járóka

→ gyermekbútor, a kisded járni tanulásának eszköze. Két gyűrű alakú vagy négyzetes keretből és az ezeket összekötő lécekből áll, alján egy irányban vagy mindenfelé mozgó kerekekkel. – Tájnévi változatai: gyermekjárkáló, járószék, járókocsi vagy kocsi, járószekér, gyermekszekér. – A járóka bizonytalan eredetű, legkorábbi ábrázolásai a 16. sz.-ból valók. A „járásra szoktató szekerecske” első mo.-i képe Comeniustól ismert (Orbis Pictus, 1685). A parasztságnál való terjedését Svájcból és Németo.-ból 18. sz.-i példányok jelzik; Európa túlnyomó részébe eljutott. Mo.-on házilag faragott régiesebb és kisipari, esztergályozott változata is megtalálható, általában azonban csak szórványosan gyökerezett meg, s nemigen tudta kiszorítani a valószínűleg korábbi elterjedésű, lényegében azonos funkciójú → tolókát, ill. → forgót. (→ még: állóka) – Irod. Ploss, Heinrich: Das kleine Kind (Berlin, 1881); Temesváry, Rudolf: Volks-Bräuche und Aberglauben in der Geburtshilfe und der Pflege des Neugebornen in Ungarn (Leipzig, 1900); Gönczi Ferenc: Somogyi gyermek (Kaposvár, 1937); Erixon, Sigurd: Folklig möbelkultur i svenska bygder (Stockholm, 1938); Mándoki László: A kisgyermek állni és járni tanulását szolgáló eszközök a Néprajzi Múzeumban (Népr. Ért., 1960).

Járóka