| Tündér Ilona | TARTALOM | türecs |
a valódi → népmeséknek az a csoportja, amelyben → tündérek, tündérkirálynő, Tündérország szerepel. Tágabb értelemben így nevezik mindazokat a meséket, amelyek természetfeletti vagy emberfeletti tulajdonságokkal rendelkező hősök természetfeletti, mitikus jellegű cselekedeteiről szólnak (AaTh 300–749). A csodás szépségű, természetfeletti lények, a tündérek → helyi mondáinkban is szerepelnek (→ Firtos és Tartód, Csallóköz eredetmondája), s szépasszonyok néven ismeri őket a népi hitvilág is. A mesék és a mondák tündéreihez kapcsolódó képzetek részben azonosak (→ púpos meg a dúcos, a) elsősorban ott, ahol a néphitben is jelentékeny volt a szerepük (Csallóköz, Székelyföld). A legnépszerűbbek azok a tündérmesék, melyeknek cselekményében a hattyúlányok motívuma (AaTh 400) is szerepel (→ Árgirus). Ezek feltehetően görög eredetűek, részben szóbeli úton a Balkánon keresztül, részben írásbeli úton, olasz közvetítéssel kerültek hozzánk. Újabbak azok a tündérmesék, melyek a 17–18. sz.-i francia meseirodalommal kapcsolatosak és részben írói alkotások (Mme D’Aulnoy, Perrault). Ez utóbbiak jórészt többszörösen átköltött formában, gyenge fordításban ponyván terjedtek el nálunk. Mély nyomokat a magyar mesekincsen nem hagytak.