átbújtatás

a magyar → népi gyógyászatban gyakran alkalmazott → mágikus eljárás. A beteg (szívbajos) gyermeket kettéhasított vagy kétágú fa széthúzott részei között átadja egymásnak a gyermek apja és anyja; vagy a nyitott ablakon keresztül adják ki a kicsit; vagy a tésztából sütött → frászkarikán bújtatják keresztül. Az átbújtatás eljárása szimbolikus megszabadulás a betegségtől, jelképes újjászületés. A közelmúltban leggyakrabban az északkeleti megyék területén folytatott gyűjtések tudósítottak a még gyakorolt szokásról, másutt szórványosabb. Ismert volt az ingen, gatyán, pendelyen való átbújtatás is (pl. a szemmel vert kislibát pendely alatt bújtatták át vagy a tyúkokat a létra fokán). – Irod. Wlislockiné, Dörfler Fanni: A gyermek a magyar néphitben (Ethn,. 1893); Istvánffy Gyula: A borsodmegyei palócok (Ethn., 1911); Zsuffa Tibor: A monoki „likas fa” (A Néprajzi Múz. Adattárának Ért.-je, 1962–1963).