asszonyfarsang

az asszonyok → mulatsága → farsang alkalmával. Temesvári Pelbárt már a 15. sz.-ban írt a dunántúli falvak asszonyainak erről a szokásáról. Az asszonyok közös összejövetelén a férfiak nem vehettek részt. A szokás az asszonyok számára az év folyamán az egyetlen alkalmat jelentette, amelyet – egyébként szigorúan kötött életrendjüket néhány órára, esetleg egy napra, éjszakára megszakítva – mulatozással, tánccal, vigalommal töltöttek el. Az összejövetel színhelye rendszerint valakinek a háza, pincéje, a → fonóház, esetleg a kocsma volt. A szokásban nagy szerepe van az improvizációnak, a szövegek és az → álarcok nagymértékben rögtönzöttek; feltehetően sem a századforduló táján, sem ma nem rendelkezik kialakult színjátékszerű hagyományokkal (→ népi színjátszás). Az asszonyfarsang legtovább a Mátra északi lejtőjén fekvő, elsősorban szlovák, morva településű falvakban maradt fenn. Asszonymulatságok az európai néphagyományban, főleg szláv és német nyelvterületen széles körben ismeretesek voltak. – Irod. Dömötör Tekla: Farsangi asszonymulatság a XV. században (Népr. Közl., 1958); Jávor Katalin: Asszonyfarsang Mátraalmáson (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1969).