bakternóta, bakterkiáltás, baktervers, éjjeliőr-ének

a munkadal egy történelmi válfaja, éjjeliőrök szabályos időközökben előadott, rendszerint versbe foglalt gyakorlatias, vallásos, esetleg személyes vonatkozású éneke. A szervezett éjszakai őrködés s vele együtt a bakternóta német földről került hozzánk. A 15–16. sz.-tól adataink, a 18. sz.-tól szövegeink is vannak. A szokás általánosan, de nem mindenütt terjedt el; a századfordulón szűnt meg. A bakternóta a várvirrasztókkal és a → hajnalénekekkel rokon. Idegen dallama és szövege az idők folyamán, főként falusi környezetben fokozatosan megmagyarosodott s egyben meg is rövidült. A szövegek eléggé egységesek. 1–2 órás időközökben hangzottak fel (Nyolcat ütött már az óra ... stb.), az éjfélt általában kihagyták (Éjfélt többet nem kiáltok…). Időközben gyakorlati (A nyugvóhely készítendő; Tűzre-vízre vigyázzatok!) és vallásos (Imádkozva feküdjetek!) tanácsokat adtak, esetleg személyes vonatkozást szőttek bele (Ügyelek, ha tüzet látok…). A Jászságban az óraütések után a toronyőr mondta el a megfelelő bakternótát. Esztergom és Sopron m.-ben egyéb alkalmi (karácsony, névnap, farsang) bakternóták is elhangzottak; Szegeden a → katekizmusi énekkel fonódott össze. A 19. sz. óta több diák-paródiáját ismerjük. – Zenei szempontból a szerkezet és modalitás eltérő vonásai mellett is összetartozó csoport. Egybefogója egy jellegzetes dallamfordulat: az első sor végének lehajló kvartlépése („Rufmotiv”). Magyar területen az anyag egy része: 1. egy sor ismétlése, egyszerű, kiáltás jellegű tenorrecitáció (→ recitatív). Az egyes sorok a tenorról lehajló, gyakran szándékosan nem tiszta intonációjú kvarttal végződnek. – 2. Más típusoknál (ezek képviseltetnek legnagyobb számmal) a bakternóta két eltérő tartalmú dallamsor kapcsolódásából áll, a sorpárok rendszerint többször egymás után hangzanak el. A kezdősor végi kvart különböző tonális összefüggésekbe kerül. Leggyakrabban a záróhang szextje és terce vagy kvintje és szekundja (do: La-mi vagy szó-re). Az első sor e típusokban is legtöbbször recitatív, „tenor”-ja a jellegzetes kvart-hangköz alsó vagy fölső lépcsője. Míg kezdősorként mindig a kvart-ugrást tartalmazó szerepel, esetlegesebb, hogy a két sor közül melyik hangzik utoljára. Előfordul, hogy ismét az első. Ilyenkor a bakternóta legkötöttebb, zárt strófába rögződött rokon dallamához hasonló képlet keletkezik. – 3. E strófás ének a szövege és címe alapján is ide kapcsolódó Ó fényességes szép hajnal (Hajnali ének Boldogasszonyról, Cantus Catholici, 1651; latin változata az O aourora lucidissima kezdetű kanció; más magyar szöveggel, de idevágó nótautalással már 16. sz.-i forrásból), mely egyházi → népénekként, de hajnalhirdető funkcióban is szerepelt. Dallamában megtalálható a kezdősor jellegzetes kvartlépése, s további fordulatanyaga, bár az előbbi típusokénál melodikusabb, szintén rokonságot mutat azokkal. Formája (3 soros), kadenciái, hangneme (fríg) rögződtek. A három elterjedt fajtán kívül a bakternóta szórványosan még egyéb változatokkal is szerepel, ezek között ereszkedő, oktávterjedelmű dallamok is előfordulnak. – Az anyag mindegyik rétegéhez kapcsolódnak zeneileg megfelelő s rokon funkciójú típusok az európai hagyományból. (1. és 2.: főleg német nyelvterület, 3.: cseh, szlovák, morva, lengyel, sőt norvég változatok a német mellett.) A történeti kutatások mind a zenét fenntartó szokást, mind a dallamot középkori eredetűnek tartják. – Irod. Wichner, J.: Stundenrufe und Lieder der deutschen Nachtwächter (Regensburg, 1897); Csomasz Tóth Kálmán: A tizenhatodik század magyar dallamai (Régi Magyar Dallamok Tára, I., Bp., 1958); Szomjas-Schiffert György; Énekes éjjeliőrök a falu társadalmában (kandidátusi értekezés, kézirat, Bp., 1969); Szomjas-Schiffert György: Hajnal vagyon, szép piros (Énekes várvirrasztók és órakiáltók, Bp., 1972).

Bakternótát fújó karcagi bakter (Múlt század végi ábrázolás)