ottó: Adatok a miskolci festő céh megalakulásához (1822). In: Herman Ottó Múzeum Évkönyve, III. Miskolc, 1963. 79-85. p.; Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak. Miskolc, 1977. (Borsodi kismonográfiák 4.); Kresz Mária: A borsod megyei fazekasság. In: Herman Ottó Múzeum Közleményei, 11. Miskolc, 1972. 157-167. p.; Megay Géza: A miskolci órásipar története. 1-2. In: Borsodi Szemle, 1960-1963. 64-69. ill. 538-547. p.; Veres László: Miskolci vízimalmok a XVI-XIX. században. In: Herman Ottó Múzeum Közleményei, 14. Miskolc, 1975. 14-20. p.; Veres László: A miskolci nyomdászat kezdetei, 1812-1838. In: Herman Ottó Múzeum Közleményei, 19. Miskolc, 1981. 77-89. p.

^[23] Rémiás, 1991.

^[24] Az utóbbi másfél év a kiadások terén - elsősorban a monográfia költségvetését kezelő levéltár jóvoltából (személy szerint Dobrossy István hatékony szervezőmunkája eredményeképpen) - ígéretes változásokat mutat. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az újonnan megjelent kiadványok tematikailag időközönként kissé túl vegyesnek tűnnek, megfogalmazásaik, szerkesztettségük pedig a kívánatosnál nagyobb sietségre mutat.

^[25] Előadásunk készítésekor Gyulai Éva korábbi századok szőlőtermesztésére vonatkozó könyve még nem jelent meg: Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században. Miskolc, 1995. (Officina Musei 3.) Egyébként utóbbi szerző élvezetes elemzése sajnos nem terjed ki az 1600 utáni időszakra.

Tischler J.: Lengyel válság

TARTALOM

Ö. Kovács J.: Társadalomtörténet