avarok

ázsiai, sztyeppi nomád nép. Kína szomszédságában az i. sz. 4. sz.-tól mintegy 150 évig tartották fenn uralmukat azokon a területeken, amelyeket korábban a → hunok birtokoltak. A hunok Ny-ra vándorlását az avarok ázsiai hatalmának kibontakozása indította el, azonban az avarok is hasonló sorsra jutottak. Az őket támadó türkök elől 557-ben kénytelenek voltak Európába költözni. Vándorlásukkal Ny-ra sodorták a bolgár-török (→ bolgárok) törzseket, de nagy szerepük volt abban is, hogy a 6–8. sz. között a szlávok településterülete jelentősen rnódosult. Miután az avarok és longobárdok szövetsége megdöntötte a gepidák hatalmát, az avarok egyre szorosabb ellenőrzésük alá vonták a Kárpát-medencét, sőt 582 után a Dontól a Bécsi-medencéig terjedő birodalmuk központi területévé tették. Viszonylag hosszú ideig fennálló független, erős államot alakítottak. Az avarok politikai hatalmát a frankok egymást követő két nagy hadjárata semmisítette meg 791 körül. Népi tömegeik azonban tovább éltek és jelentékeny számban megérhették a magyarok honfoglalását is. – Leletanyagukat nagy számban tárta fel a régészeti kutatás a Kárpát-medencében. Ezek elemzése alapján egy korábbi és egy későbben, 679 után beáramlott csoportjukat különböztetik meg. – Irod. Czeglédy Károly: IV–IX. századi népmozgalmak a steppén (Bp., 1954); Ferenczy Endre: A magyar föld népeinek története a honfoglalásig (h. n., 1958); Czeglédy Károly: Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig (Bp., 1969); László Gyula: A népvándorláskor művészete Magyarországon (Bp., 1970).