Anyám megölt, apám megevett ..., bodzafa (Machendelboom)

tündérmese, → dalbetétes mese. Szegény asszony, mert nincs mit enni adnia, (v. mostohaanyja, csekély vétség miatt mostoha-) fiát megöli (úgy, hogy rácsapja nyakára a láda fedelét), ételnek megkészíti, s kislányával férjének a szántóba küldi. Az megeszi anélkül, hogy sejtené, mit evett. A kislány, aki rájön, hogy mi történt, összeszedi a csontokat, s egy fa alá (odvába) temeti. A fán kismadár jelenik meg, s az eldalolja a történetét:

Anyám megölt, apám megevett

Kistestvérem, Juliskám (Mariskám)

Összeszedte csontocskám,

Kötte selyemkendőbe,

Tette bocfa tövébe,

Kikelt, kikelt, itt van, itt!

a) Boltostól selyemkendőt, b) kalapostól kalapot, c) molnártól malomkövet kap a dalért. A kapott tárgyakkal apja házára száll, ott is elénekli a verset, testvérének ledobja a selyemkendőt, apjának a kalapot, a malomkövet pedig mostohaanyjára ejti, az nyomban meghal. A madár visszaváltozik fiúvá, apjával és testvérével boldogan élnek (AaTh 720). A magyar nyelvterület É-i részén (Bereg, Szatmár, Palócföld) ismert és jó hangú mesemondó asszonyok által különösen kedvelt mese. Országos elterjedése a Grimm-mese valamely ponyvára került változatának köszönhető. A mese Európa-szerte ismert, változatait tőlünk Ny-ra és É-ra (Német-, Francia-, Finn- és Észto.) jegyezték fel nagyobb számban. A folklórkutatók egy része a → jávorfácska típus egyik változatának tartja, talán mert mind a kettő – a dalbetétből kiderülő – gyilkosságot mond el, s gyakran találkozunk e két típus keveredett, kontaminált változataival is. Az Anyám megölt, apám megevett... átmeneti forma az epikus prózai-verses-dalolt műformák között, nem lehetetlen, hogy kapcsolatba hozható a képmutogatók tevékenységével is. (→ még: képmutogató ének) – Irod. Solymossy Sándor: Idegen mesék meghonosodása (Ethn., 1913); Bolte, J.– Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (I–V., Leipzig, 1913–31); Solymossy Sándor: Mese a jávorfáról (Ethn., 1920); Loschdorfer Anna: Dalbetétes népmeséink (Ethn., 1937); Takács Lajos: A képmutogatás kérdéséhez (Ethn., 1953).