cifra

1. a népművészeti díszítmények, ill. valamely tárgy díszes voltának legáltalánosabb népi megnevezése. Egyaránt használatos az egyes díszítőelemekre és a belőlük alkotott kompozíció egészére. Mivel a középkorban meghonosodott cifra szó eredetije a 0 számjegyet jelölte, hihető, hogy kezdetben a → mértanias díszítés körzővel szerkesztett kördíszítményeit illették vele. A 16. sz. elejétől ismert történeti adatokban azonban már általánosabb értelme van; a népnyelvbe is így mehetett már át, amely a → növényi ornamentikára is alkalmazza. – Irod. Viski Károly: Díszítőművészet (A magyarság néprajza, II., Bp., 1941–1943). – 2. A magyar néptáncirodalom nevezi így az egész Európában elterjedt ún. „pas de basque” motívum változatait. A cifra legkülönbözőbb plasztikai megjelenésben főleg a régi típusú táncainkra (→ kanásztánc, → menettánc, → ugrós stb.) jellemző, de az új stílusú táncokban is előfordul. Ritmusa: (→ még: háromlépés) – Irod. Lugossy Emma: A magyar népi táncok mozgáselemei és motivikája (Tánctud. Tanulm., 1959–60, Bp., 1960).

A cifra tánc írása