álarc | TARTALOM | alattság |
az → alakoskodásnak, → népi színjátszásnak az a típusa, melynek szereplői álarcot viselnek. Az álarcról felismerhető az általuk ábrázolt alak jellege, neme, életkora, foglalkozása, esetleg lelkiállapota is. Az álarcos játéknak nagy szerepe van a primitív kultúrájú társadalmakban: álarcos játékok segítségével jelenítik meg az ősöket, elhunytakat, álarcos játékot játszanak gyakran a → kalandos társaságok tagjai, az → avatásnál is gyakran találunk álarcos játékot. Az álarcos játék gyakran → állatalakoskodás Európában éppúgy, mint más világrészekben. Az álarcos játéknak nagy jelentősége volt a színjátszás és az irodalmi dráma kialakulásában, az európai tragédia és komédia egyaránt az álarcos játékból fejlődött ki, a történelem során több alkalommal is. Az álarcos játéknak a félnépi színjátszásban, a vásári komédiában is fontos szerepe volt. Az álarcos játék legfontosabb alkalma hazánkban a → farsangi ünnepkör, de más naptári ünnepeken is találunk álarcos játékot éppúgy, mint → lakodalom alkalmából, → Luca napján és → Mikulás napján stb. álarcos játékot nemcsak a paraszti kultúrákban, hanem a késő középkor és a barokk udvari és polgári ünnepségein, valamint az újkorban is találunk, hivatásos komédiások éppúgy előadhatnak ilyeneket, mint nem hivatásos előadók a maguk szórakoztatására. Irod. Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Bp., 1963); Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Bp., 1966); Dömötör Tekla: Népi színjátéktípusok (Műveltség és Hagyomány, Debrecen 1968).