bab

(lat. Phaseolus vulgaris), fuszulyka, paszuly: fontos tápláléknövény. Paraszti termesztése veteményeskertekben, szántóföldeken és köztes veteményként országszerte elterjedt. A magyar bab szó eredetileg az Európában régtől termesztett, ma takarmányként ismert lóbabot (lat. Vicia faba) jelentette. A lóbabot a 16. sz.-ban Európába került közép- és D-amerikai eredetű babfajták szorították ki a táplálkozásból. Mo.-on a nevét is átvették. (Korai említései és egyes tájnevei tanúskodnak a jelentésváltozás tényéről és idejéről: törökbab (1585), kerti babborsó (1604), olasz bab (1662) stb.) Hazánkba Purkirchner György pozsonyi orvos hozta be az első babot 1560 körül. Mintegy másfélszáz évig növényi ritkaságnak és drága eledelnek számított. A 17. sz. végétől igen gyorsan néptáplálékká vált és az maradt napjainkig. Az elmúlt száz évben különösen mint a szegényparasztság és az agrárproletariátus mindennapi eledele volt ismeretes. A 19. sz.-tól jött szokásba a zöldbab fogyasztása, korábban csak a száraz bab magja szolgált eledelül. Dísznövény és tápláléknövény a tűzbab vagy futóbab (Phaseolus coccineus). Egyéb nevei: bivalypaszuly (Erdély), csótányborsó, bikaborsó (Felföld). – (→ még: babvetés, → hüvelyesek)