Alexander és Ludovicus, Amicus és Amelius

novellamese, a megszólalásig hasonlító két testvér (barát) kalandos története. Cselekménye: hét bölcs mester tanít egy fiút, aki hét év után nagy tudománnyal tér vissza a szülői házba. Megérti a madarak beszédét és elmondja apjának. Így tudja meg, hogy nagy úr lesz, apja elébe hozza majd a mosdóvizet, anyja a törülközőt. Apja ezt hallva, vízbe taszítja. A fiú, Sándor (Alexander) megmenekül, inasnak áll be a királyhoz. Megbecsülik, mert a madarak beszédét megértve segít a királyon. Előkelő ifjú, Lajos (Ludovicus) érkezik az udvarhoz, aki pontos hasonmása a hősnek. Barátok lesznek. Sándor később vitézsége által elnyeri a királylány kezét és király lesz. Barátja megkéri, hogy vívjon meg az ő képében egy bajnokkal, mert csak így nyeri feleségül választottját. Helyet cserélnek, s Lajos, a barát az esküvőn helyettesíti Sándort, Sándor pedig legyőzi a lovagot. Sándort felesége egy bűntársával megmérgezi (leforrázza) (→ Csonka pajtás és Sánta pajtás), de életben marad és nyomorékon (sebesen, bélpoklosan) felkeresi barátját, Lajost, aki szívesen látja. Álom (látomás, hang) tudatja, hogy barátja gyermekeinek vére meggyógyítja. Lajos feláldozza gyermekeit, Sándor meggyógyul és a gyermekek is életre kelnek (→ hű szolga). A bűnös feleséget és társát megbosszulják. A fiú fényes kísérettel felkeresi szüleit, akik a madarak jóslata szerint elébe viszik a mosdótálat és a törülközőt (AaTh 516 C.). Igen hasonlít a → madarak nyelvét értő fiú, a (AaTh 517) meséjéhez, ezért gyakran össze is vonják a két típust. Mindkettő forrása a → Ponciánus históriája (Historia Septem Sapientum) c. népkönyv, amelynek XV. számú története – Bolte–Polivka véleménye szerint (I. 323) – a két önálló mesét fűzi egybe. Alexander és Ludovicus története a középkor kedvelt legendája, ill. meséje volt. Első nyomait már egy 11. sz.-i latin nyelvű francia epistolában is felfedezték. A 12. sz. elején Amicus és Amelius élettörténetéről egy latin nyelvű legenda szól, ugyanis a r. k. egyház szentjei sorába is bekerültek. (Egyik kalandjuk szentföldi zarándokút.) Mo.-ra Ponciánus históriájával került. Eddig hat változata ismeretes. Az első kettő a múlt század közepén jelent meg: A bölcs királyfi (Erdélyi János: Magyar Népmesék, Pest., 1855), és Világbíró Nagy Mátyás (Gál György magyar népmesegyűjteménye, I. Pest, 1857). Valamennyi magyar változat Ponciánus hatását mutatja. – Irod. Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (I., Leipzig, 1913); Rösch, E.: Der getreue Johannes (FFC 77, Helsinki, 1928); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (UMNGy, IX., Bp., 1960); Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy, XII., Bp., 1967).