fonókerék

zsinórkerék-áttételes szerkezet, amely – akárcsak a kézi → orsó – külön ütemben végzi a sodrást és a fonal felcsévélését. A kézzel hajtott kerék hozza forgásba a vízszintesen elhelyezett orsót, amely a másik kézből egyenletesen engedett laza szálas anyagot megsodorja. Az orsóra ráhúzott csévére (→ csörlő) rakják le a kész fonalat. Elsősorban gyapjút feldolgozó mesterek használják a magyar nyelvterületen, Erdélyben néha a házi gyapjúfeldolgozásban is alkalmazzák. A 13. sz.-ban a fonókereket az európai posztóipar már használta. Feltehetően az arab barhend-takácsok közvetítésével került Európába a magas textilkultúrával rendelkező Indiából, ahol az szélesen elterjedt. A fonókerékből alakult ki a → rokka. – Irod. Endrei Walter: Tévhitek a rokka keletkezésével és elterjedésével kapcsolatban (Népr. Ért., 1962).