avar

a → külterjes állattenyésztés legősibb takarmánya. A szó eredeti, ma már csak a tájnyelvben előforduló jelentése ’nyáron magasra felnőtt, ősszel a lábán megszáradt fű; ilyen legelő; kevésbé jó minőségű takarmány’. A köznyelvi ’lehullott, megszáradt falevél’ jelentés alig néhány évtizedes. Az extenzíven tenyésztett állatok téli szálláshelyét (→ réti állattartás) a Kisalföldtől a Székelyföldig avaros, megavult, megavasodott legelőkön jelölték ki, ahol a hóból is kilátszó, lábon álló, száraz fű biztosított természetes takarmányt (→ passzív takarmányozás). Első előfordulása 1485-ben (Awarfelde), majd a későbbiek is az említett jelentést igazolják. Az avar szó a finnugor ó, agg, avik ’öreg, régi’ jelentésű alapszavak származéka, s a magyarság honfoglalás előtti, a gyűjtögető, kaszáló, réti szénakészítést megelőző takarmányozási módját igazolja és őrizte meg. – Irod. Szabadfalvi József: A magyar takarmánygazdálkodás honfoglalás előtti rétegében (Ethn., 1968).