{1193.} IX. ERDÉLY A REFORMKORBAN (1830–1848)

FEJEZETEK

Az 1830-as évek kezdetén új korszak köszöntött be Erdély, illetve az erdélyi nagyfejedelemség népeinek történetében is. Felgyorsultak a gyökeres átalakulás igényéhez vezető folyamatok, újat és mást akaró politikai erők léptek színre. Ezt az 1820-as „csendes éveket” követő másfél-két évtizedet rendkívüli összetettsége miatt többféleképpen is nevezzük. A reformkor a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet – az eddiginél határozottabb – megalapozásának, a polgári-nemzeti átalakulás tudatos és fokozatos előkészítésének szándékát és folyamatát jelzi. A kortárs szóhasználatban lépten-nyomon hangoztatott nemzeti ébredés – ez a jellegzetes romantikus konstrukció – pedig elsősorban az értékrendbeli, világszemléleti változásokra utal: a felvilágosodással születő, aztán a liberalizmussal és demokratizmussal összefonódó nemzeti ideológia térhódítására és a nemzeti mozgalmak kibontakozására.

A változás követelménye és elkerülhetetlensége – egyszóval a lét viszonylagossága – a külföldi utazóknak szemet szúró archaikus viszonyokra és patriarchális idillre egyaránt rányomta bélyegét. „A múlt emlékei még élnek, a táj megőrizte eredeti jellegét, de nem nehéz kitalálni, hogy el fogja veszíteni.” Ezért is érezte Auguste de Gerando, aki a gróf Teleki családba házasodva Erdélyt és Magyarországot hazájának választotta, hogy erdélyi utazására nem tudott volna „kedvezőbb kort választani”.*A. DE GERANDO, La Transylvanie et ses habitants II. Paris 1845. 271.

A válság és a fejlődés mely mozzanatai határozták meg a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet utolsó szakaszát? Milyen természetű feszültségek bontogatták magát a feudális társadalmi rendszert? Hogyan szövődött össze és került egymással szembe a régi és az új? És hogyan élték át mindezt a kortársak, akiknek a politika porondján, a politika eszközeivel kellett válaszolniuk az európai történelem nagy kihívásaira? A következő fejezetek ezekre a kérdésekre keresik a választ.

{1194.}

3. táblázat. A népesség száma és évi növekedési üteme Erdélyben
az 1785/86. és 1850/51. évi népszámlálás alapján
(az 1790–1848. évi területi beosztás szerint)*Az összlakosság kivételével becsült adatok. Az 1848–49-es események után a közigazgatást átszervezték, a székely határőrezredeket rögtön megszüntették, és a népszámlálás után a román határőrezredeket is.

Év	A megyék és a Részek		Székelyföld		Szászföld		Határőrvidék		Összesen
Év	fő	%	fő	%	fő	%	fő	%	fő	%
1785/86	991 674		168 591		280 721		134 144		1 575 130
1810	–		–		–		136 134	0,06	–
1821	–		–		–		146 726	0,68	–
1830	–		–		–		164 252	1,26	–
1840	–		–		–		179 908	0,91	–
1846	–		–		–		191 182	1,01	–
1850/51	1 245 000		268 000		373 000		187 000	–	2 073 202
1785/86–1850/51		0,35		0,72		0,44		0,51		0,43