edényhordó kendő

négyszögletű, díszes vászonkendő, amelynek két-két átellenes sarkát a ráhelyezett cseréptányér, szilke vagy tál fölött összekötik, majd kézbe fogva szállítják. Mérete vidékenként változik, rendszerint 50×50 és 80×80 cm közötti méretek használatosak. Maguk a parasztasszonyok szőtték és díszítették. A díszes edényhordó kendőt akkor használták, amikor lakodalomba, keresztelőbe vittek kalácsot, sült húst stb. Állandó eszköze volt a → gyermekágyas asszony számára ebédet hordó nőknek (komatál, paszita, radina, → komatálküldés). Egyik kezükben a levesesfazekat tartó → kasornyát, másikban az edényhordó kendőt vitték. Díszes, „sátoros” kendőben vitte ki az ebédet a mezőn dolgozó családtagoknak a fiatalasszony. Férfiak kevésbé díszes, az edényhordó kendőhöz hasonló asztalkendőkbe kötik elemózsiájukat és botra, szerszámnyélre akasztva viszik magukkal. Ezt Erdély több vidékén merendés ruha, merindárica néven ismerik. – Az edényhordó kendő az utóbbi évszázad folyamán elsősorban a Felföldön, az Alföld É-i felében és Erdélyben volt használatos. A Dunántúl és a Kisalföld népe általában nem használta. Elnevezése változatos, a Mátra és a Bükk környékén poszrikos kendő, a Sajótól keletre és az É-Tiszántúlon → komakendő, szórványosan a szervéta, szalvéta, kenyérruha, ebédhordó kendő név is előfordul. Az edényhordó kendő közeli szlovák és kárpát-ukrán területeken is használatos. Mediterrán területeken Portugáliában éppúgy, mint a Balkánon az edényhordó kendőbe kötött ételt fejükön szállítják a nők. – Irod. Gunda Béla: Ludový transport v Žakarowciach (Slovenský Národopis, III. Bratislava, 1955); Dias, Jorge: Wie die Männer in Portugal Lasten tragen (Műveltség és Hagyomány, 1971).