csecsemőkor | TARTALOM | csecses csupor |
A középkorig kimutathatóan visszanyúló szokás szerint a csecsemőt pólyába csavargatták. A pólya több darab szegetlen fásliból és kendőféléből állt, amelyet rendeltetésének megfelelő méretben használt, tehát mosott vászonból, gyolcsból szabtak. Első volt a kifogó ruha. Sok helyen e célra a csecsemő anyjának vagy apjának viseltes kötényét használta fel a bába s magát a szegletes fehér vászonkendőt fürdetés után törülközőnek használta. A kisbaba fejét keszkenővel, fejruhával, karjait-kezét karja- vagy kézruhával csavarták be, köldökét pupruhával. Alá seggruhát, pelenkát raktak. Majd beburkolták a „kisbubát” fektető ruhával és a fáslival, pólyamadzaggal vállától bokájáig jó erősen betekerték, bepólyálták. A fáslit bokában csokorba kötötték. A 68 hetes csecsemőt szalmaruhával letakart, szalmával bélelt, pehellyel töltött kispárnával megágyazott teknőbe vagy bölcsőbe fektették, és bölcsőmadzaggal is átkötözték, hogy ki ne essen. Vállra kötött kendőben, tacskában (Tura) vitték magukkal a munkába. A mezei bölcsőben hamvassal, ringőruhával (Felvidék) fedték be. Bár néhol még a 19. sz. végén (Felvidék), sőt a 20. sz. elején (Nyárszó) is pólyázták ily módon a csecsemőket, több helyütt már a múlt század közepétől elhagyták a szükségtelennek tartott fáslikat. Első öltözetdarabként hasított ingecskét, hátul nyitott félinget, kis réklit és kis sapkát, ill. → főkötőt készítettek neki, és pehellyel töltött négysarkú dunnába (Alföld), dunnikába (Felvidék) csavarva pántlikával kötözték körül. A csecsemőöltözetet az anya akkor kezdte összekészíteni, amikor a gyermek megmozdult. A keresztszülők a csecsemőöltözetet a → korozsmával egészítették ki. (→ még: gyermeköltözet) Irod. Fél Edit: A turai viselet (Népr. Ért., 1937); Kresz Mária: A pólyázás Nyárszón (Népr. Ért., 1943).