dalbetétes mese

Tündérmeséink és trufáink egy része verses betéteket tartalmaz, melyeket a jó hangú mesemondók énekelni is szoktak. Ilyen dalbetétes mesék nálunk: „Kékszakáll” (AaTh 311), „Krisztus és a varga” (AaTh 330A), → halott vőlegény (AaTh 365), → békakirályfi, a (AaTh 440), → őztestvér, (AaTh 450), „a két lány az ördög házánál” (AaTh 431, MNK 481*), → Anyám megölt, apám megevett... (AaTh 720), → jávorfácska (AaTh 780, MNK 721*) és a → cserfába oltott alma, a (AaTh 1360C, BN 1751*). Valamennyi típus mesekincsünk nyugati, feltehetően francia–német eredetű rétegéhez tartozik, változataikat legtöbbször asszonyok szokták előadni. A dalbetétek önálló dalként is ismeretesek. Német nyelvterületen az ide tartozó típusok száma jóval nagyobb. – Irod. Solymossy Sándor: A Jávorfa-mese és a Midás-monda (Ethn., 1925); Loschdorfer Anna: Dalbetétes népmesék (Ethn., 1937); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Béres András: Rozsályi népmesék (Bp., 1967; UMNGy XII.).