ajtó előtti boltozat

építmény, amelyet a lakóházak bejárata vagy a kamrák, istállók ajtaja elé építenek, de kerülhetett ugyanazon épület különféle helyiségeinek ajtaja elé is. Előfordul, hogy a szőlőbeli vagy a lakóház udvarán épített pincék bejáratát, lejáratát is ajtó előtti boltozattal védik. Különböző nevei: ambit, ambitus, gádor, hambit, szélfogó. Széles körben elterjedt volt. Az Alföldön a → tornácok különféle formái a lakóházaknál kiszorították. A Kisalföld falvaiban a lakóépületeknél alkalmazásuk tájilag jellemző és általános volt a közelmúltig. Az ajtó előtti boltozatok létrejöttét többféle funkcionális ok indokolta. Amíg a lakóépületek padlószintjei a külső felszínnél mélyebbek voltak, az ajtó előtti boltozatok pincegádorszerűen védték a bejáratot a beeső, befolyó víz ellen. Később egy másik előnyös tulajdonsága került előtérbe. Tűz esetén a tetőszékig kinyúló ajtó előtti boltozatokon még akkor is biztonsággal lehetett a házból menteni, amikor a lángokban álló tető leomlófélben volt. Kétségtelen, hogy jól szabályozta a konyha légjáratát is. Erre utal a szélfogó elnevezése is. Az egyszerű falazott, sárból rakott, szögletes változataitól kezdve sokféle kisebb körzetekre esetleg jellemző formában készítették, sokszor bonyolult boltozási megoldásokkal, összetettebb díszítő tagozatokkal. Készült ülőfülkés, lőrésszerű oldalablakos változatuk is. Igényesebb kivitelű formájú ajtó előtti boltozataink kétségtelenül késő középkori gyökerűek. Erre utal a sopronbánfalvai román-gótikus eredetű templom ülőfülkés ajtó előtti boltozata is. Valószínű, hogy a 16. sz.-ban már szélesebb körben elterjedtek lehettek a Kisalföldön. A 19. sz. végén, századunk elején néprajzi gyűjtésekben rögzített legkülönfélébb alakváltozatai általában barokkos-provinciális kiképzésűek, bár némelyiknél jóval korábbi stílusjegyeket is felelevenítettek az építtetők. Az ajtó előtti boltozatok, különösen ha ülőfülkés kiképzésűek voltak, a beszélgetés, látogató fogadásának, búcsúztatásának a helyéül is szolgáltak. Erre utal a helyenként némileg tréfásan használt legényfogó elnevezésük. A Kisalföldön és szomszédságában gyakorta a szőlőbeli pincék bejárata elé is a lakóházakon alkalmazott, gazdagon tagozott ajtó előtti boltozatokat építették. Az egykori Sopron, Moson, Pozsony m.-i németség is széles körben használta az ajtó előtti boltozatokat, csakúgy, mint a Nyitra, Pozsony, Trencsén stb. megyék szlovák népe. A hazai ajtó előtti boltozatokkal teljesen azonos szerkezeti, formai jegyeket mutató példányok DK-Morvao.-ban is nagyon népszerűek voltak. – Irod. Pálos Ede: Rábaköz és Győr vidékének népművészete (Népr. Ért., ill. Győri Állami Főreálisk. Ért.-je, 1911); Filep Antal: A kisalföldi lakóház helye népi építkezésünk rendszerében (Ethn., 1970).

1. Ajtó előtti boltozat lakóház utcai bejáratán (Halászi, Győr-Sopron m.)

2. Ajtó előtti boltozatok lakóház udvari homlokzatán (Farád, Győr-Sopron m.)

3. Ajtó előtti boltozat lakóház konyhabejáratán (Ásványráró, Győr-Sopron m.)

4. Ajtó előtti boltozat pincebejáraton (Gyarmat, Veszprém m.)