advent <lat. ’az Úr érkezése’>

a → karácsonyra való előkészület ideje, az egyházi év kezdete, az a karácsony napját megelőző időszak, amely az → András napjához (nov. 30.) legközelebb eső vasárnappal kezdődik. Eredete az 5–6. sz.-ba nyúlik vissza, s eleinte heti háromnapos → böjttel volt összekötve. XIV. Kelemen pápa az adventi szerdákra és pénteki napokra rendelt böjtöt, szombatra pedig megtartóztatást. Sokfelé – különösen az idősebb asszonyok – még a századforduló után is böjtöltek. Az 1611. évi nagyszombati zsinat advent első vasárnapjától Vízkeresztig a házasságkötést is püspöki engedélytől tette függővé. Ezért az adventi időszak alatt lakodalmat, táncmulatságot nem tartottak. Némely vidéken az advent kezdetét a gyermekek kántálása jelezte (→ karácsonyi köszöntés). Mint általában a jelesebb egyházi ünnepekhez, különféle → hiedelmek fűződtek hozzá. Pl. volt, ahol az első hajnali misére harangozáskor a férjhezmenő lány a harang köteléből három kis darabot szakított, s azt a hajfonó pántlikájában viselte, hogy a farsangban sok kérője legyen. Erdélyben azt tartották, hogy a roráte <lat. ’harmatozzatok’ igéből>, vagyis az adventi hajnali mise alatt minden ajtót, ablakot, különösen az ólat be kell zárni, mert ilyenkor a boszorkányok állati alakban a harangozás elől a házakba, az ólakba húzódnak, s ott kárt okoznak (→ rontás elhárítása). Az Ipoly mentén arról is tudni véltek, hogy az elásott pénz adventben tisztul (→ kincs). – Irod. Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd (Bp., 1974).