népi színjátszás

az európai társadalmak bizonyos osztályainak, ill. rétegeinek, főleg a parasztságnak spontán színjátszó tevékenysége, továbbá a népi származású, félhivatásos vagy hivatásos vásári komédiások, → bábjátékosok, → árnyjátékosok tevékenysége. Népi színjátszásnak tekintik a középkori városi → misztériumjátékot is. Mo.-on a parasztságnál leginkább a → népszokásokhoz kapcsolódva jelentkezik a népi színjátszás. E paraszti színjátszás ritkán tisztán elhatárolható, csak a művészet körébe tartozó jelenség: megtaláljuk ugyan benne a színjátszás alapvető kritériumát, a szerepjátszást, de az esztétikai tényezőhöz többnyire másféle cél is csatlakozik: → mágia, társadalombírálat és ítélkezés, vallásos megemlékezés, oktatás stb. A népi színjátszás állhat olyan mimikus táncból, játékból, amelyhez szöveg nem is járul (→ pantomim). Kísérheti a szerepjátszást → szerencsekívánó mondóka, rítusének (→ népszokások költészete), prózai kísérőszöveg, lehet továbbá több szereplős → dramatikus játék, melynek fő elve már a tiszta dialógus, és formailag megfelel az irodalmi drámának. A paraszti szokásokhoz kötött népi színjátszáson kívül megtaláljuk a múltban s a jelenben is az öntevékeny falusi színjátszást, amikor az előadott szöveg már nem a népköltészet része, hanem irodalmi vagy félnépi alkotás. – Sok problémát okoz a hivatásos népi színjátszás történeti rétegeinek felderítése hazánkban; a 16. sz.-ig elég sok adat szól a csúfokról s más néven nevezett alakoskodókról, a török harcok idején azonban az adatok ritkulnak, majd a 18. sz.-tól külföldi vándortársulatok érkeznek hazánkba, főleg osztrák, cseh-morva területről, ezek részben elmagyarosodnak. (→ még: alakoskodás, → álarcos játék) – Irod. Hont Ferenc: Az eltűnt magyar színjáték (Bp., 1940); Dégh Linda: A magyar népi színjáték kutatása (Bp., 1947); Kardos Tibor–Dömötör Tekla: Régi magyar drámai emlékek (I–II., Bp., 1960); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Dömötör Tekla: Népi színjátéktípusok (Műveltség és Hagyomány, 1968).

A névetlen comico-Tragoedia egyik 18. sz.-i kiadásának címlapja. A játék egyik felvonása folklorizálódva századunkig fennmaradt („Ördögfarsangos” Csíkban)