állóka

→ gyermekbútor, kisgyermek állni tanulásának eszköze, ill. időszakos tartózkodóhelye; másodlagosan betegnek szobaszükséghely. Egyéb elnevezései: ácsik, gyermekálló, álló, gyermekállató, állószék, állópad, lyukasszék. Az állóka legegyszerűbb formája csonkakúp vagy gúla alakú, fonott vagy deszkafallal. Gyakoribb a fából faragott, négyszögletes → asztalszék forma 4 becsapolt lábbal, a lapban a kisded számára kerek kivágással és gyakran bemélyített ételtartó tálkával. Az állóka asztalosbútor módjára, kávás felépítéssel is készült, padozott aljjal, néha tologatáshoz kerékkel felszerelve. Az állóka és a → járóka közti átmeneti formánál a lap keretbe foglalt, hogy a gyermek 1–2 lépést tehessen. Mivel a könnyű kosárállóka is módot ad némi járásra, a szakirodalom jártató kosárnak is nevezi. – Az állóka elsősorban Európából ismert, a kosárállóka Kínából is. Első ábrázolása id. Pieter Brueghel Gyermekjátékok c. képén (1580) paraszti környezetben mutatja, de a 17. sz.-ig úri otthonokban is használták. A magyar parasztságnál a 19–20. sz.-ban minden lényeges formaváltozata megvolt, a kosár- és a deszkaállóka Szatmárban, ill. Ungban volt ismert. – Irod. Moszyński, Kazimierz: Kultura ludowa slowian (I. Krakow, 1929); Erixon, Sigurd: Folklig möbelkultur i svenska bygder (Stockholm, 1938); Mándoki László: A kisgyermek állni és járni tanulását szolgáló eszközök a Néprajzi Múzeumban (Népr. Ért., 1960); Kresz Mária: A kisbuba és anyja Nyárszón (Népr. Közl., 1960); Morvay Judit–Molnár Mária: Tárgygyűjtés Szatmárban (Népr. Ért., 1966).

Állóka bemélyített ételtartó tálkával (Kemence, v. Hont m., 19. sz.). Bp. Néprajzi Múzeum

Állóka „állószék” az udvaron (Csicsó, v. Komárom m., ezerkilencszázharmincas évek)