| V. A FEJEDELEMSÉG VIRÁGKORA (1606–1660) | TARTALOM | VII. ÚJ ETNIKAI KÉP, ÚJ URALMI RENDSZER (1711–1770) |
FEJEZETEK
Az erdélyi fejedelemség utolsó fél évszázada történetének nincs önálló és a politika, társadalom, gazdaság, művelődés területeit átfogó összefoglalása. Az erdélyi történet egész folyamatán áttekintő régebbi és újabb munkák ugyan megkülönböztetett figyelmet szentelnek ennek a korszaknak, de részletesebb vizsgálatába nem bocsájtkoznak: JOSEPHUS BENKŐ: Transsilvania, sive Magnus Transsilvaniae Principatus. Claudiopoli 18342; KŐVÁRY L., Erdély; SZILÁGYI S., Erdélyország; TEUTSCH; C. DAICOVICIU–ŞT. PASCU–T. MORARIU etc., Erdély története (Szerk. M. CONSTANTINESCU. Bukarest 1964).
{1154.} Fejezetünk az 1951 óta megjelent irodalom lehetőleg teljes számbavételére (a román nyelvű munkákból LIPCSEY ILDIKÓ készített fordításokat) és önálló levéltári kutatásokra épült. Mindazonáltal nem készülhetett volna el a romániai magyar történetírásnak az elmúlt negyedszázadban végzett és korszakunkra vonatkozóan kiemelkedően jelentős teljesítményei nélkül, amelyeknek elvi alapjait JAKÓ ZSIGMOND vázolta fel (Bevezetőül címmel a Műv. T. I. kötetében), és amelyeknek eredményei a Kriterion Könyvkiadó forráskiadvány-sorozatában, továbbá a Téka sorozatában, tanulmányköteteiben és monográfiákban láttak napvilágot. Megkülönböztetett hangsúllyal kell végül kiemelnünk a korismeret szempontjából is az EMSzT eddig megjelent köteteit.
II. Rákóczi György életrajzai: SZILÁGYI S., II. Rákóczi György. Bp. 1891. KóSA J., II. Rákóczi György. Bp. 1942. Az Erdélyen át északra irányuló török expanzióról: HEGYI K., Egy világbirodalom végvidékén. Bp. 1976. 273. Z. WÓJCIK, Zmiana w układzie sił politycznych w Europie srodkowo–wschodniej w drugiej połowie VII. w (Kwartalnik Historyczny 1/1969). Köprülü Mehmed véleményét (hogyha török csapatokkal megy Lengyelországba Rákóczi és az ország a Porta vazallusa lesz, támogatja) Harsányi Jakab, Erdély konstantinápolyi rezidense tolmácsolta a fejedelemnek 1656. szeptember 20–21-én kelt jelentésében, kiadta SZILÁGYI S., MHH-D 1/23. Lengyelországi hadjáratáról új anyagot tárt fel a kérdés lengyel irodalmával együtt: VARGA I., Magyar emlékek II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratairól. Tanulmányok a lengyel–magyar irodalmi kapcsolatok köréből. Bp. 1969. Kapcsolatai magyar politikusokkal: SZILÁGYI S., II. Rákóczi György fejedelem és Nádasdy Ferenc. A Rajzok és tanulmányok II. kötetében. Bp. 1875. Levelei Lippay György esztergomi érseknek és az érsek levelei a fejedelemnek: Prímási Levéltár, Esztergom, Arch. Sec. X. No 196. Törökellenes terveiről forrásokat közöl: Magyar Történelmi Okmánytárakból. Közl.: SIMONYI E. MHH-D I. Pest 1859. ANGYAL D., Anglia. MÁRKI S., Cromwell és Erdély. EM 1901. A pápa, Velence és a német fejedelemségek ígéretei, hogy megsegítik II. Rákóczi Györgyöt a török ellen: a bécsi pápai nuncius jelentései, hangsúlyozva a nehézségeket is: A. F. PRIBRAM, Depeschen II/1. A török elleni háború korabeli feldolgozásait, amelyek hangsúlyozzák, hogy az Oszmán Birodalom európai hatalmának visszaszorítását eredményező vállalkozás II. Rákóczi György tragédiájával vette kezdetét, ismerteti: KÖPECZI B., Staatsräson und Christliche Solidarität. Bp. 1983.
Kemény János régebbi életrajzait is összefoglalja: V. WINDISCH É., Kemény János (Bevezetés a Magyar Századok sorozatban – Bp. 1959-ben – megjelent Önéletírás-kiadáshoz). Leveleiből nagyobb válogatások a TT 1880., 1882., 1900. és 1901., továbbá a HK 1902. évfolyamaiban jelentek meg. Keménynek a keresztény szolidaritásba vetett bizalmáról: követi utasítása Bánffy Dénes számára, 1661. április. Kemény János és Bethlen művei. Bp. 1980. 343–347. A tatár követ Bécsben: Aloise Molin velencei követ jelentése, Baden 1661. május 21. A. F. PRIBRAM, Depeschen. No 210. Halálának körülményeiről: Bethlen János: Rerum Transylvanicarum Libri Quatuor. 1664. Ford. WACZULIK M. (az Erdély öröksége V. kötetében).
Zrínyi levelei: ZMÖM II. 248–250, 280. Apafi személyiségének és politikájának újraértékelését a korábbi szélsőségesen negatív véleménnyel szemben Trócsányi Zsolt kezdeményezte, miután néhány korábbi próbálkozás – Szádeczky Lajos, Thallóczy Lajos, Tavaszi Sándor – visszhangtalan maradt: TRÓCSÁNYI ZS., Teleki. 36–37. DEÁK F., Egy magyar főúr a XVII. században. Gróf Csáky István életrajza. Bp. 1888. 204–205. A Kemény-pártra vonatkozó iratok EOE 13. 98–99, 102–103, 137, 233. Lipót kijelentése, hogy az 1662. évi pozsonyi országgyűlést Erdély miatt hívta össze, a Pozsony, 1662. június 4-én kelt, Telekinek címzett császári válaszban ugyanott 155. Köprülü Mehmed haláláról Gheorghe Ştefan moldvai vajda szép magyar nyelvű levele Rottalnak, 1661. december 23. Nlt, Fasc. 14, A. V. 527. – Lipót pátense: Bécs 1662. február 13. OL, VGy 35. sz. Az Apafit megerősítő szultáni fermán: HHStA Hung. Spec. Fasc. 341, fol: 15–16. A rendek átirata Wesselényi nádornak: Kolozsvári tábor, 1662. május 22. EOE 13. 161–163. Montecuccoliról: PERJÉS G., Zrínyi Miklós és kora. Bp. 1965. 300 skk.
Az előkészítő támadásról Fábián Farkas levele Wesselényinek, Putnok, 1662. december 19. OL, Nlt, Fasc. 13, No 487. Török tervek Apafi királlyá választásáról: Wesselényi levelei Rottalnak, 1663. január 23. és február 13. OL, Wit, Fasc. 8. Konceptusok. Nlt, Fasc. 13. 487. Vitnyédi további információi Erdélyről: FABÓ A., Vitnyédy István levelei (MTT V). Köprülü üzenetét az érsekújvári táborból idézi: SZALAY L., Magyarország története. V. Pest 1859. 81. Apafi Útjáról: CZEGLÉDI I. Az Úr frigyszekrénye előtt Dágon ledőlése. Kolozsvár 1670 (számozatlan lapok a könyv elején: Tekintetes Apafi Mihály erdélyi fejedelemnek a török nemzet közé való menetele édes hazájáért, rövid leírás). Apafi kiáltványa: 1663. október 18–27, érsekújvári tábor: TRÓCSÁNYI ZS., Teleki. 39 40. A törökkel való megegyezési politikáról elvileg: Siralmas könyörgő levél című röpirat 1656-ból. PÉTER K. A magyar nyelvű politikai publicisztika kezdetei. Bp. 1973. 84.
R. VÁRKONYI Á., Törökvilág és magyar külpolitika (a Magyarország keresztútjain c. kötetben, Bp. 1978) és UŐ, A magyar politikai kultúra ismeretlen fejezete (TSz 1984). KLANICZAY T. Zrínyi. Zrínyi politikájában Erdély nagy jelentőségére és a havasalföldi vajda ajánlatára: Apafi hódolást tiltó levele, Ebesfalva 1663. december 31. és Kászoni Márton levelei Telekinek, Szatmár 1664. február 3., február 23. EOE 13. 278, 303, 306. Apafi instructiója Naláczi István számára, 1664. január 28. OL, Agy, 1664 (megjelent: Felső-magyarországi Minerva 1829/1. 26–27.). A francia kormányzat arról, hogy Apafi nem a török, hanem a keresztények oldalán áll: Jeancourt bécsi követ jelentése (Bécs 1664. július 9.), Ministère des Affaires Entrangéres. Archives Diplomatiques Ref. A. E. Ref. S: I: M. 444 C. P. Autriche, Vol. 18. Mikrofilmmásolatát Kosáry Domokostól kaptam meg, ezúton köszönöm. Lipót császár és Apafi kapcsolatának története alaposabb feltárásra vár: az EOE 13. kötetében, továbbá a Teleki-levelezésben kiadott anyag és Bethlen János műve alapján a tárgyalásokat súlyos ellentmondásaikkal együtt rekonstruálta: TRÓCSÁNYI ZS., Teleki. 41–43. Wesselényi idevágó levelei: Kassa 1664. július 16. OL, Wlt, Fasc. 9. Rákóczi Lászlóról széles körű új levéltári forrásanyag feltárása alapján HORN ILDIKÓ írt tanulmányt (kézirat). A Török Áfium ellen való orvosság ZMÖM I. Apafi Rottalnak a szentgotthárdi győzelem híréről: Ex Castris Ludas 1664. augusztus 29. OL, Nlt, Fasc. 17, No 584. Teleki Mihály küldetése Bécsbe: 1664. szeptember 23–26. EOE 13. 328–333.
A Habsburg-hatalom félreismerte a török erejét; a háborút halogató politikájára a nagy nemzetközi irodalomból: STANDFORD J. SHAW, Between Old and New. The Ottoman Empire under Sultan Selim III. Harvard 1971. A magyarországi és erdélyi politika szűk mozgásteréből következő hátrányokat először hangsúlyozta: KOSÁRY D., Magyarország és Kelet-Európa a XVI–XVII. században (Valóság 1973. 32). Wesselényi levele Lippaynak: 1664. július 29. OL, Wit, Fasc. 9. Naláczi István Telekinek: Ebesfalva 1664. november 24. OL, Nlt, Fasc. 17, No 594. Apafi Mihály fejedelem intézkedése Székelyhíd ügyében: 1664. október 31. EOE 13. 336. Boldvai Márton levele Rottalnak: Székelyhíd 1664. december 30. OL, Nlt, Fasc. 17, No 584. Bánffy Dénes Rottalnak: Kolozsvár 1664. december 30. OL, Nlt, Fasc. 15, No 537. Gremonville bécsi francia követ jelentése Porcia véleményéről, hogy a vasvári békét a magyarok miatt kellett megkötni, mivel ők robbantották ki a háborút, de nem akartak részt venni benne (1664. november 6.), továbbá XIV. Lajos levele Apafinak (1664. október 3.). V. BOGIŠIČ, Acta. 240. A szervezkedés terveiben Erdély státusa mint példa merült fel, hangsúlyozza KLANICZAY T., Zrínyi. 791–794. Apafi levele Zrínyi haláláról Rottalnak: Katona 1664. december 19. OL. Nlt, Fasc. 17, No 584.
Lélekszámbecslések: BAKÁCS I., A török hódoltság korának népessége (az MTD c. kötetben). JANCSÓ B., Statisztika. JAKÓ ZS., Újkori (az MR I. c. kötetben, 536–543). MAKKAI L., Balkáni és magyar elemek a magyarországi román társadalomfejlődésben. Kolozsvár 1941. C. GÖLLNER, Sein und Leistungen der Siebenbürger Sachsen im 15. und 16. Jahrhundert (FVLK 1980). E. WAGNER, Ungarn (Csangonen) in der Moldau und in der Bukowina im Spiegel neuerer rumänischer Quelleneditionen (Zeitschrift für Siebenbürgische Landeskunde. Köln–Wien 1980). Az egykorúak véleményei: J. Troester, Das alt- und neue teutsche Dacia. Nürnberg 1666. Evlia Cselebi. Bethlen Miklós levele Teleki Mihálynak: Szentmiklós 1672. február 7. (Bethlen levelezése). A moldvai és a havasalföldi vajdák kérését Erdélybe szökött jobbágyaik visszaadása ügyében idézi JANCSÓ B., A román nemzetiségi törekvések története. Bp. 1896. 577. Apafi követutasítása: 1669. szeptember 11. OL, Agy, 2. doboz, Vegyes Iratok. Pápai Páriz, Békességet. 199.
Az 1657–1660. évek veszteségeiről szemléletes leírásokban gazdag egykorú forrásokból is kiemelkedik: Szalárdi, 622–623. A pénzviszonyokról: TARCZALI ZOMBORI I., Erdély pénz- és hadügyei Barcsai Ákos, Kemény János és Apafi Mihály fejedelmek idejében (1658–1690). Bp. 1906. HUSZÁR L., Az erdélyi pénzverés története (A történeti Erdély c. kötetben, Bp. 1936). A hollandiai oroszlános tallérok szerepe az erdélyi pénzügyek stabilizálásában: BUZA J., Az oroszlános tallérok árfolyama és szerepe Magyarország pénzforgalmában (Numizmatikai Közlöny 1983). A gazdasági viszonyokra: Apafi udvartartása. TAKÁTS S., Külkereskedelmi mozgalmak hazánkban I. Lipót alatt és UŐ, Két világkereskedelmi cikkünk a XVIII. században (MGSz 1899 és 1903). PATAKI J., A csíki vashámor. 23–26. Evlia Cselebi I. 123. EMSZT II. 509–510. A görgényi jószág inventáriuma, 1697. Idézi: PONGRÁCZ P., Régi malomépítészet. Bp. {1157.} 1967. 149–150. Oxenstjerna svéd kancellár ajánlatát és a rézkereskedelmi monopólium tervét 1. R. VÁRKONYI A., Történelem és személyiség – Bethlen, Zrínyi, Rákóczi (a Magyarország keresztútjain c. kötetben, Bp. 1978).
DEÁK F., Béldi Pál. 122–123. BIRÓ V., Apor István. UŐ, Az erdélyi udvarház gazdasági szerepe a XVII. század második felében. Kolozsvár 1945. JAKÓ ZS., A gyalui vártartomány. SZENTGYÖRGYI M., Jobbágyterhek. TRÓCSÁNYI ZS., Teleki. 300–317. Idézetek: KONCZ J., Bethlen Miklós gazdasági utasítása (MGSz 1895). Bánffyhunyad, Körösfő és Nagykapus robotterhei: SZABÓ T. A., A kalotaszegi nagybirtok jobbágyságának szolgáltatása és adózása (1640–1690). Cluj-Kolozsvár 1940. 22–23. Petki János utasítása: Székely Oklevéltár VI. 349. Az 1689. évi gabonaadó adatai: Agy, 4. doboz, 1689. december 19.
Utasítások az erdélyi sókamarák és sókikötők részére 1664/65-ből (közli -a, -o., MGSz 1897). VERESS E., Hunyad. JAKÓ ZS., Torockó. PATAKI J., A csíki vashámor. D. PRODAN. Producţia fierului. 29–125. UŐ, Urbariile. JAKÓ ZS., Papírmalmok. I–II. A fogarasi és porumbáki üvegofficinák: OL, UetC, Fasc. 14, No 38–42; Fasc. 8, No 41; Fasc. 78, No 36. Továbbá: Apafi udvartartása. 19, 138–140, 319, 327. TAKÁTS S., Műveltségtörténeti közlemények. Magyar üveg, magyar üvegesek (Sz 1907). BOGÁTS D., Háromszéki oklevélszójegyzék (Büknádi üveghuta). Kolozsvár 1943. KATONA I., Habán kerámia. H. KLUSCH, Die Habaner in Siebenbürgen. (FVLK 1968). VÉGH O., A kalotaszegi fazekasság. Bukarest 1977. ENTZ G., A csíkszenttamási római katolikus egyház kelyhe és régi toronygombja (EM 1946. 68–69). KÓS K., Népi kandallók és kályhacsempék az erdélyi magyarságnál (az NNh c. kötetben). SZABÓ T. A., Levéltári adatok a dési fazekascéh történetéhez. Kolozsvár 1947. A vinci posztókészítő levele: 1667. (Apafi udvartartása. 108). Szerződések: „A posztócsináló dolga.” 1670. július 1. Szádeczky-hagyték I. Ms. 13. BALOGH B.–OSZÓCZKl K., A nagybányai ötvöscéh a XV–XVII. században (Műv. T I). KELEMEN L., A szentbenedeki kastély és hímesoszlopai és UŐ, Gyergyai Mihály ötvöskönyvei (a KELEMEN L., Művészettörténeti… c. kötetben, 110, 161).
BÍRÓ V., Erdély XVI–XVII. századi kereskedelméről (KL Ekv.). JAKÓ ZS., Az erdélyi mértéktörténet kérdéséhez (EM 1945). FR. JICKELI, Der Handel der Siebenbürger Sachsen in seiner geschichtlichen Entwicklung (AVSL 1913). S. GOLDENBERC–M. P. DAN, Marchands balkaniques et levantins dans le commerce de la Transylvanie aux XVIe et XVIIe siècles. Ier Congrès International d’Études Balkaniques et Sud-Est Européennes III. Sofia 1969. 649–660. N. EDROIU–GYULAI PÁL: Tricesime la Braşov în a doua jumătate a secolului al XVII–lea (SH 1967. 725). A kereskedők neveit, etnikai összetételét és az áruk volumenét is ismerteti DEMÉNY L., A Lengyelországba irányuló és Erdélyen áthaladó kereskedelemről (a 17. század utolsó negyedében) (St 1963/3. 465–498). Béldi Moldvába irányuló gabonakereskedelméről: DEÁK F., Béldi Pál. 122–123. SZABÓ T. A., Kolozsvár települése a XIX. század végéig. Kolozsvár 1946. KÓS K., Az árucsere néprajza. Szempontok és adatok (NNh 9 skk). EOE 13. 164–166. Páter János és az erdélyi főurak sókereskedelmi bérleteiről: Szádeczky-hagyaték I. Ms. 13.
A nemesség megadóztatása: EOE 13. 123, 187. Hivatkozás külföldi példára a kereskedelmi adó ügyében: marosvásárhelyi országgyűlés, EOE 13. 257. A fejedelem magánkiadásai: „Magunk szükségére való költség”, OL, Agy 3. doboz, 1685– A sójövedelem megterheléséről és az iskolákra fordítandó összegekről: 1670. december 15. OL, Agy 2. doboz „A sóaknáról… fizetendők lajstroma” s.d. A marosvásárhelyi Teleki-lt. Miss. 290–291. Másolata: Szádeczky-hagyaték I. Ms. 13. Az őrségek fizetése 1678-, 1679-, 1683-ban: OL, AGy 2. és 3. doboz. A törcsvári harmincados elszámolás revizori jelentése: 1670. április 30. OL, Agy 2. doboz. Extractus brevis super Perceptionibus et Erogationibus Salium 1661–1663-, 1665-, 1671-, 1680–1681: OL, Agy 2–3. doboz. Dohányadó: EOE 20. 164–165. Sok részletadattal: Apafi udvartartása. Összefoglalóan: BÍRÓ V., Az erdélyi fejedelem jogköre 1571–1690. Kolozsvár 1912. 57–70. UŐ, A fejedelmi hatalom. A rendi sérelmek között elenyészően kevés az adóügyi sérelem, és a fejedelmi hatalom az ország gazdasági és külpolitikai ügyeit mindvégig kézben tudta tartani: vö. TRÓCSÁNYI ZS., Országgyűlések.
SZENTGYÖRGYI M., Kővár vidékének társadalma. Bp. 1972, GYULAI P., Izvoarele şi istoriografia privind technica şi organizarea militară in Europa centrală şi Transilvania. (sec XVI–XVII). (AMN 1972). SZENTGYÖRGYI M., Jobbágyterhek, különösen A jobbágyság katonáskodása c. fejezet. JAKAB E., Görgényvár és a görgényi kastély a múltban (Sz 1883. 416). A fogarasi boérekre: R. VÁRKONYI Á., Rákóczi. Szász István és Greisingh István nemeslevele: GYÁRFÁS T., Brassói címereslevelek és nemes családok. Bp. 1912. A Bethlen-féle összeírás adataival: SZÁDECZKY-KARDOSS L., A székely nemzet története és alkotmánya Bp. 1927. 222. Rendelkezései Udvarhelyt illetően: JAKAB–SZÁDECZKY. Apafi a marosvásárhelyieknek: Gyulafehérvár 1673. május 8. Székely Oklevéltár VI. 341–342. Petki János utasítása uo. 349–352. JAKAB E., Kolozsvár II. 742. GYÁRFÁS T., A brassai ötvösség története. Brassó 1912. A városok bíróválasztási gyakorlatára és a tisztségviselők etnikai megoszlására: BINDER P., Közös múltunk. Bukarest 1982. SZELES J., Székelyudvarhely története (EM 1898). SZELE GY., A székelyudvarhelyi nemesség és polgárság kiváltságjogi pöre a XVIII. és a XIX. szd. fordulóján. Debrecen 1913. SZALAY GY., Kézdivásárhelyi Szőts István főbíró élete és nemességi pöre. Kolozsvár 1915. DOMOKOS PÁL P.: Háromszék és Csík vármegye adóügyi összeírása 1703-ban (Történeti Statisztikai Kötetek. Bp. 1959). Az írástudókról elvileg: BENKÓ S., Századokat egybekötő emlékezet (A helyzettudat változásai c. kötetében, Bukarest 1977). A továbbiakat 1. lentebb, a művelődéstörténeti fejezetben. A céhes élet Erdélyben. Vál., bev. és jegyz. KOVÁCH G.–BINDER P. Bukarest 1981.
Összefoglalóan: az országgyűlések jobbágyokra vonatkozó végzései az EOE-ben. A fehérvári, alvinczi uradalomban 1670-ben és 1684-ben tartott Fórumoknak ítéletei. Kolozsvári Egyetemi Könyvtár, Kézirattár 9839. SZENTGYÖRGYI M., Jobbágyterhek. JAKÓ ZS., Torockó. BENKŐ E., A középkori falu régészeti kutatása. Műv. T. II. IMREH I., A rendtartó. A parasztiparra és a fuvarozásra: KÓS K., Tájak, falvak, hagyományok. Bukarest 1976. Lásd még a Földesúri gazdálkodás és a Bányászat, ipar c. fejezetek jegyzeteit. VITA Zs., A népi szőlőművelés {1159.} hagyományai Nagyenyed vidékén ND 1978. A Máramaros vármegyei rónaszéki uradalom jobbágyainak állatállománya: OL, UetC, Irreg., Fasc. 5, No. 9, 1673, a számításokat SOLYMOSI LÁSZLÓ kollégám végezte. MAGYARI A., A parasztság helyzete, Habsburg-ellenes és antifeudális harca a XVII. század fordulóján. SUB 1961. TRÓCSÁNYI ZS., Országgyűlések.
A korszak erdélyi államférfiairól viszonylag kevés életrajz készült, állapította meg Trócsányi Zsolt Erdély központi kormányzatát leíró összefoglaló monográfiájában, és egyben összeállította az erdélyi állam tisztségviselőinek névsorát (TRÓCSÁNYI ZS., Központi kormányzat. 9, 320–394). A szárhegyi romkastélyról, a magyarfenesi Jósika-kastélyról l. KELEMEN L., Művészettörténeti II. 206–207, 228–229. Teleki Mihályról: TRÓCSÁNYI ZS., Teleki. Apor Istvánról: BÍRÓ V., Apor István. Béldi Pálról: DEÁK F., Béldi Pál. LUKINICH I., Bethlen cs. tört. BENDA K., Bethlen Miklós kancellár. Hitel 1942. LÁZÁR I., Erdély főispánjai (1540–1711). Sz 1887–1889. HEREPEI J., Váradi Miklós. Adattár II. 276. JANKOVICS J., A levélíró Bethlen Miklós arcképéhez. Szeged 1972. Irodalomtörténeti dolgozatok 83. Bethlen Miklós kritikája: Mindennapi reggeli imádságom a közönséges keresztény anyaszentegyházért, nemzetemért, hazámért, pogányok és mindenkiért. Bethlen önéletírása II. 206–209.
Sagredo jelentése: 1665. május 2. J. FIEDLER, Die Relationen der Botschafter Venedigs über Deutschland und Oesterreich im XVII. Jahrhundert XI. Wien 1867. 101–118. A Wesselényi-mozgalomról összefoglalóan, új kutatási eredmények alapján: BENCZÉDI L., Rendiség. 9-36. XIV. Lajos levelei Gremonville-nek: 1664. november 28., december 5. és december 12. V. BOGIŠIČ, Acta. 11, 12, 15. A szatmári tárgyalásokról összefoglalóan: TRÓCSÁNYI ZS., Teleki. 45–51. Nádasdy útjáról: TML III. 460. Bánffy bécsi követségének titkos instrukciója: 1665. március 25. Szádeczky-hagyaték II. Wesselényi W. Lobkowitznak, a Haditanács elnökének figyelmébe ajánlja Bánffyt, az erdélyi fejedelem követét, akinek kérése az egész kereszténység ügyét szolgálja: Pozsony 1665. május 12. Lobkowitz Archivum, Zitenice (Csehszlovákia) C 43, fol. 83–84. Erdély védelmi berendezésének megszervezése: Bánffy Dénes és Ebeni István előterjesztése és vitája a gyulafehérvári országgyűlésen: EOE 14. 119–120. I. Rákóczi Ferencnek az erdélyi fejedelemséget illető aspirációiról: TRÓCSÁNYI ZS., Teleki. 55. Vö. Báthori Zsófia Lobkowitznak, Sárospatak 1665. március 19., Sáros 1665. július 26. és Nagymihályi István Bécsbe küldött követe számára adott Memorialis (s. d.). L It. Lobkowitz Archivum, B 123, fol. 1–3, 8–9.
Erdély részvételének kérdéséről I. PAULER Gy., Wesselényi Ferenc nádor és társainak összeesküvése, 1664–1671. I–II. Bp. 1876. Instrukció a portai követnek: 1666. augusztus 27., közli DEÁK F., A bujdosók levéltára. Bp. 1883. 228. Új anyagot tárt fel J. BÉRANGER, Francia–magyar kapcsolatok a Wesselényi-összeesküvés idején. TSz 1967. TRÓCSÁNYI ZS., Teleki. 5390. BENCZÉDI L., Rendiség. 19, 20, 23. Wesselényi nádor Erdély miatt aggódó politikájára jellemző Lippay György érseknek szóló levele, Lipcse 1665. február 8. A szervezkedő {1160.} főméltóság-viselők és Apafi korábbi kapcsolatára l. a Szövetségben Zrínyi mozgalmával c. fejezetet. Lényegesen új összefüggésekre világít Bethlen Miklós levelezése, amelyet JANKOVICS J. gyűjtött össze és rendezett sajtó alá; az anyag megjelenése előtt rendelkezésemre bocsájtását ezúton köszönöm. Szövetséglevél Nádasdy, Zrínyi Péter és Apafi között, Keresztúr, 1668. szeptember 1. HHStA Hungarica, Fasc. 311, fol. 44. Zrínyi Péter tervezett erdélyi útjáról és a Portán előadott Apafi-ellenes terveinek bizonytalanságáról, amelynek tisztázása még további kutatásokat kíván: BENCZÉDI L., A Wesselényi-féle rendi szervezkedés. (Kandidátusi értekezés.)
SZILÁGYI S., Bevezető az EOE 15. kötetében. UŐ, Bánffy Dénes kora és megölése. UMM 1859. II. TORMA K., Bánfy Dénes tragoediája történetéhez. TT 1881. 1671–1675. ZSINKA F., Adatok Bánffy Dénes tragédiájához. EM 1912 (Bethlen Miklós leveleivel). A Bánffy mellett kialakuló közhangulatról: THALY K., Egykorú históriás ének Bánffy Dénes veszedelméről. Sz 1881. TRÓCSÁNYI ZS., Teleki. 152–162. Idézetek: Bánffy levele Apafinak, Bonchida 1670. május 9. TMÁO IV. 484–485. I. Rákóczi Ferenc Apafinak Sárospatak 1670. máj. 13. TMÁO IV. 484–485. Az előző fejezetben idézett munkájában JANKOVICS J. mutatta ki, hogy Bethlen Miklós nem lehet az Austriaca Austeritas szerzője. Bánffy Dénes Rottalnak és Lipót császárnak, mindkét levél kelte: Somlyó 1672. szeptember 26. OL, Nlt, Fasc. 15, No 535. (Mindkét levelet BENCZÉDI L. tárta fel és bocsájtotta rendelkezésemre – ezúton köszönöm.) Macskási Boldizsár instrukciója: EOE 15. 29–39. Bánffy Rottalnak, Örményes 1672. augusztus 16. HHStA, Hungarica Specialia, Fasc. 325, konv. B, fol. 103–104. DEMÉNY–CERNOVODEANU, Relaţiile. 169–173.
Előzményeire l. NAGY L., A „bibliás őrálló” fejedelem. I. Rákóczi György a magyar históriában. Bp. 1984. A francia orientáció anyagát kiadta I. HUDITA, Répertoire. Összefoglalóan: I. HUDITA, Relations. A varsói szerződés pontjai: i. m. 291–293. BENCZÉDI L., Rendiség. 81–83. Teleki politikai felkészültségéről és katonai képességeiről újszerű portrét vázol a bujdosókhoz való viszonyának monografikus feltárásával TRÓCSÁNYI ZS., Teleki. A Béldi-szervezkedésre: DEÁK F., Béldi Pál. A szultáni fermán: i. m. 188–189. Apafi kiáltványait az 1678. évi támadáskor kiadta DEÁK F., A gróf Teleki család marosvásárhelyi levéltárából. Bp. 1883.
Valamennyi Thököly személyével foglalkozó feldolgozás érinti Apafi fejedelemségével való viszonyát, inkább Telekivel kibontakozó ellentétét hangsúlyozva. ANGYAL D., Késmárki Thököly Imre. Bp. 1888. TRÓCSÁNYI ZS., Teleki. 234 skk. Újabb kutatások és szempontok alapján: BENCZÉDI L., A Thököly-felkelés társadalmi és politikai alapjai, illetve TRÓCSÁNYI ZS., Erdély és a Thököly-felkelés. Mindkét tanulmány: ThFK. – Az európai közvéleményben Erdély és Thököly viszonyáról KÖPECZI B., „Magyarország a kereszténység ellensége.” A Thököly-felkelés az európai közvéleményben. Bp. 1976. XIV. Lajos instrumentuma Apafinak, amellyel befoglalta a nijmegeni békébe: 1679. jún. 8. OL, Agy 3. dob. EOE 16.659. I. HUDITA, Relations. 344–350. Thököly Sebestyén Andrásnak, Szentpéter 1680. március 2. HHStA, Hungarica Specialia, Fasc. 327, konv. B, fol. 30. Az athnamét közli: EOE 17. 181. A három {1161.} nemzet megújított uniójának indoklása: EOE 17. 192. A kaposi értekezlet irományai: EOE 17. 193–194. Teleki vótuma a portai ügyekben és a vármegyék posztulátuma a fogarasi országgyűlésen: 1682. ápr. 1. és 25. EOE 17. 267, 271. A fejedelmi hadsereg fogyatékosságairól: Miles Mátyás naplója, EOE 17. 344.
A Gyulafehérvári országgyűlésről: EOE 18.571. Cserei históriája. 167, 169. „… a késedelem ártalmas”: Apafi Esterházy nádornak, 1683. június. EOE 18. 127–128. Haller János jelentése Apafinak, Bécs 1686. április 21. EOE 18. 440–441. Kolozsvári István levelét ANGYAL D. Anglia idézi (703). Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem Apafinak, 1684. május 6. OL, Agy 4. dob. Az ebesfalvi szerződés: 1685. november 27. AOZ I. 34–37. Thököly szabad átvonulási kérelmének visszautasítása: AOT I. 91. Francia és lengyel figyelmeztetés, hogy Erdély politikusai ne engedjék Thökölyt a török befolyása alá esni: Sobieski és Thököly levelezésében, közli SZÁDECZKY L., TT 1888. KÁROLYI Á., Buda és Pest visszavívása 1686-ban. Átdolgozta WELLMANN I. Bp. 1936. 32–33. O. FORST DE BATTAGLIA, Jan Sobieski mit Habsburg gegen die Türken. Graz 1982. 195, 213–316. Jan Sobieski, Briefe an die Königin. Feldzug und Entsatz von Wien. 1683. Hrsg. von J. ZELLER. Berlin 1981. Z. ABRAHAMOWICZ, Sobieski és Thököly. ThFK 111–117. A Haller-követségről és Scherffenberg császári generális erdélyi tárgyalásairól: Bethlen önéletírása I. 343–353. A szerződés Angliába küldött példánya, Gyulafehérvár 1686. július 28.: Public Record Office. State Papers Foreign, S. P. 103/18. Fol. 440–41.
Erdély elfoglalásának (a Szent Liga hadjárataival és a nemzetközi diplomáciával összefüggésben) mindmáig nincs átfogó történeti feldolgozása. SZÁDECZKY B., Erdély visszacsatolásának története (1683-1686). EM 1901. J. DULDNER, Zur Geschichte des Übergangs Siebenbürgens unter die Herrschaft des Hauses Habsburg. AVSL, Neue Folge, 1896. V. ZABOROVSCHKI, Politica externă a celor trei principate, Ţara Romănescă, Transilvania, Moldova de la asediul Vienei (1683) pînâ la moartea lui Şerban Cantacuzino şi suirea pe tron a lui Constantin Brîncoveanu (1688). Bucureşti 1925. ŞT. PASCU, Istoria Transilvaniei. Blaj 1944. Új forrásanyag alapján: VÁRKONYI A., Rákóczi 17–32. MAGYARI A., Társadalmi feltételek. M. PHILIPPI: Die Zeit des Übergangs von der türkischen zur österreichischen Herrschaft, 1683–1711. Geschichte der Deutschen auf dem Gebiete Rumäniens. Red.: C. GÖLLNER. Bukarest 1979. Idézetek: Apafi válasza Vyssinskinek, 1686. november 12. EOE 19. 65. Caraffa kijelentését Naláczi András és Bálinthit Zsigmond jelentése közli, AOT II. 106. Az eperjesi vértörvényszékről Kálnoki Sámuel tudósítása: AOT II. 114. A balázsfalvi egyezmény szövege: AOT III. 185. A brassóiak ellenállásáról Cserei históriája. 210–211. Bethlen önéletírása I. 389.
SZÁDECZKY L., Thököly erdélyi fejedelemsége. Sz 1898. A lengyel politikával összefüggésben új szempontokkal: Z. ABRAHAMOWICZ: Sobieski és Thököly. ThFK 115–116. KÖPECZI B., „Magyarország a kereszténység ellensége”. A Thököly felkelés és az európai közvélemény. Bp. {1162.} 1976, 179–201. A francia támogatás Thököly erdélyi fejedelemmé választásában: KöPECZI B., A Thököly felkelés és a külföldi szövetség. ThFK 101–102. A Diploma Leopoldinum elveit Bethlen Miklós a Moribunda Transylvania ad pedes augusti imperatoris Leopoldi projecta és Sudores et cruces c. írásaiban fejtette ki, e két mű Bethlen politikai koncepciójának alakulása szempontjából is alapvető, állapította meg SZÁDECZKY LAJOS (BpSz 1923). A Thököly zernyesti győzelme és a Diploma kieszközlése közötti összefüggést új megvilágításba helyezi V. WINDISCH É., Thököly Imre szabadságharca. A Habsburg-uralom kezdetei Erdélyben. Bethlen önéletírása II. 286–287. Apafi kijelentése: levele Szelepcsényi Györgyhöz, Radnót 1679. augusztus 17. (BENCZÉDI LÁSZLÓ szíves közléséből.) A szövetségi tárgyalást a havasalföldi vajdával Thököly írja le naplójában, MHH-S 23. 28–29. A zernyesti völgybe betörő kuruc sereget és Thököly hadviselését Cserei jellemzi. A keresztényszigeti országgyűlés anyaga: MHH-S 23. A Diploma kieszközléséről: Bethlen önéletírása I. 402–407.
Erdély különállásának kérdése a nemzetközi politikában összefüggően máig nincs feldolgozva. Új anyag és szempontok: ANGYAL D., Anglia. KÖPECZI B., „Magyarország a kereszténység ellensége”. 192–201. ACSÁDY I., A karlóczai béke története. Bp. 1899. JAKAB E., Az utolsó Apafi. MTT XXI. (1875). A Gubernium Transylvanicum összetételéről, működéséről: TRÓCSÁNYI ZS., Levéltárak. 149–151. MAGYARI A., Lupta marii nobilimi ardelene pentru păstrarea poziţiilor sale economice şi politice în perioada consolidării Habsburgilor în Transilvania, 1685–1699. SUB 1971. 9–31. Orániai Vilmos Erdély különállásáról: HHStA, Turcica, 1691. Idézi ANGYAL D., Anglia. 704. Rabutin és a főurak jellemzését dokumentációval: VÁRKONYI A., Rákóczi. 20–21. Apor István vagyonáról: BÍRÓ V., Apor István.
POKOLY J., Az erdélyi rekatolizáció történetéhez. MPEA IX. MÁLNÁSI Ö., Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora, 1672–1732. Bp. 1933. GYÁRFÁS E., Az erdélyi románok uniója s a román görög katolikus egyházi szervezet kifejlődése. Az erdélyi katolicizmus múltja és jelene c. kötetben. Dicsőszentmárton 1925. I. TÓTH Z., Az erdélyi román nacionalizmus. A Teofil-féle nyilatkozat forráskritikai vizsgálatával a falzifikációt hangsúlyozza S. DRAGOMIR, Românii din Transilvania şi unirea cu biserica Romei. SMIM 1967. D. PRODAN, Supplex. 114–136. NICOLAUS NILLES S. J., Symbolae ad illustrandem historiam Ecclesiae Orientali in terris coronae S. Stephani I. Oeniponte 1885. S. DRAGOMIR, Istoria desrobirii religioase a românilor din Ardeal în secolul XVIII. I. Sibiu 1920. „Politikai mű” I. TÓTH Z. megállapítása: Az erdélyi román nacionalizmus. 20. Illyés András gyulafehérvári püspök előterjesztését közli ŞT. PASCU, O schiţă a istoriei politice şi bisericeşti transilvane dela sfârşitul sec. al XVII-lea, Cluj 1947.
A gazdasági változásokra SINKOVICS I., Az erdélyi kamarajövedelmek a Habsburg uralom kezdetén DSEkv. TAGÁNYI K., Erdély áruforgalma 1701-ben. MGSz 1897. A kereskedelem kérdéseivel is foglalkozó erdélyi országgyűlésekre: BENKŐ J., Dietae sive rectius comitia Transylvanica. Kolozsvár 1791. KARLOVSZKY E., Erdély iparosai az 1702. évi védővámokról. MGSz 1897. TAKÁTS SÁNDOR tanulmányai és adatközlései a kereskedelmi társaságokról: MGSz 1898, 1899. A Görög Compania és a Kameralis Bizottság kereskedelmi szerződései: MGSz {1163.} 1897, 1899. LUKINICH I., Egy erdélyi kereskedelmi társaság terve. Sz 1914. SINKOVICS I., Esterházy Pál nádor és az erdélyiek kereskedelmi társasága. BMTIÉ 1937. A kereskedői vállalkozásoktól elfordulókra: PACH ZSIGMOND P., Üzleti szellem és magyar nemzeti jellem. TSz 1982. 389. Az ország erőn felüli adóztatásának következményeit nagy forrásanyaggal és statisztikai egybevetésekkel: MAGYARI A., Társadalmi feltételek 59–77. A kereskedőkre vetett vámok következményeiről: VÁRKONYI Á., Rákóczi. 25–26. UŐ, Tanúvallatási jegyzőkönyv Száva Mihály visszaéléseiről: Sz 1954. A Fogaras vidék pusztulásának okairól: OL, GP 1699/377, 1701/161, 17039. A zalánpatakiak kezeslevele és az idézett panaszok: Székely oklevéltár VII. 69, 109–110; XXVIII. 387–388. Rabutin generális kijelentése: 1697. március 28., idézi SZILÁGYI S., Erdélyország I. 391. A szászokra: F. ZIEGLAUER, Harteneck und die siebenbürgischen Parteikümpfe seiner Zeit. Hermannstadt 1869. M.-M. ALEXANDRESCU DERSCA-BULGARU, Aspects de la crise de la domination des Habsburgs en Transylvanie au début du XVIIe siècle. Nouvelles Études d’Histoire IV. Bucarest 1970. Bethlen véleménye: Mindennapi reggeli imádságom a közönséges keresztény anyaszentegyházért, nemzetemért, hazámért, pogányok és mindenekért. Bethlen önéletírása II. 209. Seeau, a Cameratica Commissio elnökének jelentése: DFGS II. Kolozsvár 1839–1860. 302–309.
Általános áttekintést ad forrásjegyzékkel és irodalommal: KÖPECZI B.–VÁRKONYI Á., II. Rákóczi Ferenc. Bp. 19762, Az előzményekre: VÁRKONYI Á., Rákóczi. 28–40. MAGYARI A., Társadalmi feltételek. 74–77. Erdély Rákóczi és Bercsényi terveiben: PERJÉS G., A Rákóczi-összeesküvés tervei a háború megvívására. RT 123–140. Erdély jelentősége a szervezkedést előkészítő nemzetközi kapcsolatokban: KÖPECZI B., Franciaország. Thököly terveiről: BÓKA É., Charles de Ferriol márki portai követségéről. TSz 1982. 526–533. Az erdélyi kuruc mozgalom szervezőiről: ESZE T. (szerk.), Folyamodványok. SZÁDECZKY L., A Rákóczi forradalom Erdélyben. EM 1900. CSUTAK V., Háromszék felkelése a Rákóczi-szabadságharc elején. A sepsiszentgyörgyi református kollégium értesítője 1906/1907. D. POP, Pintea Viteazul. Cele dintâi documente. Familia 1934. Pinteáról eddig számba nem vett információkat tartalmaz Szatmár vármegye jegyzőkönyve, amelyet a Román Történeti Múzeum kiállításán lehetett látni a bukaresti nemzetközi történészkongresszus alkalmával 1980-ban. Az erdélyi kancellária regisztrátorának, Horti Istvánnak jelentése, 1701. november 30. GT, LCRH 629–630, PTS 303. Szakál Ferenc naplója. Kiad. SZABÓ K. és SZILÁGYI S. Pest 1860. A lakosság mentalitására: GT, LCRH, G. Réthei György lovaskapitány levele Thököly erdélyi hatalmáról, Stomfa 1704. március 19. HHStA, Kriegsarchiv, 1704. március, No 97.
A szabadságharc első szakasza viszonylag kevéssé van feltárva. VÁRKONYI Á., Rákóczi. 4373. MAGYARI A., Kolozsvár az 1703–1711. évi Habsburg-ellenes szabadságharc első szakaszában. SUB 1959. 45–57. A korszak legfontosabb elbeszélő forrása csak nemrég vált hozzáférhetővé, soraiból a köztudatban élő kuruc romantikától eltérő kép bontakozik ki: Wesselényi István, Sanyarú világ. Napló. 1703–1708. l.: 1703–1705. Közzéteszi MAGYARI A. Bukarest 1983. A Barcaságon lévő hadak kiáltványa: Hermány melletti tábor, 1704. március 14. OL, RSzlt, 111. o., XXXXV. cs., 63. sz. A nagyenyedi főiskola felprédálásáról: P. SZATHMÁRY K., A nagyenyedi főiskola kültörténete, 1662–1704. Sz 1867. Az Olajágat viselő Noé galambja c. röpirat miatt Bethlen perbe fogásának története: JUHÁSZ I., Bethlen Miklós politikai pere. ETIÉ 1945. P. SZATHMÁRY K., Gróf Bethlen Miklós tragédiája. TT 1891. 1–60. Torda, Kolozs és Doboka vármegyék követeiről l. Szaniszló Zsigmond, Torda vármegyei alispán naplóját, kiad. Id. TORMA K. TT 1889–1890.
R. Kiss I., II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választása. Bp. 1906. CSUTAK V., Az utolsó gyulafehérvári országgyűlés. EM 1913. 172–185. Rákóczi és Thököly viszonyáról a fejedelemválasztó országgyűléssel kapcsolatban: R. VÁRKONYI Á., Kritika és emlékezet (Vázlat II. Rákóczi Ferenc Thököly-képeiről). Thököly és kora. Szerk. BENDA K. Bp. 1980. 233–236. Rákóczi erdélyi államszervezetének kiépítéséről: TRÓCSÁNYI ZS., Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában. LK 1955. Az erdélyi haderő megszervezését Radvánszky János 700 oldalas összeírása alapján MAGYARI A. elemzi: Un izvor important privind compoziţia armatei curuţilor din Transylvania în toamna lui 1704., Sub semul Iui Clio. Cluj 1974.
Radvánszky János jelentése az erdélyi viszonyokról, Radvány, 1705. május 6., OL, RSzlt, III. o., XXXVI. cs., 140. sz. Változások a Habsburg kormányzatban Lipót halála után és I. József személyisége: CH. W. INGRAG, In Quest and Crisis, Emperor Joseph I. and the Habsburg Monarchy. West. Lafayette 1979. MARKÓ Á., Adalékok a Rákóczi-szabadságharc hadihelyzetéhez Erdélyben 1705 novemberétől 1706. nyár elejéig. Sz 1957. BENDA K., II. Rákóczi Ferenc török politikájának első évei. 1702–1705. TSz 1962. Ottlyk György a zsibói csatáról Önéletrajzában, kiadta THALY K. MHH-S 27. Rákóczi Erdélyről: levele Károlyinak, Erdő-Száda, 1705. november 27. KO 332–335. A huszti országgyűlés és a konföderáció: TT 1897. 578–579. Ráday iratai I. 525–534. MAGYARI A., Az erdélyi magyarok és románok együttműködése a szabadságharcban. Az Európa és a Rákóczi-szabadságharc c. kötetben. Szerk. BENDA K. Bp. 1980.
Erdély kérdése XIV. Lajos politikájában a francia külügyi levéltár gazdag anyaga alapján: KÖPECZI B., Franciaország. Cantacuzino kijelentését idézi P. CERNOVODEANU: A román fejedelemségek és a magyar szabadságharc. (Az Európa és a Rákóczi-szabadságharc c. kötetben. 65–70.) UŐ, A havasalföldi és moldvai vezető körök magatartása a kuruc felkeléssel szemben. RT 254. A nagyszombati béketárgyalások iratai: Ráday iratai I. 586–612. Holland és angol jelentések Erdélyről: Rákóczi tükör. 42, 48, 56–59. Stepney bécsi angol követ magyarbarát álláspontja: uo. 62. Rákóczi kiáltványa Erdély lakosaihoz, 1706. július 25. és Rákóczi kiáltványa Magyarországhoz és Erdélyhez, Érsekújvár, 1706. augusztus eleje: Ráday iratai I. 608, 674. Ráday Expositiója: uo. 647–650. A marosvásárhelyi fejedelembeiktató országgyűlés előkészítése és iratai: Ráday iratai II. 91–147. Az uniált püspök elmeneküléséről: Pekry Lőrinc levele egy jezsuitához 1706-ban. Közli FABRICIUS K. TT 1878. A marosvásárhelyi országgyűlés törvénycikkei, 1707: közli THALY K. TT 1897. 579. Az Erdélyi Consilium leveleskönyve és iratai. 1705 és 1707–1710. Kiadta BÁNKÚTI I. Bp. 1985.
ESZE T.–KÖPECZI B., Esze Tamás. Bp. 1951. 69–76. TAKÁTS L., Az egészségügy szervezése a Rákóczi-szabadságharc idején. RT 183–204. Rákóczi Pekry Lőrincnek, 1708. március 7. Kassa: Kv. ti., Kemény László gyűjteménye, Fasc. I–IV, No 41. Pekry végrendelete és {1165.} hagyatéka: uo. Fasc. V–VI, No 7–8. Az erdélyi viszonyokra, pestisre: Cserei históriája. 419–454. és Szegedi László oláhlapádi lakos folyamodványa: ESZE T., Folyamodványok. 492–493. Wesselényi István, Sanyarú világ II.: 1707–1708. Közzéteszi DEMÉNY L., MAGYARI A. Bukarest 1985.
Thoroczkai István és társai Rákóczinak, Berdo 1710. december 6. OL, RSzlt, G 15, Fasc. 20, fol. 105–107. CSUTAK V., Bujdosó kurucok Moldvában és Havasalföldön 1707–1711-ben. A Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve. LUKINICH I., A szatmári béke története és okirattára. Bp. 1925. VÁRKONYI A., Ad Pacem Universalem. Sz 1980. UŐ, Rákóczi és a hágai békekonferencia. ItK 1983. Szekfű Gyula hangsúlyozta, hogy Rákóczinak a békekötéssel kapcsolatos álláspontjában Erdélynek döntő jelentősége volt. A kérdéssel kapcsolatos rendkívül nagy forrásanyagot azonban nem vette számba, ily módon Rákóczi ragaszkodását Erdélyhez végletesnek, szubjektívnak, irracionálisnak vélte. „Ez a tartalomnélküli cím lelkéhez nőtt elválaszthatatlanul…” „… nem fogadhatja el azt a békét, mely a fejedelemségből kizárná…” SZEKFŰ GY., A száműzött Rákóczi. Bp. 1913. 55–56. skk. „Más ember, kit nem kapcsoltak Erdélyhez a lelki öröklés homályos erői, bizonyára könnyen lemondott volna illő váltságért e fejedelemségről, mely neki csak keserűséget szerzett. De Rákóczi csak most, megválasztása, beiktatása után ébredt tudatára családi hagyományainak, melyek őt ősei példájára, minden más világi méltóság felett erdélyi fejedelemnek predesztinálták. Ez a tudat mind hatalmasabb erővel ragadta meg, s miután még vallási képzetek is hozzájárultak… így fejlődik ki benne a gondolatmenet, mely utóbb egész életére az erdélyi fejedelemség ideájának rabjává teszi.” SZEKFŰ GY., Magyar történet IV. Bp. 1935. 303. Ezzel szemben tények sokasága bizonyítja, hogy Rákóczi nem a személyes hatalomhoz ragaszkodott, hanem a fejedelemség önálló államiságát akarta nemzetközi garanciákkal is megerősítve megmenteni. A hágai békekongresszus és az utrechti béketárgyalások jelentőségére ebből a szempontból is KÖPECZI BÉLA hívta fel a figyelmet A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország c. művében. – SZEKFŰ, úgy tűnik, nem tulajdonított fontosságot a 17. század és a századforduló egyik történelmi jelentőségű fejleményének, annak, hogy új államok születtek, és ezek léte az európai hatalmi egyensúlyt fenntartani óhajtó országok közös megegyezésétől is függött. Vitája GYÁRFÁS ELEMÉRrel, KUNCZ ALADÁRral, KÓS KÁROLLYal az Erdélyi probléma c. cikke nyomán l. Napkelet 1925.
Apafi művelődéspolitikájára: VÁRÓ F., Bethlen Gábor kollégiuma. Nagyenyed 1903. 78. Rákóczi erdélyi művelődéspolitikájának gazdag, de szétszórt irodalmát is közlik a Művelődés és Hagyomány c. fejezet tanulmányai. RT 291–583. Rákóczi az államhatalom művelődéspolitikai kötelezettségeiről, bírálva a Habsburg-kormányzatot: II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai. Ford. VAS I., a tanulmányt és a jegyzeteket írta KÖPECZI B., a szöveget gondozta KOVÁCS I. AR III/1. Bp. 1978. 321–322. M. LUPAŞ, Mitropolitul Sava Brancovici. Cluj 1939. Apafi művelődéspolitikai rendelkezései és törvényei: a jobbágyfiak tanulásáról, 1664. november 13. EOE 13. 372; a román papok kiváltságlevele, 1663. szeptember 1. OL, Agy, Lev. 27. T. CIPARIU, Archivu pentru filologia şi istoria. Blaj 1867–1870. EOE 13. 244–246; a toleranciáról, 1665. május 22. EOE 45. 107; 1672. évi rendelete, EOE 15. 278. Nadányi művéről: RMK I. 1087. Kovásznai javaslata: {1166.} HEREPEI J., Az akadémia szükségességének gondolata Erdélyben 1672-ben. (HEREPEI, Adattár II.) Pápai naplójában a Német–Római Birodalmi Akadémia szabályzatáról: Pápai Páriz, Békességet. 30. VESZELY K., Erdélyi egyháztörténeti adatok. Kolozsvár 1860. Tofeus Mihály, A szent Soltároknak Resolutioja és azoknak az Erdélyi Fejedelmi Evangelica Reformata, udvari szent ecclesiara… való szabása. Kolozsvár 1683. RMK I. 1302, idézi: HEREPEI J., Tofeus Mihály. Adattár 11. 75–82. HEREPEI J., Fogarasi Mátyás. Adattár II. 601–608. Fogarasi Mátyás, Disputatio philosophica de mente humana. Várad 1658. Idézet Apáczai ismeretlen munkájából: HEREPEI J., Apáczai Csere János kézírása és ismeretlen munkája. Adattár II. 484. THALLÓCZY L., Apafi Mihály udvara. Sz 1878. SZILÁGYI S., I. Apafi Mihály udvartartása. TT 1894. SZÁDECZKY L., I. Apafi Mihály udvartartása. Bp. 1911. SZÁDECZKY B., I. Apafi Mihály fejedelem udvartartásából EME Ekv. 1913. Bethlen János iskolaalapítványáról: Bethlen önéletírása I. 105. HEREPEI J., Adatok Teleki Mihály és udvara életéhez. II. (HEREPEI, Adattár III. 13–31.) I. CRĂCIUN–G. GÜNDISCH–S. JAKÓ, Cultura in Transilvania. Az Istoria Romîniei III. kötetében, Bucureşti 1964.
Halici verséről: L. GÁLDI, Contributions hongroises à la découverte de la langue roumaine. Acta Linguistica. 1957. 1–39. CSAPODI I., Pápai Páriz Ferenc orvosi nyelve. MNyr 1882., 1884. MELICH J., Pápai Páriz székely szavai. MNy 1907. 116–121. KNIEZSA I., A magyar helyesírás története. Bp. 1952. Apáczai, Előszó az olvasóhoz: Apáczai Encyclopediája. 77. Pápai Páriz, Latin–magyar szótár, Az olvasóhoz: Pápai Páriz, Békességet. 324, 327. Misztótfalusi Kis Miklós, A magyar helyesírásért: JAKÓ ZS., Misztótfalusi 99. Haller János, Hármas história. Válogatta és az előszót írta MOLNÁR Sz. Bukarest 1978. 11–12. R. VÁRKONYI Á., Politikai elmélet és politikai gyakorlat. Irodalomtörténet 1981. A magyar technikai nyelv hiányáról: Apáczai, A bölcsességek tanulásáról, Magyar logikácska. 40. Introducere în istoria versului românesc. Bukarest 1971. Románul és magyarul közli: Pápai Páriz, Békességet. 40–41. Halici életpályájáról: N. DRĂGANU, Mihai Halici (Contribuţie la istoria culturală românescă din sec. XVII.) Bucureşti 1928.
Az udvarházak építésének idejéről, üvegablakairól, berendezési tárgyairól: B. NAGY M., Várak, kastélyok. JAKÓ ZS., Az otthon és művészete a XVI–XVII. századi Kolozsváron. KL Ekv. D. PRODAN, Urbariile. A kolozsvári polgárság lakásművészetéről: FEHÉR G., Török kori iparművészeti alkotások. Bp. 1975. Várad török építkezésére, majd visszafoglalása után a nagyszabású munkálatokra, amelyekre XII. Ince pápa 60 000 forintot utalt ki: BALOGH J., Varadinum. I. 71–73; II. 217–234. NAGY J., A magyar–szász nyelvi érintkezés kutatásának eredményei és jövendő feladatai. Műv. T. I. 78–93. JAKÓ ZS., Az otthon és művészete a XVI–XVIII. századi Kolozsváron. (Szempontok a reneszánszkori művelődésünk kutatásához) KL Ekv. 362. skk. Bethlen Kata menyasszonyládája: BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL M., Magyar bútorok. Bp. 1944. 10. Apor az üvegholmikról és üveges hintóról: Apor Péter, Metamorphosis Transylvaniae. Szerkesztette, az utószót és a jegyzeteket írta TÓTH GY., Bp. 1972. 227. Linczeg János polgár kiadásjegyzéke és a kolozsvári városháza feliratai: JAKAB E., Kolozsvár II. Habán edények: KATONA I., A habán kerámia Magyarországon. Bp. 1974. 43. Apafi rézlámpája és egyéb holmik: OL, Bethlen család lt. (P 1951), 1707, 10. cs., 14. tétel (Papp Gáborné szíves közléséből). A Bethlen család ékszerei, Bethlen Borbála kelengyéje: LUKINICH I., Bethlen cs. tört. HEREPEI J., Néhány adat Bethlen Miklós tanulóéveiből. Adattár II. 593–603. A Habsburg-birodalomba tagolódó Erdélyben a protestáns arisztokrácia művelődési lehetőségeit és {1167.} akadályait hosszú távon F. CSANAK D. monográfiája rekonstruálta: Két korszak határán: Teleki József, a hagyományőrző és a Felvilágosult gondolkodó. Bp. 1983. MÉSZÁROS I., Iskolaügy. 292 skk. J. ANDRITSCH, Studenten und Lehrer aus Ungarn und Siebenbürgen an der Universität Graz (1586–1782). Graz 1965. Mikes Kelemen, Törökországi Levelek, 62. levél, Mikes Kelemen Összes Művei I. Szerk. Hopp L. Bp. 1966. 108. Hopp L., Mikes és világa. Bp. 1973. 79–80.
JAKÓ–JUHÁSZ, Nagyenyedi. G. HENK VAN DE GRAAF, A németalföldi akadémiák és az erdélyi protestantizmus a XVIII. században. 1690–1795. Egyetemi fokú egységes Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár 1979. ASZTALOS M., Személyi vonatkozású adatok a wittenbergi egyetem erdélyi hallgatóiról. 1554–1750. EM 1931. JUHÁSZ I., Diákélet a Bethlen Kollégiumban: JAKÓ–JUHÁSZ, Nagyenyedi. A frankfurti ösztöndíjak története: Apáczai Encyclopediája. 73 skk. Bethlen Mihály útinaplója. Sajtó alá rendezte és az utószót írta JANKOVICS J. Bp. 1981. 91–100. SEBESTYÉN K., Kalotaszeg népoktatása a XV. századtól 1848-ig. Műv. T. I. Sípos G., Marosszéki népoktatás a XV. századtól 1848-ig; BENKŐ A., Ének, zene a Bethlen Kollégiumban: SZABÓ M., Erdélyi diákok külföldi egyetemjárása a XVI–XVIII. században, mindhárom: Műv. T. II. JAKÓ ZS., Könyv és Könyvtár az erdélyi magyar művelődésben, UŐ, Írás, könyv, értelmiség c. kötetében. Bukarest 1976. SZABÓ K., Serédi Benedek kolozsvári házánál lévő könyveinek jegyzéke 1678-ból. MKsz 1879. LUKINICH I., Bethlen Elek könyvtára 1683-ból. MKsz 1922. MÉSZÁROS I., Egy Apáczai-tanítvány tankönyvjegyzéke. MKsz 1964. HEREPEI J., Teleki Jankó könyvtára. MKsz 1970. UŐ, Miként kerülte el a gyulafehérvári bibliotékának egy része az 1658. évi tatár pusztítást? MKsz 1961. MORVAY GY., Két nagybányai régi könyvtár. MKsz 1896. Felhasználtuk HEREPEI J. iskola- és könyvtártörténeti tanulmányait: Adattár III. SZÉKELY J. A., II. Apafi Mihályné Bethlen Kata ismeretlen könyvjegyzéke. MKsz 1977. ESZE T., A kolozsvári nyomda II. Rákóczi Ferenc szolgálatában. MKsz 1955. JAKÓ ZS., Misztótfalusi Kis Miklós. 5–81, irodalommal 426–437. HERVAY F. munkája a Történettudományi Intézet irattárában a XVII. századi nyomdák ismert kiadványainak statisztikai összeállítása. HAIMAN GY., Tótfalusi Kis Miklós betűmetszői és tipográfusi hagyatékához. MKsz 1972. Vizaknai Bereck György verse, fordította TÓTH I., Tótfalusi Kis Miklós halotti kártája TOLNAI G. és HAIMAN Gy. tanulmányával. Bp. 1978. 47–49. HEREPEI J., Úzoni Sz. Balázs. Adattár II. 619. UŐ, Soós Ferenc és iskolai reformterve. Adattár III. 366. skk.
KÖPECZI B., A kartezianizmus politikája Magyarországon és Erdélyben a XVII. században és a XVIII. század elején: UŐ, Függetlenség és haladás c. kötetében. Bp. 1977. BÁN I., Polgári jellegű szellemi mozgalmak. MIT II. UŐ, Adatok Apáti életrajzához. Filológiai Közlöny 1958. 433–439. CZEGLE I., Amesius magyar tanítványai AUSz Ser. Litt. 1972. MÁTRAI L., Az anyag szerkezetének, atomisztikus felfogása a XVII. századi magyarországi filozófiában. Sz 1957. MAKKAI E., Pósaházi János. Kolozsvár 1942. TARNAI A., Pax Aulae. ItK 1968. TURÓCZI-TROSTLER J., Magyar Cartesiánusok és UŐ, A magyar felvilágosodás előtörténetéhez, a Magyar irodalom – világirodalom. Tanulmányok c. kötetben. Bp. 1961. MUSNAI L.–DANI J.–ENGEL K., Halici Mihály hagyatéki leltára. MTA I. OK 1960. 67–81. J. HAJÓS, Ipoteze despre poziţia ideologică a lui Mihai Halici fiul. SUB Ser. Phil. 1974. HEINRICH L., Newton Principiája és Optikája, Isaac Newton A Principiából és az Optikából. Válogatta, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta HEINRICH L. Bukarest 1981. K. ALAND, Spener-Studien. Berlin 1943. {1168.} ZOVÁNYI J., Magyar coccejánusok a 18. században, Uő, Kisebb dolgozatok c. kötetében. Sárospatak 1910. FR. TEUTSCH, Geschichte der evangelischen Kirche in Siebenbürgen II. Hermannstadt 1922. H. JEKELI, Quellen zur Geschichte des Pietismus in Siebenbürgen. Mediasch 1922. PAYR S., Magyar pietisták a XVIII. században. Bp. 1898. SZENTIVÁNYI B., A pietizmus Magyarországon. Sz 1935.
Pápai Páriz Ferenc (1649–1716), Pax Corporis azaz Az emberi testnek belső nyavalyáinak okairól, fészkiről és azoknak orvoslásának módjáról, Tracta. Kolozsvár 1690. Ajánlólevél az első kiadáshoz: Pápai Páriz, Békességet 199. SPIELMANN J., Az „Ars Medica” a XVI. századi erdélyi művelődésben; A karteziánus szemlélet sodrában; A kartezianus élettan kiteljesedése Enyedi Sámuel Philosophia naturalisában; Pápai Páriz Ferenc kortársai és tanítványai stb. Valamennyi tanulmány: SPIELMANN J., A közjó. VEKERDI L., A kórház története, a Kalandozások a tudományok történetében c. kötetében. Bp. 1969. SCHULTHEISZ E.–TARDY L., A magyarországi járványok történetéből. Történelem 1964. VITA Zs., Tudománnyal és cselekedettel. A kor egészségügyi viszonyaira gazdag forrásanyagot tartalmaznak a boszorkányperek: KOMÁROMY A., Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Bp. 1910. SCHRAM F. Magyarországi boszorkányperek (1529–1768) I–II. Bp. 1982-1983. Alapvető forrásanyag és áttekintés: MAGYARY-KOSSA GY., Magyar orvosi emlékek I–IV. Bp. 19291940. DEMKÓ K., A magyar orvosi rend története. Bp. 1892. KÓTAY P., A magyar orvosi irodalom bölcsőjénél. Pápai Páriz Ferenc. Études Hongroises 1939. JANKOVICS J., A Pápai család angol kapcsolatainak történetéhez AUSz Ser. Litt. 1972. A Pax Corporis kartezianizmusáról: TORDAI Z., A magyar kartezianizmus történetének vázlata. MFSz 1962. Melius Péter Herbariuma a XVII. századi erdélyi gyógyításban, összefoglalóan: Mélius Péter és a kolozsvári Herbarium, a Melius Péter, Herbarium c. kötetben. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel sajtó alá rendezte SZABÓ T. A. Bukarest 1979. SZÁLLÁSI A., Pápai Páriz orvos fia és a Pax Corporis egyik ismeretlen kiadása. Horus Orvostudományi dokumentációs szolgálat 23. szám.
Apáczai, A bölcsességnek tanulásáról; UŐ, Magyar logikácska. Összefoglalóan: BARTONIEK E., Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből. Bp. 1975. 411. Szalárdi krónikája. Bethlen J., Rerum Transsylvanicarum libri quator (Cibinii 1663, Amsterdam 1664, Ad lectorem, idézi BARTONIEK E., i. m. 473). Wolfgangus Bethlen, Historiarum Pannonico-Daciarum. Keresd. RMK 11, 2036. SVÉDA P., Bethlen Farkas históriája. Pécs 1938. SZEKFŰ GY., A szász történetírás. Magyarságtudomány 1943. Laurentius Toppeltinus, Origines et occasus Transsylvanorum. Lugdunii Batavorum 1667. RMK 111. 2391. TARNÓC M., Szalárdi János történetszemlélete. ItK 1970. Magyar Gondolkodók, 17. század. Szerk. TARNÓC M. Bp. 1979. VÁRKONYI A., Politikai elmélet, politikai gyakorlat. Irodalomtörténet 1981/2. SZÁDECZKY-K[ARDOSS] L., Gróf Bethlen Miklós két kiadatlan műve. BpSz 1923. JUHÁSZ I., Bethlen Miklós politikai pere. ETIÉ 1945. III. 155. Az 1705. évi Török Áfium ellen való orvosság erdélyi kiadásának problematikáját KOVÁCS SÁNDOR I. exponálta. Az idevágó irodalmat ismerteti és a kiadás indoklásául Rákóczi politikai elképzeléseivel mutatkozó összefüggésekre utal VÁRKONYI A., Kritika és emlékezet. Vázlat II. Rákóczi Ferenc Thököly-képeiről. ThFK 237–238 l.
A stílusirányzatokra általában: KLANICZAY T., Reneszánsz és barokk. Bp. 1961. BALOGH J., Renaissance építészet és szobrászat Erdélyben. MM 1934. UŐ, Olasz tervrajzok és hazai későrenaissance épületeink. A Magyarországi reneszánsz és barokk c. kötetben. Szerk. GALAVICS G. Bp. 1975. B. NAGY M., Adatok a bethlenszentmiklósi kastély építéstörténetéhez. KL Ekv. 486–498. SZÁSZ K., Adatok a nagybányai képírók, kő- és fafaragók történetéhez. KL Ekv. 566–576. KELEMEN L., A szentbenedeki kastély és hímes oszlopai; Szárhegyi Lázár István oltármegrendelése Lengyel Pétertől 1670-ben; Mennyezet- és karzatfestmények a XVII. századból, KELEMEN, mindhárom: Művészettörténeti. 41–80, 110–113, 141–142. DEBRECENI L., Erdélyi református templomok és tornyok. Kolozsvár 1929. ENTZ G., A dési református templom. Kolozsvár 1942. B. NAGY M., Reneszánsz és barokk. GALAVICS G., A Rákóczi-szabadságharc és az egykorú képzőművészet. RT. HEREPEI J., Szenczi Kertész Ábrahám. Az erdélyi legyeződíszes könyvkötés korának és eredetének nyomozása. Adattár II. 159–177. BORSOS B., Magyar üvegművesség. Bp. 1974. 68, 77, 91. HÉJJNÉ DÉTÁRI A., Régi magyar ékszerek. Bp. 1965. KALMÁR J., Régi magyar fegyverek. Bp. 1971.
KÓS K., Eszköz, munka, néphagyomány. Bukarest 1979. KÓS K., NNh. C. GÖLLNER (Red.), Geschichte der Deutschen auf dem Gebiete Rumäniens. Bukarest 1979. 159–160. VÉGH O., A kalotaszegi fazekasság. Kriterion 1977. KOCSI M.–CSOMOR L., Festett bútorok a Székelyföldön. Bp. 1982. VISKI K.–BÁTKY ZS.–GYÖRFFY I., Magyar népművészet. Bp. 1928. SZABÓ T. A., Erdélyi népi mesterek és tisztségviselők a XVII–XIX. századból. EM 1947. KELEMEN L., Művészettörténeti I. (A sövényfalvi református egyház hímzései a XVII. és XVIII. századból c. tanulmány.) SZABÓ T. A., A szlovák kézimunkák erdélyi divatjának és hatásának kérdéséhez. KL Ekv. C. PRUT, Fantasticul în arta populară românescă. Bucuresţi 1972. KÓS K.–SZENTIMREI J.–NAGY J., Szilágysági magyar népművészet. Bukarest 1974. KRESZ M., Népi szűcsmunka. Bp. 1979. J. BIELZ, Portul popular al Saşilor din Transilvania. Bucureşti é. n. SZABÓ I., Dévai-csángó székely népviselet és táplálkozás. Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője 1908. NAGY J., A torockói magyar népi öltözet. Bukarest é. n.
Régi Magyar Drámai Emlékek. Kiad. és bev. DÖMÖTÖR T. Bp. 1960. 227–237. VÁLI B., Az első magyar színigazgató szabadalomlevele. Sz 1887. 145–150. KOCZIÁNY L., Adalékok a XVII. század végi erdélyi iskolai színjátszáshoz. MTA I. OK 1957. 139–149. KASTNER J., Az első magyar opera. Klebelsberg-emlékkönyv. Bp. 1925. 419–426. Pápai Páriz Ferenc, Izsák és Rebeka házasságok alkalmatosságokkal lött beszélgetés: Pápai Páriz, Békességet 361, 364, 375.
Összefoglalóan: BÁN I., A magyar barokk próza változatai, az Eszmék és stílusok c. kötetében, Bp. 1976. 186–202. Áttekintő összefoglalás: Rákóczi tükör. Az idézet Szakál Ferenc naplójából: i. m. 1. 176. Wesselényi István a fecskékről: 1704. március 30.: Wesselényi István, {1170.} Sanyarú világ. Napló 1703–1708. I. Közzéteszi MAGYARI A. Bukarest 1983. 73–74. Cserei Mihályról és Históriájáról az utóbbi időben: SZALAY K., Cserei Mihály Históriája. Szakdolgozat. ELTE 1979. TARNAI A., Napló és emlékirat. MIT II. 430–437. Tarnai alapvető megállapításain kívül (i. m. 433–435) BÁNKÚTI I., Cserei Mihály élete és Históriája: Cserei (Bevezetés).
Erdély korabeli zenei életéről a gazdag hagyományokra visszautalva, irodalommal: BENKŐ A., Az erdélyi fejedelmi udvar zenei életéről. Műv. T. 1979. 94–106. FALVY Z., Diruta II Transilvano Studia Musicologica Acad. Sc. Hung. (Budapest). 1969. 123–131. BÍRÓ V., Török követek Apafi udvarában. Pásztortűz 1937. 171–173. KELEMEN L., Az utolsó erdélyi fejedelmi beiktatás. Magyar Nép 1922. BARNA I., „Ungarischer Simplicissimus.” Adalékok a XVII. századi magyar zenei művelődéstörténethez. Zenetudományi Tanulmányok 1953. ESZE T., Zenetörténeti adatok II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának idejéből (1703–1712). Zenetörténeti Tanulmányok 1955. FALVY Z., Daniel Speer magyar táncai. Zenetörténeti Tanulmányok 1975. ESZE T., Rákóczi tánca. Ethnographia 1977. RÉTHEI PRIKKEL M., A magyarság táncai. Bp. 1924. BENKá A., Ének és zene a Bethlen kollégiumban. Műv. T. 1980. 136–151.
KODÁLY Z., A magyar népzene I. (A példatárt szerk.: VARGYAS L. Bp. 1952). BARTÓK BÉLA tanulmányai: Székely balladák, Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje, A hunyadi román nép zenedialektusa, Román népzene: Bartók Béla összegyűjtött írásai. Közreadja SZŐLLŐSY A. Bp. 1966. PAP G., A XVII. század énekelt dallamai. Régi Magyar Dallamok Tára II. c. kötetben, Bp. 1970. O. L. COSMA, Hronicul muzicii româneşti. Bucureşti 1973. G. BRANDSCH, Die Musik unter den Sachsen, a FR. TEUTSCH által kiadott Bilder aus der Kulturgeschichte der Siebenbürger Sachsen c. kötetben, Hermannstadt 1928.
Összefoglalóan: MIT II. Énekek, balladák, vitézi siratók és bujdosóénekek repertóriuma: STOLL B., A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája. Bp. 1963. VARGA I., A nemesi verses pasquillus. ItK 1963. KEMÉNY L., Tizenhetedik századbeli pasquillusok. ItK 1906. (Kiadta: SZÁDECZKY-KARDOSS L., MHH-S 36. Bp. 1903.)
VARGA I., Kuruc küzdelmek költészete. Bp. 1977. HARSÁNYI I.–GULYÁS J., Petrőczi Kata Szidónia versei. ItK 1915. S. SÁRDI M., Petrőczy Kata Szidónia költészete. Bp. 1976. Verseskönyve az MTA Kézirattárában, in 8°. Új jelzete: K 97. Mentalitására jellemzőek Nádasdy István özvegyének, Thököly Máriának írott sorai: „én édes Néném Asszony igen gyarló egészségben vagyok, e jövő holnapban Bécsbe igyekezném menni a Doktorok kedvijir, ha végbe vihetném, de mivel hogy mindenbe szerencsétlen vagyok tartok attul, hogy abba is nem telik kedvem…” OL, Elt, P-125, Pál nádor iratai, 67. köt. 6418. sz. MIKÓ P., Női magyar levélstílus a XVII. században. Székelyudvarhely 1896.
SZABÓ T. A., Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI–XIX. században. Zilah 1934. Mikes Kelemen, Törökországi levelek és missilis levelek. S. a. r. Hopp L. Bp. 1966.
| V. A FEJEDELEMSÉG VIRÁGKORA (1606–1660) | TARTALOM | VII. ÚJ ETNIKAI KÉP, ÚJ URALMI RENDSZER (1711–1770) |