madarak nyelvét értő fiú

→ varázsmese. Cselekménye: szegény ember fia érti a madarak nyelvét, de szüleinek nem árulja el, hogy mit mondanak egymás közt. Apja megharagszik rá, erdőbe viszi, fához köti (gödörbe löki), otthagyja. A király rátalál, magával viszi. Útközben a fiú háromszor megfejti a madarak beszédét, jövendölését. Mind a három be is teljesedik. A király távollétében rablók elrabolják a kincseit, a fiú visszaszerzi. Jutalmul magas hivatalba helyezik. A fiú fényes öltözetben felkeresi szüleit, akik nem ismernek rá, és elkesergik, hogy annak idején milyen kegyetlenül bántak saját gyermekükkel és mennyire megbánták. A fiú felfedi kilétét (AaTh 517, → soktudó fiú, a). A mese alapja a bibliai József-legenda. Középkori irodalmi feldolgozások népszerűsítették egész Európában (Historia Septem Sapientum, Scala Coeli, néhány zsidó példagyűjtemény, cseh és örmény népkönyvek stb.). A szájhagyományban elsősorban K-Európában, Mo.-on és a balti államokban népszerű. A magyar változatok a → Ponciánus históriájából (első kiadása: 1573) kerültek a nép közé, amelyeknek ponyvakiadásai még a 20. sz. elején is rendre megjelentek. A magyar meseanyagban három változata van. Berze Nagy János katalógusa 520. számmal jelöli és hozzákapcsol 932. számmal egy másik epizódot. Dégh Linda szintén nem tekintette önálló mesének és az → Alexander és Ludovicus típussal vonta össze. – Irod. Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Aarne, A.: Der tiersprachenkundige Mann und seine neugierige Frau (FFC, 15, Hamina, 1914); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (I., UMNGy, VIII., Bp., 1955).