csörlő

fából készült lendkerekes tengely, amelyet tenyérhúzással hoznak forgásba, hogy a hegyes végére húzott kis csévére a fonalat feltekerjék. A cséve 8–12 cm hosszú nád vagy bodzafa csövecske, amelyre a készülő szövet keresztszál fonalát hajtják fel a csörlővel, hogy azután a → vetélőbe helyezzék. Az eszköz csörlő, csöllő, csüllő néven általánosan elterjedt. Csörlőként használható a → rokka is, különösen pedig a → fonókerék. A takácsok nagy csörlője a fonókerék alig változtatott variánsa. Ezek a mesterek nemcsak a vetélőbe való fonal csévélésére használták, hanem a láncfonalat arasznyi vagy ennél is nagyobb, a két végén gyűrűsen megvastagodó facsövekre (fájfa, fejfa, fejfok) csévélték, és ezekről egyszerre 12–20 szálával végezték a → fonalfelvetést. A takácscsörlő helyenként átment paraszti használatba is, főleg a század első felében rendezett háziipari tanfolyamok hatására.

Kézi csörlő (á = ágyú, k = kereke, h = hegye, p = pálcája)