dézsmás szőlő

olyan szőlőbirtok, amely után a birtokos évente a termés bizonyos hányadával (1/9, 1/8, 1/7, 1/6, 1/5 rész) tartozott a szőlőföld feudális tulajdonosának. Nevezik még: dézmás szőlő, dézmaadó szőlőnek. Jogállását tekintve a → dézsmaváltság előtt a legtöbb szőlő ilyen volt. Dézsmás szőlője nemcsak jobbágynak, hanem városi polgárnak és nemesnek is lehetett. (→ még: bordézsma, → dézsmabor, → dézsmapince, → szőlőbirtoklás) – Irod. Szabó István: A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában (Bp., 1947); Orosz István: A hegyaljai mezővárosok társadalma a XVII. században különös tekintettel a szőlőbirtok hatásaira (Agrártörténeti Tanulm., 1960); Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1767–1849 (Bp., 1967).