V. A FEJEDELEMSÉG VIRÁGKORA (1606–1660)

{1150.} 1. A NAGYHATALMAK TEHETETLENSÉGE

Az összefoglalások ezt az Erdély szempontjából fontos néhány évet el szokták hanyagolni, de jól rekonstruálhatók elsősorban a következő művek alapján: SZILÁGYI S., Báthory Gábor fejedelem története. Pest 1867; KOMÁROMY A., Rákóczi Zsigmond és Homonnai Bálint versenyének történetéhez (1607–1608) (TT 1899); TRÓCSÁNYI ZS., Rákóczi Zsigmond. Egy dinasztia születése (A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978); K. BENDA, Der Haiduckenaufstand in Ungarn und das Erstarken der Stünde in der Habsburger Monarchie (1607–1608). (NEH 1965); SZENDREY I., Hajdú kiváltságlevelek. Debrecen 1971; MIKA S., Weiss Mihály, egy szász államférfi a XVII. századból. Bp. 1893; RÁCZ I., A hajdúk a XVII. században. Debrecen 1969; A. GINDELY, Rudolf und seine Zeit II (1600–1612). Prag 1868; DEÁK F., A széki merénylet 1610-ben (Sz 1876).

2. BETHLEN GÁBOR URALKODÁSA

Az EOE mellett Hídvégi Mikó Ferenc históriája (MHH-S 7) és Weiss Mihály (DFGS Neue Folge), valamint Krauss György (FRA-S 3) tájékoztat. Továbbá ezeket az eseményeket is érintik a Bethlen Gáborról szóló összefoglalások: GINDELY, i. m. ACSÁDY I., Bethlen Gábor és udvara. Bp. 1890; SZEKFŰ GY., Bethlen Gábor. Bp. 1929; DEMÉNY L., Bethlen Gábor és kora. Bukarest 1982. Alakjáról továbbá: VITA Zs., Bethlen Gábor szellemi arcképéhez (a Tudománnyal és cselekedettel c. kötetben). A legújabb eredményekről l. a 400 éves évforduló alkalmából rendezett konferencia anyagát: Sz 1980.

Az itt leírt eredmények a bethleni hatalom természetéről hagyományos felfogásoknak jórészt ellentmondanak. Ilyen az összefoglalásokon kívül: NAGY L., Sok dolgot próbála Bethlen Gábor. Bp. 1981. Az ellenállásról: LOVAS R., A szász kérdés Bethlen Gábor korában (Sz 1944); Geschichte der Deutschen auf dem Gebiete Rumäniens. Hrsg. C. GÖLLNER. Bukarest 1979; TRÓCSÁNYI ZS., Országgyűlések. Az országgyűlési névsorok: R. Gooss, Staatsverträge. 454–456 és 608–609. Az adózásról: BÍRÓ V., A fejedelmi hatalom; MRÁZ V., Bethlen. Az adóösszegek az EOE-ból származnak. A merkantilizmusnak az abszolutizmus elé nyúló kezdeteiről: E. HECKSCHER, Mercantilism I–II. London–New York 1931. Az erdélyi állam berendezkedéséről: TRÓCSÁNYI ZS., Központi kormányzat. A keleti abszolutizmusról összefoglalóan: PACH Zs. P., Egyetemes történeti bevezető (Magyarország története 3. Bp. 1985).

3. ERDÉLY A HABSBURG-ELLENES SZÖVETSÉGBEN

A nemzetközi helyzetről: The Cambridge History of Poland. Ed. W. F. REDDAWAY, J. H. PENSON, O. HALECKY, R. DYBOSKI. Cambridge 1950; P. CERNOVODEANU, England and the Question of free Trade in the Black Sea in the 17th Century (RRH 1967/1); A. GINDELY, Geschichte des dreissigjührigen Krieges I–III. Prag 1882; C. V. WEDGWOOD, The Thirty Years War. London 1968; J. V. POLISENSKY, The Thirty Years War. London 1971. A magyar–osztrák–cseh szövetségről: KATONA, Historia critica XXX, a szövetségesek képviselői a Portán: IPOLYI A., Rimay János államiratai és levelezése. Bp. 1887. A királyságbeli helyzetről: FRANKL V., Pázmány Péter és kora I–III. Pest 1868–1872; SZALAY L., Galántai gróf Esterházy Miklós I–IV. Pest 1863–1870; SZILÁGYI S., I. Rákóczy György. Bp. 1893. A Magyarország panasza: INCZE G., Alvinczy Péter (1570-1634). Bp. 1935. A hadjáratról a főszereplők életrajzain kívül: M. DEPNER, Das Fürstentum Siebenbürgen im Kampf gegen Habsburg. Stuttgart 1938; NAGY L., Bethlen Gábor a független Magyarországért. 1969. {1151.} Bethlennek az összefoglalásokban figyelmen kívül hagyott országgyűlési iratai: KATONA, Historia critica XXX. A portai eseményekről igen részletesen tájékoztat: BORSOS T., Vásárhelytől a Fényes Portáig. Kiad. KÓCZIÁNY L. Bukarest 1972. A hazai eseményekre forrás: Kemény J. önéletírása. A nikolsburgi béke: R. Gooss, Staatsverträge. 544.; ugyanott a másik két béke is. Bethlen nyugati szövetségeiről a legfontosabb: SZILÁGYI S., Adalékok Bethlen Gábor szövetkezéseinek történetéhez. Bp. 1872–73; GINDELY A., Okmánytár Bethlen Gábor uralkodása történetéhez. Bp. 1890; ÓVÁRY L., Oklevéltár Bethlen Gábor diplomáciai összeköttetései történetéhez (1620–1626). Bp. 1886; SCHMIDT V., Báthory Gábor és Bethlen Gábor viszonya a svéd koronához (Sz 1887. 2. közl.).

A felső-magyarországi jövedelmek: MRÁZ V., Bethlen. Bethlen kiadásai: RADVÁNSZKY B., Udvartartás és számadáskönyvek. I. Bethlen Gábor udvartartása. Bp. 1888. Ingóságai: BARANYAI B.-NÉ, Bethlen Gábor gyulafehérvári palotájának összeírása 1629. augusztus 16-án (A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve 1959-60. Szerk. DÁVID K. és NÉMETH L.). Bp. 1961. F. KRONES, Katharina v. Brandenburg Preussen als Fürstin Siebenbürgens (Zeitschrift für Allgemeine Geschichte 1884). Az ellenállásról az EOE-ben vannak tények; azokon kívül: DÁN R., Péchi Simon letartóztatása 1621-ben (HK 1974). További adatok és részletek a főszereplők életrajzaiban: SZILÁGYI S., I. Rákóczi György. Bp. 1893; GYALÓKAY J., Albisi Zólyomi Dávid (Sz 1917. 1–2. közl.).

4. A KÖRÜLMÉNYEK KÉNYSZERE ALATT POLITIZÁLÓ FEJEDELEM

SZILÁGYI S., I. Rákóczi György. Bp. 1893; NAGY L., A „bibliás őrálló” fejedelem. Bp. 1984. Az eseményekről részletesen tudósít: J. Bethlen, Commentarii de rebus Transsilvanicis ab obitu Gabrielis Bethlenii triginta quatvor annis gestis I–II. Viennae 1779–1780; REIZNER J., A. Császár-féle felsőmagyarországi 1631–1632-ik évi pórlázadás okmánytára (TT 1887–1888); MAKKAI L., A felsőtiszavidéki parasztfelkelés. Bp. 1954; UŐ, I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631–1648). Bp. 1954; KARÁCSON I., I. Rákóczi György 1636-i háborúja (HK 1893); LUKINICH I., Bethlen István támadása 1636-ban (Sz 1910. 1–5. közl.). A királyságbeli hadjáratról fontos források: A két Rákóczi György fejedelem családi levelezése. Kiad. SZILÁGYI S. 1875 (MHH-D 24); Kemény J. önéletírása; Lippay Gy. kimutatását Károlyi A. másolatában BENDA KÁLMÁNtól kaptam. I. Rákóczi György nemzetközi kapcsolatairól a legfontosabb adatok: Okmánytár I. Rákóczi György svéd és francia szövetkezéseinek történetéhez (1632–1648). Szerk. SZILÁGYI S. Bp. 1873 (MHH-D 21); Levelek és okiratok 1. Rákóczi György keleti összeköttetései történetéhez. Szerk. SZILÁGYI S. Bp. 1883; I. Rákóczi György és a Porta. Szerk. BEKE A. és BARABÁS S. Bp. 1888; LUKINICH I., Bethlen István levelezése (1622–1653) (TT 1907). A vesztfáliai béke: Konferenzen und Verträge (Vertrags-Ploetz 11/3. Bearb. von H. K. G. RÖNNENFARTH. Würzburg 1958).

5. NAGY REMÉNYEK MEGHIÚSULÁSA

SZILÁGYI S., II. Rákóczi György (1621–1660). Bp. 1891; C. GÖLLNER, Gheorghe Rákóczi II. (Domnitori şi voievozi ai ţărilor române 9). Bucureşti 1977. A nemzetközi viszonyokról: Okmánytár II. Rákóczi György diplomáciai összeköttetéseihez. Szerk. SZILÁGYI S. Bp. 1874 (MHH-D 23); Erdély és az észak-keleti háború. Közzéteszi SZILÁGYI S. Bp. 1890-91;
V. GOLOBUCKIJ, (1648–1654). Kijev 1962; C. BICKFORD O’BRIEN, Muscovy and the Ukraine. Berkeley and Los {1152.} Angeles 1963; J. LISK, The struggle for supremacy in the Baltic (1600–1725). London 1967. S. GÖRANSSON, Den europeiska Konfessionspolitikens upplösning 1654–1660. Stockholm é. n.; L. S. STAVRIANOS, The Balcans since 1453. New York–Chicago–London 1963; The Cambridge History of Poland from the Origins to Sobieski. Ed. W. F. REDDAWAY etc. Cambridge 1950; T. GEMIL, La Moldavie dans les traités de paix turco-polonais du XVIIe siècle (1621-1672) (RRH 1973); DEMÉNY–CERNOVODEANU, Relaţiile. A román vajdaságokkal való közvetlen kapcsolatról. C. REZACHEVICI, Les relations politiques et militaires entre la Valachie et la Transylvanie au début du XVIIe siècle (RRH 1972); N. NISTOR, Wirtschaftsbeziehungen zwischen Südsiebenbürgen und der Walachei während des 15–17. Jh. (FVLK 1971); A. HATTMANN, Aspekte des Kulturaustausches (SA 1975). A svédországi tárgyalások: C. WIBLING, Carl X. Gustav och Georg Rákóczy II. Lund 1891; SZILÁGYI S., Dalmady István svédországi követsége 1648 (Rajzok és tanulmányok 1). Bp. 1875. A magyarországi remények: KLANICZAY T., Zrínyi; PÉTER K., A magyar romlásnak századában. Bp. 1979. A lengyelországi hadjáratról: Polska w okresie drugiej wojny polnocnej 1655–1660. I–IV. Warszawa 1957. Nélkülözhetetlen Kemény J. önéletírása, valamint Szalárdi, akik a Várad elestéhez vezető eseményekről is tudósítanak. Nagyon hasznos információkat nyújt: DEÁK F., Béldi Pál.

6. A KORLÁTLAN FEJEDELMI HATALOM ALATT ÉLŐ TÁRSADALOM

A századforduló időjárási katasztrófájáról Erdélyben: S. GOLDENBERG, La climat et l’histoire (RRH 1974). Az adóra vonatkozó adatok az EOE-ből és BIRÓ V., A fejedelmi hatalomból vannak. A pusztulásról és a demográfiai viszonyokról általában: MAKKAI L., Szolnok-Doboka megye magyarságának pusztulása a XVII. század elején. Kolozsvár 1942; K. ALBRICH, Die Bewohner Hermannstadts im Jahr 1657 (AVSL 1883); Quellen, Brassó különböző köteteiben; F. KRAMER, Beiträge zur Geschichte der Stadt Bistritz in den Jahren 1600–1603 (AVSL 1874). A székely összeírások legújabban: DEMÉNY L.–PATAKI J., Mihály vajda és a székelyek. Bukarest 1978; Szász összeírások: G. MÜLLER, Die sächsische Nationsuniversitüt. SUBB-H 1973. A genealógiai adatok: NAGY I., Magyarország családai I–XII. Pest 1857–1865; JAKÓ ZS., A gyalui vártartomány; D. PRODAN, Urbariile; Verancsics, illetve Lupu levele: Geschichte der Rumänen. Kiadja L. GÁLDI, L. MAKKAI. Bp. 1942. 161. A románok beköltözéséről a demográfiánál jelzett munkák mellett 1. JAKÓ ZS., A románok megtelepülése. Erdély és népei. A fejlődés általános tendenciájáról: PACH ZS. P., A nyugat-európai és a magyar agrárfejlődés a XV–XVII. században. Bp. 1963; UŐ, A kelet-európai „Gutswirtschaft” problematikájához (AtSz 1979); MAKKAI L., Paraszti és majorsági; SZENTGYÖRGYI M., Jobbágyterhek; Az uralkodó osztály a 16. század legvégén: JAKÓ ZS., Adatok a dézsma fejedelemségkori adminisztrációjához. Kolozsvár 1945. Ezenkívül az EOE-ben, R. Gooss, Staatsverträge-ben és TRÓCSÁNYI ZS., Központi kormányzatában hozzáférhető névsorokat használtuk. A székelyekről bevontuk az EOE rendszerint figyelmen kívül hagyott adatait, továbbá a sok forrást is közlő Székely felkelés 1595–1596. Előzményei, lefolyása, következményei (Szerk. BENKŐ S., DEMÉNY L., VEKOV K. Bukarest 1979) c. munkára támaszkodunk. A szászokról a demográfiával kapcsolatban már jelzett irodalomban legfontosabb G. MÜLLER fent említett összefoglalása. A románokról a demográfiánál jelzett irodalom mellett nagyon fontos: D. PRODAN, Bojaren und „Vecini” des Landes Fogarasch im 16. und 17. Jahrhundert. Bukarest 1967.

Az ország települési viszonyairól általában: F. MAKSAY, Das Agrarsiedlungssystem des mittelalterlichen Ungarns (Acta Hist. Hung. 1968). A belső átalakulásról és az újjáépítésről adnak fontosabb adatokat: J. FABRICIUS-DANCU, Siebenbürgisch-sächsische Bauernburgen und Wehrkirchen in Rumănien. Gundelsheim 1978; B. NAGY M., Reneszánsz és barokk; UŐ, Várak, kastélyok; Magyar református templomok I–II. Főszerk. KOVÁTS J. I. Bp. 1942; J. {1153.} Troester, Das alt- und neue teutsche Dacia. Nürnberg 1666. Az erdélyi öltözetek képei megjelentek: Arch. Ért. 1908. A jobbágyi szolgáltatások: JAKÓ ZS., A gyalui vártartomány; MAKKAI L., Paraszti és majorsági; D. PRODAN, Urbariile urbáriumkiadványai alapján.

7. TANULÁS, MŰVELTSÉG

Az egész fejezetre vonatkozó irodalom: MIT II.; KLANICZAY T., A magyar későreneszánsz problémái. (Reneszánsz és barokk. Bp. 1961); JAKÓ ZS., Írás, könyv, értelmiség. Bukarest 1976. TARNÓC M., Erdély művelődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában. Bp. 1978; POKOLY J., Az erdélyi református egyház története II. Bp. 1904; JUHÁSZ I., A reformáció az erdélyi románok között. Kolozsvár 1940; FR. TEUTSCH, Geschichte der evangelischen Kirche in Siebenbürgen 11. Hermannstadt 1922.

Az egyetemjárás adatai: SZABÓ M., Erdélyi diákok egyetemjárása a XVI–XVII. században (Műv. T. 11). Az értelmiség adatai: ZOVÁNYI J., Magyar protestáns egyháztörténeti lexikon. Kiad. LADÁNYI S. Bp. 1977. G. D. TEUTSCH, Die Synodalverhandlungen der Evangelischen Landeskirche in Siebenbürgen. Hermannstadt 1882. J. S. KLEIN, Nachrichten von den Lebensumständen und Schriften evangelischer Prediger. I–II. Buda 1709. Dicţionar de istorie veche a României. Elab. D. M. PIPPIDI Bucureşti 1976; BÍRÓ V., Erdély követei a Portán. Cluj-Kolozsvár 1921. Apáczai életrajzi adatok: SZIGETI J., Az élő Apáczai Csere János (1625–1659). (Az Apáczai Csere János válogatott munkái I. Bukarest 1965 c. kötetben.) Apáczai Csere J., Magyar Encyclopaedia 6–71 és 78. UŐ, Magyar logikácska, valamint egyéb írások. Az előszót írta, a szövegeket válogatta és jegyzetekkel ellátta SZIGETI J. Bukarest 1975. 36, 40, 135, 151–152. HEREPEI J., Apáczai és kortársai. Adattár II. BENKŐ S., A helyzettudat. 39–44. MAKKAI L., A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen. Bp. 1952. SZIGETI J., Apáczai Csere János társadalmi nézeteinek kérdéséhez. SUB 1962. E. STERE, Gîndirea etică în Franja secolului al XVI-lea. Bucureşti 1972. Bethlen önéletírása. I. 165. MÉSZÁROS I., Iskolaügy. 332–346. JAKÓ–JUHÁSZ, Nagyenyedi. 14–18, 46–51. Apáczai gondolatrendszerében Bacon felfogásával rokon vonásokat mutat ki SZIGETI J., Az élő Apáczai Csere János (1625–1659). Apáczai Encyclopaediája. BÁN I., Apáczai Csere János doktori értekezése, UŐ, Eszmék és stílusok c. kötetében. Bp. 1976. 203 skk. Az oktatásról nagyon fontos forrás: Bethlen önéletírása. Az újító törekvésekről: MAKKAI L., A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen. Bp. 1952. A kiadványok számait az RMK alapján állítottam össze. A fejedelmi gyermekek szerkesztésében megjelent szótár: RMK I. 899. Nyelvészkedés: L. Toppeltinus, Origines et occasus Transylvanorum. Lugdunii Batavorum 1667. A Rákóczi-könyvtár. HARSÁNYI I., MKsz 1913–1914. 1–12. közi. A szombatosságról: KOHN S., A szombatosok. Bp. 1889; DÁN R., Humanizmus, reformáció, antitrinitarizmus és a héber nyelv Magyarországon. Bp. 1973.