elejbőr, előbőr

a hátibőr (→ kacagány) kiegészítésére szolgáló, a mellet, hasat melegítő, combközépig érő, juhbőrből készült öltözetdarab. Többnyire kikészítetlen vagy sós vízzel puhított, tört juhbőrből alakították, levágva a fej- és nyakbőrt, valamint a farkat. Felül a nyak- és vállméretnek megfelelően kikerekítették, a vállon és derékon a lábbőrökkel kötözték a hátat takaró kacagányhoz, ill. hátibőrhöz. Inkább csak a szegényebb sorsú, suba nélküli alföldi pásztorok viseltek. Az elejbőrrel csaknem megegyezik a → mellbőrnek nevezett, csak a mellet takaró, derékig érő gyapjas bőrdarab, amely a nyaknak és a karöltőnek megfelelően ki volt kanyarítva. Hátranyúló váll- és oldalrészeihez erősített, kengyelnek nevezett kötőlékkel a nyakba akasztható, a derékon megköthető. Ingre öltötték fel, rá ködmönt vagy kiskabátot (→ ujjast) vettek. Falusi szegény emberek, cselédek viselték, akik rendszerint maguk csinálták sós vízzel lágyított, kezük között puhított juh- vagy nagyobb nyúlbőrből. Viseletére az Alföldről vannak adataink, ahol mejjbőrnek vagy mejjedzőnek nevezték, és Göcsejből, ahol bundamellesnek, mellenzűnek vagy ümögbattyónak. – Az elej- és a mellbőrök továbbfejlődésének tekinthetjük a keresztesmellényt is. Ezt is szőrös juhbőrből szabták. Elejének egy egész bőrt vettek, melyet a nyakánál és a karöltőjénél ki-, alul lekerekítettek. Az elejbőrhöz kétoldalt egy-egy fél hátrészt toldtak, melynek átalvetője a háton keresztbemenve az elejbőr vállához volt varrva. A hátbőrök középen egymásra illeszkedtek, és az alsó sarkukra varrott kötőlék segítségével szorosra húzva, elöl a hason kötötték össze. Rendszerint színében hagyták és a széleit irhával szegték. A Dunántúlon a magyar, délszláv és német férfiak egyaránt használták a paraszti munkában, a délszlávok hímezve ünneplőnek is. Ingre öltötték fel, kiskabát alá. A magyarok melencének is, a délszlávok prsnyáknak, a németek Prusztfléknek nevezték. A 18. sz.-ban nálunk járt svéd utazó, C. A. Ehrensvärd rajzot készített róla. (→ még: bőrmellény) – Irod. Ecsedi István: A Hortobágy-puszta és élete (Debrecen, 1914); Kiss Lajos: A hódmezővásárhelyi szűcsmesterség és szűcsornamentika (Karcag, é. n.); Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Dorogi Márton: Sárréti és nagykunsági adatok a kacagány viseletéről (Szolnok, 1973).

Elejebőr elölről és hátulról (Göcsej)

Juhász maga készítette elej- és hátibőrben (20. sz. eleje, Hajdúszoboszló)