csörgősbot, láncosbot

három-négy fémkarikából álló csörgőszerkezettel felszerelt pásztorbot. Zörgetésével a pásztor figyelmezteti a nyájat és a nyájőrző kutyákat. Több formai változata ismeretes. A bojtárok 60–80 cm-es könnyű csörgősbotot használnak, amellyel a célba dobást gyakorolják. Az idősebb pásztorok 1–1,2 m hosszú csörgősbotja nehezebb, erősebb. Általában a tőről vágott somfát, ill. a tölgyet, kökényt és a szilfát tartják alkalmasnak csörgősbot készítésére. Maguk a pásztorok keresik és munkálják meg, s a karikára fűzött fémpereceket is maguk erősítik a bot „nyakára”, azaz a bunkós végétől számítva 20–30 cm-re. – A csörgősbot a magyar nyelvterületnek csak a Ny-i szélein, különösen a Kisalföldön terjedt el. Máshol, beleértve a Dunántúl K-i felét is, csak szórványosan fordult elő. Legtovább az ártéri, vizenyős, erdős legelőkön maradt fenn. Elsősorban a marhapásztorok eszköze, ritkábban a csikósoké. A juhászok a → juhászkampóra szereltek csörgő karikákat. Sertéspásztorok a Kisalföldön is csak elvétve használták. A csordások, gulyások a botot az elkódorgó szarvasmarhára dobták. Olyan ügyesen tudták dobni, hogy a bot oldalával ütődött az állat testének és nem okozott sérülést. A Csallóközben a pásztorok mellett a csőszök is használtak csörgősbotot. – A csörgősbot ismeretes Skandináviában, német, osztrák, svájci és szlovák területen is. Kisalföldi elterjedtsége szorosan kapcsolódik a szomszédos burgenlandi és szlovákiai területekhez. Egyes kutatók történelem előtti kultikus eszköz származékának tartják a csörgősbotot. Első részletező leírása 1751-ből, a nagy botanikus, Linné tollából származik, de említik már 1499-ben, mikor egy bécsújhelyi pásztornak a csörgősbotjára tett esküjével kellett vallomását megerősítenie. A csörgősbot állandó tartozéka a betlehemezők (→ betlehemezés) felszerelésének, használják a Dunántúlon a → regöléshez, szerepet kap a pásztorok táncaiban, zenélésében is: – Irod. Schmidt, L.: Der Ringstock der Hirten im Burgenland (Burgenländische Heimatblätter, 1959); Köhler, H.: Der Ringstecken, ein Altes Hirtengerät (ÖZfVk, 1962); Timaffy László: Kisalföldi csörgősbotok (Ethn., 1963); Gunda Béla: Kulturverbindungen zwischen dem Vorraum der Ostalpen und dem ungarischen Transdanubien (Kontakten und Grenzen, Festschrift für Gerhard Heilfurth zum 60. Geburtstag, Göttingen, 1969).

Csörgősbotok (Kisalföld)