IV. AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG ELSŐ KORSZAKA (1526–1606)

AZ ELŐJÁTÉK: A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁG FELBOMLÁSA

Az aktuálpolitikai kitérőktől eltekintve igen használható: BÁRDOSSY LÁSZLÓ, Magyar politika a mohácsi vész után (Bp. 1944). A kettős királyválasztásról és János király külpolitikájáról legújabban: BARTA GÁBOR, A Sztambulba vezető út (Bp. 1983), ennek egy része franciául: An d’illusions (AH 24, 1978); a kormányzat Mohács utáni berendezkedéséről UŐ, Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Sz 111, 1977). A régebbi irodalomból ma is használható még SZALAY LÁSZLÓ, Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században (Pest 18612). Cserni Jován felkeléséről új, a magyar, szerb és román történészek eredményeit egybevető feldolgozás: SZAKÁLY, FERENC, Remarques sur l’armée de Iovan Tcherni (AH 24, 1978), magyarul: Honkeresők. Megjegyzések Cserni Jován hadáról (TSz 22, 1979).

I. János mezővárosi politikájához: KUBINYI ANDRÁS, Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig) (Budapest története. II. Bp. 1973. 208. skk). Lippa privilégiuma: OL, Kamarai archívum, Acta diversarum familiarum (E 200), Szapolyai család. A kassai telepítésekről: TAKÁTS SÁNDOR, Régi magyar kapitányok és generálisok (Bp. 1922), Czeczey Lénárt. A jobbágyköltözési törvények: KUBINYI FERENC, János király budai országgyűlése az 1530. év végén (Sz 10, 1876), MOE I. (Bp. 1874. 579. skk). A mezővárosokban jelentkező János-pártiság irodalmi vetületéről: NEMESKÜRTY ISTVÁN, Az magyar népnek ki ezt olvassa (Bp. 1975. 41. skk).

I. János és a pápaság viszonyáról: FRAKNÓI VILMOS, Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. III (Bp. 1903). A francia hatalommal való viszony: V. L. BOURILLY, Antonio Rincon et la politique orientale de François Ier (Revue Historique 113, 1913).

{602.} ERDÉLY A BOMLÁS ÉVTIZEDÉBEN

Az erdélyi vajdai kormányzatról: JANITS IVÁN, Az erdélyi vajdák igazságszolgáltató és okleveles gyakorlata 1571-ig (Bp. 1940); JAKÓ ZSIGMOND: Az erdélyi vajda kancelláriájának szervezete a XVI. század elején (Kolozsvár 1947). A Gritti-epizódról: BARTA GÁBOR, Ludovicus Gritti magyar kormányzósága 1531–1534 (TSz 14, 1971); AUREL DECEI, Aloisio Gritti în slujba sultanului Sülejman Kanunî după unele documente turceşi inedite, 1533–1534 (SMIM 7, 1974).

Az 1527–28-as (majd az 1529–36-os) erdélyi harcokról: RODERICH GOOSS, Die Siebenbürger Sachsen in der Planung der deutschen Südostpolitik (Wien 1940); G. Reicherstorfferről legújabban: BERNHARD CAPESIUS, Der Hermannstädter Humanist Georg Reicherstorffer (FVLK 10, 1967). A román politika szemszögéből részletes elemzést nyújtanak a Rareş Péter-évforduló kapcsán megjelent kiadványok: Petru Rareş (Red. LEON SIMANSCHI. Bucureşti 1978); ennek éles bírálata P. S. NASTUREL és N. BELDICEANU tollából (Turcica. Revue d’études turques. Paris 12, 1980). RADU CONSTANTINESCU, Moldova şi Transilvania in vremea lui Petru Rareş, 1527–1546 (Bucureşti 1978).

Végül ugyancsak összefoglaló jellegűek ez évekre: CAMIL MUREŞAN, A román országok nemzetközi helyzete a XVI. század második felében és JAKÓ ZSIGMOND, A székely társadalom útja a XIV–XVI. században c. tanulmánya a Székely felkelés 1595–1596, előzményei, lefolyása, következményei (Szerk. BENKŐ SAMU, DEMÉNY LAJOS és VEKOV KÁROLY. Bukarest 1979) c. kötetben; ennek román nyelvű kiadása: Răscoala secuilor din 1595–1596. Antecedente, desfăşurare şi urmări. (Bucureşti 1978).

AZ ERDÉLYI ÁLLAM ELŐZMÉNYEI

A politikai történések megértéséhez itt is jó segítséget ad BÁRDOSSY LÁSZLÓ már említett könyve, valamint a Rareş Péterről, illetve a székely felkelésekről fent idézett új szakirodalom. A váradi békéről: KÁROLYI ÁRPÁD, Adalék a nagyváradi béke és az 1536–1538. évek történetéhez (Sz 12, 1878), három közlemény, valamint UŐ, Fráter György leveleskönyve és egyéb őt illető iratok, 1535–1551, ill. Okiratok és levelek a nagyváradi béke történetéhez, 1536–1538 (TT 1–5, 1878–82), összesen kilenc közlemény.

János király házasságáról, a Maylád–Balassa-összeesküvésről, János haláláról, Buda vesztéről: FRAKNÓI VILMOS, Werbőczi István (MTÉ Bp. 1899). VERESS ENDRE, Izabella királyné (MTÉ Bp. 1901); UŐ, Isabella regina d’Ungheria 1519–1559 (Róma 1903). IVÁNYI BÉLA, Buda és Pest sorsdöntő évei, 1526–1541 (TBpM 9, 1941); MAYLÁTH BÉLA, Maylád István 1502–1550. (MTÉ Bp. 1889); ION LUPAŞ, Stephan Mailath, ein Woiwode Siebenbürgens. Zur Geschichte der Rumänen in Siebenbürgen (Hermannstadt 1943).

A Habsburg–török tárgyalásokról és a drinápolyi békéről TÖRÖK PÁL, I. Ferdinánd konstantinápolyi béketárgyalásai 1527–1547 (ÉTTK Bp. 1930).

Az erdélyi kormányzat szervezete és működése: JANITS IVÁN, Az erdélyi vajdák…; PÉCSI ANNA, Az erdélyi fejedelmi kancellária kialakulása 1571-ig (Bp. 1938); EMBER GY., Közigazgatás. – Mivel egyikük sem ismerte I. János kormányzatának rendszerét, az erdélyinek ahhoz való hasonlóságát nem ismerhették föl. A hatalom gyakorlásáról és részeseiről: BÍRÓ V., A fejedelmi hatalom és TRÓCSÁNYI ZSOLT, Az erdélyi fejedelemség korának országgyűlései. Adalékok az erdélyi rendiség történetéhez (ÉTTK Bp. 1976); UŐ, Központi kormányzat.

BUKÁS ÉS ÚJRAKEZDÉS

Fráter György és Izabella viszályáról adatok VERESS E. fentebb idézett Izabella-életrajzában, ill. a barát sajnos ma már szintén kissé avult életrajzaiban: HORVÁTH MIHÁLY, Utyeszenich Fráter György (Martinuzzi bíbornok) élete (Kisebb történeti munkái. IV. Bp. 1868), ill. O. {603.} UTIEŠENOVIĆ, Lebensgeschichte des Cardinals Georg Utiešenović, genannt Martinusius (Wien 1881).

1551 eseményeiről BÁRDOSSY L. idézett műve ad képet, ugyanerre l. még A. HUBER, Die Erwerbung Siebenbürgens durch König Ferdinand I. im Jahre 1551 und Bruder Georgs Ende (Wien 1889). Ferrari helytartótanácsi titkári múltja: R. KISS ISTVÁN, A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1541–1551. évi leveleskönyve (Bp. 1908. CCV. lap). Fráter György halálának körülményeiről a pápai vizsgálat jegyzőkönyve a Vatikáni Levéltárban, Archivum Arcis, Armanium I–XVIII, N° 1711.

Erdély Habsburg-éveiről: A. HUBER, Die Verhandlungen Ferdinands I. mit Isabella von Siebenbürgen 1551–1555 (Wien 1891); KROPF LAJOS, Castaldo Erdélyben (HK 8–9, 1895–96, hat közlemény); SZÁDECZKY LAJOS, Izabella és János Zsigmond Lengyelországban (Bp. 1888); VERESS ENDRE, Erdély fejedelmi interregnuma (Bp. 1889, sok hibával).

JÁNOS ZSIGMOND „FEJEDELEM” ÉS BÁTHORI ISTVÁN „VAJDA”

János Zsigmondról és uralkodásáról alig van használható irodalom, a bevezetőben említett általános műveken kívül legrészletesebb munka: SZENTMÁRTONI KÁLMÁN, János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr 1934) nem üti meg a mértéket. A várháborúkról: LUKINICH IMRE, Az északkeleti várháborúk történetéhez, 1561–1565 (HK 1913). A speyeri békekötésről UŐ, Az erdélyi fejedelmi cím kialakulásának története (Sz 47, 1913).

A még az 1550-es évek elején Izabellának fölkínált francia támogatásról l. KARÁCSON IMRE, A francia-török szövetség működése Erdély különválasztására 1551 után (Sz 43, 1909).

Az 1556-os szebeni felkelésről: GUSTAV GÜNDISCH, Der Hermannstädter Aufstand des Jahres 1556 (FVLK 1, 1959) és CARL GÖLLNER, Der soziale Kampf in den Städten Siebenbürgens im Spätmittelalter und die Beteiligung der sächsischen Stadtarmen an den Aufständen der Leibeigenen a StGDN tanulmánykötetben.

Báthori Istvánról sem áll rendelkezésünkre korszerű feldolgozás, csak egy rövid életrajz: MAKKAI LÁSZLÓ, Stefan Báthory (Kraków 1961), e mellett még a legelfogadhatóbb: BUDAY KÁLMÁN, Báthori István erdélyi fejedelemsége (Szeged 1932). Igen hasznos publikáció: VERESS ENDRE, Báthori István levelezése. I–II. (Kolozsvár 1944) és UŐ, Báthory István király levélváltása az erdélyi kormánnyal, 1581–1585 (MHH-D 42, Bp. 1948). Jó színvonalú viszont a Lengyelországban kiadott tanulmánykötet: Étienne Báthory, roi de Pologne, prince de Transylvanie (Kraków 1935); e részhez LUKINICH IMRE ott közölt cikkét (La jeunesse d’Étienne Báthory. Étienne Báthory, prince de Transylvanie) lehet felhasználni. Rövid összegzést ad a korról: SINKOVICS ISTVÁN, L’union personelle et le problème de la centralisation en Transylvanie à l’époque de la royauté polonaise d’Étienne Báthory (AUSB Sectio Historica 6, 1964).

Erdély és a török viszonyáról: BÍRÓ VENCEL, Erdély követei a Portán (Kolozsvár 1921) és UŐ, Erdély és a Porta (Sz 55, 1923); J. B. GREKOV,
.

Erdély és a román fejedelemségek: BENDA KÁLMÁN, Erdély politikai kapcsolatai a román vajdaságokkal a XVI. és XVII. században, a MR II. kötetében (Bp. 1944); UŐ, L’idée d’empire en Europe carpathique à la fin du Moyen Age (RHC 22, 1944).

ORSZÁG SZÜLETIK

A fejedelmi hatalomról: BÍRÓ V., A fejedelmi hatalom és TRÓCSÁNYI Zs., Központi kormányzat mellett még említést érdemel: ENDES MIKLÓS, Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története (Bp. 1935); SZÁDECZKY LAJOS, Kornyáti Bekes Gáspár (Bp. 1887).

{604.} ERDÉLY ÉS BÁTHORI ISTVÁN KIRÁLY

A fentebb említett Étienne Báthory-kötetből: SZÁDECZKY LAJOS, L’élection d’Étienne Báthory au trône de Pologne; DIVÉKY ADORJÁN, Les Hongrois en Pologne à l’époque d’Étienne Báthory: EDWARD KUNTZE, Les rapports de la Pologne avec le Saint Siége à l’époque d’Étienne Báthory; KAZIMIERZ LEPSZY, Gdańsk et la Pologne à l’époque de É. B.; JAN NATANSON-LESKI, La frontiére orientale de la République Polonaise à l’époque de É. B.; JÓZEF SIEMIENSKI, La politique parlamentaire en Pologne du roi E. B.; OTTO LASKOWSKI, Les campagnes de Báthory contre la Moscovie.

AZ ÚJ ORSZÁG ÉS A KÜLVILÁG A 16. SZÁZAD DEREKÁN

A kettős adóztatás rendszeréről és hatásáról: SZAKÁLY FERENC, Magyar adóztatás a török hódoltságban (Bp. 1981); Bihar kettős adóztatásáról adatokat közöl LUKINICH I., Erdély (134. skk); l. Még MAKKAI LÁSZLÓ, Erdély népei a középkorban és JAKÓ ZSIGMOND, Újkori román települések Erdélyben és a Partiumban. Mindkettő a MR I. kötetében (Bp. 1942).

A harmincadhivatalokat felsorolja: LUKINICH I., i. m. 162; BÍRÓ V., A fejedelmi hatalom (34); EMBER GY., Közigazgatás (448).

Az erdélyi kereskedelem helyzetéről: BÍRÓ VENCEL, Erdély XVI–XVII. századi kereskedelmének történetéhez és SAMUIL GOLDENBERG, Kolozsvár kereskedelme a XVI. században c. tanulmányai a Kelemen Lajos emlékkönyvben (KL Ekv.); RADU MANOLESCU, Die Wirtschaftsbeziehungen der rumänischen Länder vom 14. bis 16. Jahrhundert (StGDN tanulmánykötet); MIHAI DAN–SAMUIL GOLDENBERG, Der Warenaustausch zwischen Bistritz und den Moldauer Städten und Marktflecken im 16. Jahrhundert (FVLK 5, 1962); RADU MANOLESCU, Comerţul Ţării Româneşti şi Moldovei cu Braşovul, secolele XIV–XVI (Bucureşti 1965); eredményei németül: FVLK 8,1960; végül N. NISTOR, Wirtschaftsbeziehungen zwischen Siebenbürgen und der Walachei während des 15–17. Jahrhunderts (FVLK 14, 1971).

A török kereskedelmi monopóliumáról: ŞT. OLTEANU, Les pays roumains. (24 és 38 skk).

Az erdélyi bányák sorsáról alig van irodalmunk, néhány elszórt adat: EMBER GYŐZŐ, Az újkori magyar közigazgatás (500. skk és 507. skk); GUSTAV GÜNDISCH, Haller Péter gazdasági vállalkozásai (Erdélyi Tudományos Füzetek, Cluj 1947) és BARTA G. fentebb már id. cikke (TSz 14, 1971).

Az árforradalom, az ezüsttermelés stb. adatait ZIMÁNYI VERA már hivatkozott tanulmányából (Sz 114, 1980) vettem, a hatás elemzésénél DAVID PRODAN fentebb említett nagy monográfiáját használtam.

{605.} A SZÁSZ VÁROSOK ÉS AZ ERDÉLYI REFORMÁCIÓ ELSŐ (LUTHERI) HULLÁMA

Az erdélyi szászok politikájáról l. G. és FR. TEUTSCH, R. GOOSS, J. HÖCHSMANN és B. CAPESIUS fentebb említett munkáit; a szász társadalomról jó összegzést nyújt G. GÜNDISCH már idézett tanulmánya: FVLK 1. 1959.

A szász reformáció kezdeteiről LUDVIG BINDER, Grundlagen and Formen der Toleranz in Siebenbürgen bis zur Mitte des 17. Jahrhunderts. Köln–Wien 1976; a Johannes Honterusról szóló kiterjedt irodalomból csak a legfrissebb írások némelyike: E. ROTH, Die Reformation in Siebenbürgen, Ihr Verhältnis zu Wittenberg und Schweiz (Köln – Graz 1962); OSKAR WITTSTOCK, Johannes Honterus der siebenbürger Humanist und Reformator (Göttingen 1970); H. ZIMMERMANN, Honters Wirken im Geist der Humanismus (FVLK 17, 1974); KARL REINERTH, Die Gründung der evangelischen Kirchen in Siebenbürgen (Köln – Wien 1979).

A szász iparról (s egyben egész Erdély iparáról) ŞTEFAN PASCU, Meşteşugurile din Transilvania pînă în secolul al XVI-lea (Bucureşti 1954).

A városok gazdasági életéről BÍRÓ VENCEL, SAMUIL GOLDENBERG és RADU MANOLESCU a kereskedelemnél említett művei adnak képet, összefoglalást nyújt C. GÖLLNER már említett munkája a StGDN tanulmánykötetben.

A brassói textilmanufaktúráról: SAMUIL GOLDENBERG – SABIN BELU, Două registre privind postăvăritul şi comerţul cu postav la Braşov în sec. XVI. (AMN 4, 1967).

A városok átépüléséről: PAUL NIEDERMAIER, Die städtebauliche und architektonische Entwicklung einiger Städte Siebenbürgens vom 12. bis 16. Jahrhundert a StGDN kötetben.

A pénzforgalmat szabályozó törvényekről l. BÍRÓ VENCEL már említett írását a Kelemen Lajos emlékkönyvben (KL Ekv. 66. és 76).

A szász törvénykönyv elkészültéről, illetve a szebeni és brassói nyomda sorsáról: Régi magyarországi nyomtatványok. I (Bp. 1971. 10. skk); PAUL BINDER, Interferenzen auf dem Gebiet des Buchdrucks in Siebenbürgen im 16. Jahrhundert (StGDN tanulmánykötetben), ill. JAKÓ Zs., Írás, könyv (186).

KOLOZSVÁR ÉS A SZENTHÁROMSÁGTAGADÓK

A városról: JAKÓ ZSIGMOND és SAMUIL GOLDENBERG tanulmányai a Kelemen Lajos emlékkönyvben (KL Ekv.) SAMUIL GOLDENBERG, Clujul in secolul XVI. (Bucureşti 1958); a város építkezéseiről legújabban BALOGH JOLÁN tanulmánysorozata: Késő renaissance kőfaragóműhelyek (Ars Hungarica 1974/1–1976/1). A város magyar szellemi központtá válásáról: PIRNÁT ANTAL, Kolozsvár Dávid Ferenc évtizedeiben (ELTE Évkönyve 1955), az unitarizmus gyökereiről UŐ, Die Ideologie der siebenbürger Antitrinitarier in der 1570-er Jahren (Bp. 1961) és DÁN RÓBERT, Mathias Vehe-Glirius and Radical Reformation (Bp. 1982). A kolozsvári nyomdáról és Heltai Gáspárról: NEMESKÜRTY ISTVÁN, A magyar széppróza születése (Bp. 1963. 59. skk); WALDAPFEL JÓZSEF, La prose de Gáspár Heltai et la littérature mondiale (in: UŐ, A travers siècles et frontiéres. Bp. 1968).

A TISZÁNTÚLI MEZŐVÁROSOK ÉS A REFORMÁCIÓ HELVÉT ÁGÁNAK MEGGYÖKEREZÉSE

A magyar mezővárosi fejlődésről és jelentőségéről összefoglalóan: BÁCSKAI VERA, Magyar mezővárosok a XV. században (ÉTTK Bp. 1965); SZAKÁLY FERENC, Zur Kontinuitätsfrage der Wirtschaftsstruktur in den ungarischen Marktflecken unter der Türkenherrschaft, a Wirtschaftlichen Auswirkungen der Türkenkriege (Herausg. O. PICHL. Graz 1971) c. kötetben: EKKEHARD WESTERMANN, Zum Handel mit Ochsen aus Osteuropa im 16. Jahrhundert… (Zeitschrift für {606.} Ostforschung 1973); MAKKAI LÁSZLÓ, Der Weg der ungarischen Mastviehzucht vom Nomadismus zum Kapitalismus, a Wirtschaftskräfte und Wirtschaftswege (Festschrift für Hermann Kellenbenz. II. H. n., 1978) c. kötetben. 1514 hatásáról BARTA GÁBOR–FEKETE NAGY ANTAL, Parasztháború 1514-ben (Bp. 1973. 288 skk). A békési mezővárosok életéről a század közepén: BÁCSKAI VERA, A gyulai uradalom mezővárosai a XVI. században (AtSz 1976). Debrecen helyzetéről: RÉVÉSZ IMRE, Debrecen lelki válsága 1561–1571 (Sz 70, 1936 és ÉTTK Bp. 1936); MAKKAI LÁSZLÓ, Adatok és kérdések Debrecen törökkori agrártörténetéhez. A Hajdú-Bihar megyei levéltár évkönyve. III (Debrecen 1976). A cívisváros háromfelé adózásának adatát ZIMÁNYI VERÁtól vettem át. Debrecen portaszámát megadja LUKINICH I., Erdély (134). Tasnád és Kraszna portaszáma: D. PRODAN, Iobăgia (192).

A Tiszántúl reformációjáról: ZOVÁNYI JENŐ, A reformáció Magyarországon 1565-ig (Bp. 1922); UŐ, A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig (Bp. 1978); RÉVÉSZ IMRE, Magyar református egyháztörténet (Debrecen 1938). Vö. még HORVÁTH JÁNOS, A reformáció jegyében (Bp. 1953). Meliusról MAKKAI LÁSZLÓ, Méliusz Juhász Péter, Magyarország Kálvinja (Theológiai Szemle 1972); UŐ, Etat des ordres et théocratie calviniste az XVIe siècle dans l’Europe centro-orientale (Studia Historica 99. Bp. 1975); A második helvét hitvallás Magyarországon és Méliusz életműve c. tanulmánykötet (Szerk. BUCSAY MIHÁLY, ESZE TAMÁS stb. Bp. 1967); BOTTA ISTVÁN, Melius Juhász Péter ifjúsága (Bp. 1978).

Karácsony György mozgalmáról: KATHONA GÉZA, Karácsony György „szent hada”, 1569–1570 (Egyháztörténet 1958/4), A mezővárosok helye az irodalomban: KLANICZAY TIBOR, A magyar reformáció irodalma (ItK 1957).

A JOBBÁGYSÁG

E témakörben alapvető, és gyakorlatilag minden részletkérdésre kiterjedő feldolgozás DAVID PRODAN már többször említett Iobăgia c. monográfiája (l. fenntebb), melyhez jó kiegészítést nyújt SZENTGYÖRGYI MÁRIA, Jobbágyterhek a XVI–XVII. századi Erdélyben (ÉTTK 1962). Részben további adatokat, részben összehasonlítási alapot szolgáltat VARGA JÁNOS, Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban, 1556–1767 (Bp. 1969) és SZABÓ ISTVÁN, A magyar mezőgazdaság története a XIV. századtól az 1530-as évekig (Bp. 1975).

Az állami adóterhek alakulásáról: BÍRÓ V. A fejedelmi hatalom (35. skk). A jobbágyok katonai szolgálatáról (Prodan és Szentgyörgyi mellett) BOROSY ANDRÁS, A telekkatonaság és a parasztság szerepe a feudális magyar hadszervezetben (ÉTTK Bp. 1971).

A ROMÁNOK

E fejezet jó részéhez is D. PRODAN nagy jobbágymonográfiája szolgált alapul. SZENTGYÖRGYI MÁRIÁnak az előző fejezetnél idézett műve is jó kiegészítésekkel szolgált. Ezeken kívül l. még DAVID PRODAN, Bojaren und „vecini” des Landes Fogarasch im 16. und 17. Jahrhundert (Bukarest 1967); BÉLAY VILMOS, Máramaros megye társadalma és nemzetiségei a megye betelepítésétől a XVIII. század elejéig (Bp. 1943); valamint JAKÓ ZSIGMOND és MAKKAI LÁSZLÓ már említett írásait (MR I). A két román fejedelemség társadalmi viszonyairól használható áttekintést nyújt ŞT. OLTEANU, Les pays roumains (23. skk). A román népmozgásokról legújabban megjelent összefoglaló ŞTEFAN METEŞ munkája: Emigrări româneşti din Transilvania în secolele XIII–XIX (Bucureşti 19772) a mi szempontunkból nem hasznosítható, mivel a Havasalföldről és Moldvából Erdély felé irányuló román vándorlás kérdését nem tárgyalja.

A román reformációról: ŞTEFAN METEŞ, Istoria bisericii româneşti din Transilvania. I (Sibiu 1935); RÉVÉSZ IMRE, La réforme et les Roumains de Transylvanie (Bp. 1937); JUHÁSZ ISTVÁN, A reformáció az erdélyi románok között (Kolozsvár 1940); UŐ, Nyugati missziós törekvések a {607.} románoknál, a MR II. kötetében. Az első román nyomtatott könyvekről HERVAY FERENC, L’imprimerie cyrillique de Transylvanie au XVIe siècle (MKsz 1965). DEMÉNY LAJOS, Le premier texte roumain imprimé (RRH 1965); DEMÉNY LAJOS–EMIL PETROVICI, Evangheliarul slavoroman de la Sibiu, 1551–1553 (Bucureşti 1971); P. P. PANAITESCU, Începuturile scrisului în limba română. Studii şi Cercetări de Bibliologie (Bucureşti 1963); valamint JAKÓ ZSIGMOND, A legrégibb román nyomtatvány c. cikke már idézett, írás, könyv, értelmiség c. tanulmánykötetében.

A SZÉKELY KÖZÖSSÉG BOMLÁSA

A kérdésben alapvető jelentőségűek a Székely felkelés 1595–1596 c. tanulmánykötetből CAMIL MUREŞAN és JAKÓ ZSIGMOND (az Erdély a bomlás évtizedében c. fejezetnél) már idézett tanulmányai, valamint LIVIU MOLDOVAN–PÁL ANTAL SÁNDOR, A székely önkormányzat és szervezete a XVI. században; EGYED ÁKOS, A székely hadkötelezettség és hadszervezet, különös tekintettel a XVI. századra; DEMÉNY LAJOS, Az 1562. évi felkelés; BORBÁTH KÁROLY–MAGYARI ANDRÁS, Társadalmi mozgalmak a Székelyföldön 1562 után; BINDER PÁL–SZÉKELY ZOLTÁN, újabb adatok a XVI. századi székely felkelésekről és ezek visszhangja az erdélyi szászok és románok között c. írásai. L. továbbá SZENTGYÖRGYI MÁRIA, Jobbágyterhek… c. kötetének vonatkozó fejezetét, valamint DEMÉNY LAJOS, Székely felkelések a XVI. század második felében (Bukarest 1976) c. feldolgozását. A régebbi irodalomból említést érdemel SZÁDECZKY LAJOS, A székely nemzet története és alkotmánya (Bp. 1927).

AZ URALKODÓ OSZTÁLY ÉS LEHETŐSÉGEI

Az erdélyi várépítésről, általában a főúri kultúráról: BALOGH JOLÁN, Az erdélyi reneszánsz (Kolozsvár 1940); A magyarországi művészet története (Szerk. FÜLEP LAJOS, DERCSÉNYI DEZSŐ és ZÁDOR ANNA. Bp. 1970); BALOGH JOLÁN, Olasz tervrajzok és későreneszánsz épületeink (a „Magyarországi reneszánsz és barokk” c. kötetben. Bp. 1975. – Szerk. GALAVICS GÉZA). János Zsigmond, majd a Báthoriak olaszos kultúrájú udvaráról: HARASZTI EMIL, Étienne Báthory et la musique en Transylvanie (a lengyel Étienne Báthory c. kötetben); BARLAY Ö. SZABOLCS, Vázlat a jezsuita „Missio Transylvanica” tevékenységéről és könyvtárának sorsáról (Könyv és Könyvtár 12, Debrecen 1979). Összefoglaló jelleggel JÁSZAY MAGDA, Párhuzamok és kereszteződések. A magyar-olasz kapcsolatok történetéből (B. 1982. 235. skk). Bakfark Bálint pályájáról (és hogy tévesen nevezik „Valentin Greff”-nek): HOMOLYA ISTVÁN, Bakfark. Bp. 1982.

A nemesi gazdálkodás alakulásáról és korlátairól DAVID PRODAN többször idézett könyve ad tájékoztatást (I. 521. és II. 541. skk).

TÁRSADALOM ÉS HATALOM

A fejedelmi hatalom jellegéről általában: BENDA KÁLMÁN, Les bases sociales du pouvoir des princes de Transylvanie (a La renaissance et la réformation en Pologne et en Hongrie c. tanulmánykötetben, Bp. 1963). A Báthori–Drágffy–Várday-örökségről BOTTA ISTVÁN Melius-könyve (l. fentebb) 90.

A népességi adatok közül a szászokét viszonylag pontos források alapján megadja BAKÁCS ISTVÁN a KOVACSICS JÓZSEF szerkesztette Magyarország történeti demográfiája (MTD 135); a régebbi irodalomból: FR. SCHULLER, Volksstatistik der Siebenbürger Sachsen (Forschungen zur Deutschen Landes- und Volkskunde 1895). ERNST WAGNER adatai (Wüstungen in den Sieben Stühle als Folge der Türkeneinfälle des 15. Jahrhunderts. FVLK 21, 1978) erősen lefelé kerekítettnek tűnnek.

{608.} A székelyek számát az idézett demográfiakötetben (MTD) SZABÓ ISTVÁN mélyen alábecsüli (a 15. sz. végén csak kb. 55 000 fő); a 16. sz. második felének hadjárataiban a székelyek 25-30 000 főt állítanak fegyverbe (vö. a Székely felkelés kötet 54. és 97. skk), ez pedig jó másfélszázezer lelket jelent.

A hét vármegye portaszámát a 15. sz. végére SZABÓ ISTVÁN a történeti demográfiában (69) 31 000-ben állapítja meg, ez (hozzászámítva Fogarasfölde 60 faluját) legkevesebb 350 000 lelket jelent – ebből következik az 1570 körüli kb. 450 000 lélek (a portaszám ekkor már csak 22–24 000; vö. BÍRÓ V. A fejedelmi hatalom 38).

A Részek ugyanekkor (1570 körül) kb. 16 500 portát számlálnak (LUKINICH I., Erdély 134. skk), ami arányosan kb. 350 000 főnyi népességre utal. BAKÁCS ISTVÁN 100 000 főt feltételező becslése a Kovacsics-féle kötetben ismét túlzottan alacsony.

A nemzetiségi arányok számításához: a hét vármegye 15. sz. végi kb. 1750 falva – l. SZABÓ ISTVÁN számításait a Kovacsics-féle kötet 69. lapján – 1570 körülre talán már elérte a 2000-t, a 22–24 000 adózó porta ugyanezen munka alapján szintén kb. 2100 helységet jelölhet. Ezek közül kb. 550-ről tudjuk biztosan, hogy dézsmafizető, azaz eredetileg katolikus, tehát magyar település volt (JAKÓ ZSIGMOND, Adatok a dézsma fejedelemségkori adminisztrációjához. Kolozsvár 1945), s mivel az ilyen összeírások sosem tekinthetők teljesnek, a magyar falvak számát ennél többre, legalább 650–700-ra kell tennünk. A bihari román és magyar falvak lakosságának aránya legjobb esetben 1:3. L. JAKÓ ZSIGMOND, Bihar megye a török pusztítás előtt (Bp. 1940. 187); hasonló eredményű számítások a hegyvidéki (román) települések alacsony népességszámáról: MAKKAI LÁSZLÓ, Szolnok-Doboka megye magyarságának pusztulása a XVII. század elején (Kolozsvár 1942. 31). Végül arra is figyelnünk kell, hogy a falvak csak ritkán voltak etnikailag egységesek, főleg a magyar és szász településekben román kisebbséggel is számolni kell. Becsléseink így csak nagyon hozzávetőlegesek lehetnek.

A fiskális uradalmak listáját az EOE megfelelő köteteiben találhatjuk, vö. még EMBER GYŐZŐ közigazgatástörténete (470. skk) és SZENTGYÖRGYI MÁRIA, Jobbágyterhek… (69. és 78).

A hét vármegye portaszámáról BÍRÓ V., A fejedelmi hatalom (34. skk és 70. skk), a Részek portaszámáról LUKINICH I., Erdély (134. skk, 141., 146. és 160). [Az egyes megyék portaszáma: Bihar 11 500; Közép-Szolnok 1300; Kraszna 700; Zaránd 700; Máramaros 800; a temesi kerület maradványai 1500 (??).] A székely és szász „portális” adózásról (ill. annak megfelelőjéről) BÍRÓ VENCEL idézett helyek; az adókulcsról részletesen SZENTGYÖRGYI MÁRIA, Jobbágyterhek… (39. skk és 48. skk). A szászok adózásáról – Mohács előtti adatokkal – HERMANN ZSUZSA, Werbőczi és a parasztháború (Sz 115, 1981. 119. skk).

A vámok (harmincadok stb.) bevételeiről LUKINICH IMRE, i. m. (163); EMBER GYŐZŐ, i. m. (448). A sóbányák hasznáról LUKINICH I., i. m. (159); BÍRÓ VENCEL, i. m. (34) és EMBER GYŐZŐ, i. m. (500). Az aranybeváltás jövedelmére adat BÍRÓ VENCELnél, i. h. A dézsmabérlet jövedelmét megadja JAKÓ ZSIGMOND, Adatok a dézsma fejedelemségkori adminisztrációjához. A városok adózásáról adatok D. PRODAN, Iobăgia (II. 491); EMBER GYŐZŐ, i. m. (449).

A kancellária vezetéséről és összetételéről BÍRÓ VENCEL, i. m. (21. skk, 40. skk és 56. skk); a kormányzásról, az országgyűlések összetételéről és jelentőségéről TRÓCSÁNYI ZSOLT már említett két munkája: Az erdélyi fejedelemség korának országgyűlései (Bp. 1980) és UŐ, Központi kormányzat.

TÁRSADALOM ÉS MŰVELŐDÉS

A szép- és történeti irodalomról l. HORVÁTH JÁNOS, A reformáció jegyében (Bp. 1953); KLANICZAY TIBOR, Reneszánsz és barokk (Bp. 1961), valamint a Magyar irodalom története. I (Szerk. KLANICZAY T. Bp. 1964). Az erdélyi kultúrára alapvető fontosságú: DANKANITS ÁDÁM, XVI. századi olvasmányok (Bukarest 1974). Az udvar szerepéről ezek mellett BARLAY Ö. SZ., BALOGH JOLÁN és JÁSZAY M. Az uralkodó osztály és lehetőségei c. fejezetben említett művei.

{609.} Kovacsóczy államelméleti munkájáról KÖPECZI BÉLA tanulmánya: Függetlenség és haladás c. kötetében (Bp. 1977).

Az unitáriusok sorsáról PIRNÁT A. és DÁN R. idézett művei; a Báthori-reformációról összefoglalóan BÍRÓ VENCEL tanulmánya: A Báthoryak kora, 1571–1605 (Az erdélyi katolicizmus múltja és jelene. Szerk. BAGOSSY BERTALAN. Dicsőszentmárton 1925 c. kötetben). Oláh Miklósról többek között: KERECSÉNYI DEZSŐ, Nicolaus Olahus. Un chapitre de l’histoire de l’esprit Hongrois (NRH 1934); TRENCSÉNYI WALDAPFEL IMRE, Erasmus és magyar barátai (Bp. 1941); MARIA HOLBAN, Nicolaus Olahus et la description de la Transylvanie (RRH 1968); TONK SÁNDOR, Diplomele de innobilare ale lui Nicolaus Olahus. Unele probleme privind genealogia familiei Olahus (RA 1969).

BÁTHORI ZSIGMOND, VITÉZ MIHÁLY ÉS GIORGIO BASTA

Báthori Zsigmond uralkodásának kezdeteiről: SZÁDECZKY LAJOS, Kovacsóczy Farkas (MTÉ Bp. 1891); SZABÓ GYÖRGY, Abafáji Gyulay Pál (Bp. 1974) s végül TRÓCSÁNYI ZSOLT fentebb említett kötete az erdélyi fejedelemség korának országgyűléseiről. A háborúba való belépés körülményeiről SZILÁGYI SÁNDOR; Carillo Alfonz diplomáciai működése (Bp. 1887); a háború első éveiről: VERESS ENDRE, Campania creştinilior în contra lui Sinan paşa din 1595 (Bucureşti 1925). Vitéz Mihály szerepével és történeti jelentőségével a román szakirodalom különösen {610.} bőven foglalkozott és foglalkozik. Az eredményeket, a legfontosabb munkák felsorolásával egyetemben, legújabban összefoglalta ŞT. OLTEANU, Les pays roumains. A régebbi román munkák közül külön említésre leginkább érdemes P. P. PANAITESCU, Mihai Viteazul c. könyve (Bucureşti 1936), a magyar feldolgozások közül mindmáig SZÁDECZKY LAJOS írása, Erdély és Mihály vajda (Temesvár 1893) a legrészletesebb és leghasználhatóbb.

A székely problémáról legújabban DEMÉNY LAJOS, A székelyek és Mihály vajda (Bukarest 1977), illetve a már említett Székely felkelés 1595–1596 c. kötet tanulmányai közül: DEMÉNY LAJOS, A közszékelyek 1595–1596. évi felkelése; UŐ, Mihály vajda szabadságlevelei és az erdélyi fejedelmek székely politikája a XVII. sz. elején; CONSTANTIN REZACHEVICI, A székelyek és Havasalföld kapcsolata a Mihály vajda utáni időkben. Az 1601 utáni zűrzavarról többek között NAGY JÁNOS, Székely Mózes (Sz 3, 1869); BENDA KÁLMÁN, Bocskai István (Bp. 1942).

A román történetírásban N. BĂLCESCU nevezetes életrajza óta Vitéz Mihályról több árnyalatú álláspont alakult ki, melyek közül a legszélsőségesebb Vitéz Mihályt a „három román fejedelemség” első egyesítőjének tekinti, amivel megteremtette a mai Románia előképét. Ezzel a véleménnyel a következő ellenérvek miatt nem érthetünk egyet, mert – a lényegen kezdve –: az erdélyi állam sem a 16., sem a 17. században nem tekinthető „román” országnak. Az előző fejezetekben bőséges bizonyítékokat soroltunk fel arról, hogy az új állam a középkori Magyar Királyság egyik jogutódjaként jött létre. Az össznépességen belül a román etnikum – erről a Társadalom és hatalom fejezetben esett szó – ekkor még kisebbségben volt, politikai jogokkal nem rendelkezett, az állam irányításában semmiféle szerepe sem volt. Ezen túlmenően: maga Vitéz Mihály sohasem lett hivatalosan Erdély fejedelme. Bár utóbb olykor használta ezt a címet, s az erdélyi rendekben is volt némi hajlandóság uralkodókénti elismerésére, fejedelemmé választására nem került sor. (Márpedig Erdélyben a fejedelemválasztás a rendek joga volt.) Mihály jogcíme az erdélyi uralkodásra Rudolf császártól kapott helytartói méltósága, Erdélyen belül mindig ezzel a titulussal élt. A két román vajdaság és az Erdélyi Fejedelemség között csak egyfajta perszonálunió keletkezett, semmiféle központi kormányt vagy intézményt nem állítottak föl. A régebbi kormányzati apparátus mindhárom országban tovább működött, legföljebb a feudális világban megszokott módon egy-egy bizalmas udvaronc kapott „idegenben” is tisztséget. (Erről a fentebb idézett irodalom mellett l. még P. P. PANAITESCU egyébként a román álláspontot tükröző tanulmányának: L’union des pays roumains sous le règne de Michel le Brave (RRH 1965) 433. lapját.)

Végül: mindebből következően Mihályban feudális hódítót kell látnunk, akit elsősorban személyes-dinasztikus érdekek mozgatnak. Eszmei céljai között ezen túl csak az ortodoxia védelmét lehet észlelni – igaz viszont, hogy az adott viszonyok között ez úgy értelmezhető, mint ami bizonyos „nemzeti” színezetet is jelentett.

BOCSKAI ISTVÁN FELKELÉSE ÉS AZ ERDÉLYI ÁLLAM FELTÁMADÁSA

A felkelés előzményeiről és kitöréséről: BENDA KÁLMÁN idézett Bocskai-életrajza és UŐ, A Bocskai szabadságharc (Bp. 1955); BENDA KÁLMÁN–KENÉZ Győző, Barbiano generális jelentése a Bocskai-szabadságharc első hónapjairól (DMÉ 1969–70. Debrecen 1972). A felkelés lefolyásáról: NAGY LÁSZLÓ, A Bocskai-szabadságharc katonai története (Bp. 1961); UŐ, Bocskai István a hadak élén (Bp. 1981). A hajdúk letelepítéséről: BENDA KÁLMÁN tanulmánya a Hajdúk a magyar történelemben c. kötetben (Debrecen 1969). Bocskai haláláról és Káthay kancellár meggyilkolásáról: NAGY LÁSZLÓ, Káthay Mihály a magyar históriában. Egy régvolt politikai gyilkosság (Valóság 1976/9).

{611.} AZ ERŐPRÓBA ÁRA

A népességszám alakulásáról szóló dobokai – belső-szolnoki adatok: MAKKAI LÁSZLÓ, Szolnok-Doboka megye magyarságának pusztulása a XVII. század elején (Kolozsvár 1942); UŐ, Északerdély nemzetiségi viszonyainak kialakulása. UŐ, Hitel (Kolozsvár) 1942. július. A román betelepedésről JAxó ZSIGMOND már említett cikkei a MR I. kötetében, illetve az Erdély és népei kötetben (Bp. 1941). Az állami adóterhek növekedéséről BÍRÓ V., A fejedelmi hatalom… (69). Basta rablásairól SZABÓ KÁROLY, Basta zsarolásai történetéhez (TT 3, 1880); JOHANNES ROTH, Aus trüber Zeit. Bilder aus der Geschichte des Hermannstädter Capitels (Hermannstadt 1887); JAKÓ ZSIGMOND tanulmánya a Kelemen-emlékkönyvben stb. A fiskális uradalmak sorsáról: EMBER GYŐZŐ közigazgatástörténete (448. skk). A gazdálkodás színvonaláról elszórt adatok D. PRODAN Iobăgia c. kötetében, valamint IMREH ISTVÁN és PATAKI JÓZSEF tanulmánya a többször idézett Székely felkelés c. kötetben: A székely falu gazdasági-társadalmi szerkezete a XVI. század végén és a XVII. század elején.