békakirályfi, a

→ tündérmese, ill. annak emberfeletti tulajdonságokkal rendelkező hőse. A mese cselekménye: három lánytestvér közül a legfiatalabb gyűrűjét (aranyalmáját) egy kút fenekén levő békának adja. Este a béka megjelenik a lány szüleinek házánál: a) ételt, b) italt, c) alvóhelyet kér. Mindenből békának valót adnak neki, de ő embernek valót kíván. Megkapja. Követeli, hogy a legkisebb lány feküdjön mellé. Megtörténik. Reggelre a béka helyén szép legényt, királyfit találnak, aki a legkisebb lányt feleségül veszi (AaTh 440). Legrégibb ismert változata a 13. sz.-ban a mai Németo. területén feljegyzett latin nyelvű szöveg, ismerjük egy skóciai változatát is a 16. sz.-ból. A mese egész Európában ismert. A magyar nyelvterületen a 19. sz. közepe óta terjedt el, valószínűleg írott forrásból (Grimm-gyűjtemény). Több ízben megjelent ponyván is. Legtöbb magyar változata dalbetétes (→ dalbetétes mese). Különösen a jó hangú női mesemondók kedvelték és adták elő szívesen női hallgatóság előtt, pl. fonóban („macska-, ill. békamenyasszony”: AaTh 402; „a tövisdisznó”: AaTh 441; „Szóló szöllő, mosolygó alma, csengő barack”: AaTh 425C; → állatvőlegény, állatmenyasszony). – Irod. Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy, XII. Bp., 1967).