csámesz

1. széles, lapos, mindkét végén tompa, csekély merülésű csónakféle, dereglye, melyet alkalomszerűen két part közötti közlekedésre vagy árvíz alkalmával élet- és vagyonmentésre az Alsó-Tiszán használtak. A csámesz szó oszmán-török eredetű, nyelvünkbe szerb, ill. bolgár közvetítéssel került. – 2. széles, kb. 3×5 m-es lapos, deszkából készült kerekes vontató széna, repce vagy kötetlen gabona szállítására. A 19. sz.-ban és a 20. sz. elején Debrecen vidékén, a Kiskunságban, a Körösök vidékén használták. Debrecenben 3- és 4-kerekű változatai ismertek, többnyire azonban 4 tömör, ún. sajtkereke volt. A 19. sz.-ban az uradalmak is használták (→ még: repceszekér, → vontatókocsi). A csámesz hosszabb távolságon, nagyobb boglyák szállítására is alkalmas volt. A kerekes csámesz őse a vízi jármű lehetett, annak analógiájára kaphatta a nevét. – Irod. Györffy István: Takarás és nyomtatás az Alföldön (Népr. Ért., 1928); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Balassa Iván: A debreceni cívis földművelés munkamenete és műszókincse (Debrecen, 1940); Balassa Iván: A vontatókerék keletkezésének és elterjedésének kérdése (Ethn., 1949).

Vontató szekér (csámesz) rajza 1856-ból