báty

TARTALOM

batyuzólepedő

batyu

vászonlepedőbe kötött teher, amelyet háton szállítanak. A batyuzó személy a kiterített lepedőre helyezi a szállítandó csomagot, kosarat és a lepedő két átellenes sarkát összehajtja, csomóra köti. Ezt követően a batyut hátra veszi és a ruha szabadon maradt két végét a vállán átvetve elöl, a melle fölött csomóra köti. Gyakori eset, hogy ellensúlyként karos kosarat kötnek előre, a ruha két szabad sarkát felhasználva. Kisebb teher esetén a batyut úgy szállítják, hogy az a háton átlósan fekszik, a lepedő egyik végét a vállon, másikat a hónalj alatt, a derékon vezetik előre és a mellkas fölött megkötik. – A batyuzás a magyar nyelvterület északi részén az emberi erővel történő teherhordás uralkodó módja. Ismeretlen a Dunántúl és Erdély túlnyomó részén, az északi peremektől eltekintve az Alföldön is csak szórványosan mutatható ki. Alföldi elterjedtsége az újkori észak-déli migrációhoz, településtörténeti tényekhez köthető. A batyuzás a nők hagyományos teherhordó módja. Fontosságát mutatja, hogy a szállító lepedők megtalálhatók a lányok hozományában is (elterjedt neve batyuzólepedő). – Több, minőségileg eltérő változata ismeretes egy-egy falun belül is. Mezei szállításokhoz durva, csepűvászonból varrott, nagyméretű batyut használnak, amelynek két átellenes, esetleg mind a négy sarkára hosszabb-rövidebb lapos kötelet varrnak. Piaci és egyéb utazással kapcsolatos alkalmakra finomabb, toldalék nélküli batyut használnak, ünnepi alkalmakkor pedig pamutos vászonból szabott, szélein szőtt vagy varrott, színes mintákkal díszített abroszba kötik a batyut. – A batyu, különösen finomabb változatai a magyar nyelvterület északi sávjában figyelhetők meg. Táji eltérések tapasztalhatók a batyu formája, méretezése és elnevezése tekintetében. A Sajótól K-re a durva batyu leggyakoribb mérete a 100×100 cm-es, négy sarkán elmaradhatatlan a 75–100 cm hosszú lapos kötél. A Sajótól Ny-ra a 120–140, a 150×150 cm-es durva batyu használatos, négy sarkán legfeljebb 25–30 cm-es kötőlékkel, ill. kötőlék nélkül. Igen változatos a durva batyu sarkaira varrott toldalék neve: korc, pacók, trak, kolonc, sallang, tracska stb. A kötelék nevéből képezték a durva batyu neveinek jelentős részét: korcos, pacókos, trakkos, tratykos stb. Legelterjedtebb a hamvas, hammos szó használata (Nógrád-Heves-Borsod, Nyírség, Szilágyság). Említést érdemel a durva batyu nevei közül a trőnye, a ponyva, a ponyus, a hara, a plakcina, a panyó szó. A finomabb vászonból készített, piacozáskor utazáshoz használt batyu nevei közül az abrosz szó terjedt el leginkább (Palócföld, Jászság, Abaúj). – Említhető még a baturuha, zajdaruha és a hátiruha is. – A batyukat a falusi asszonyok maguk állították elő. Figyelemre méltó, hogy a 20. sz. elején a házilag szőtt kendervászon több mint felét használták fel batyuk, → hátitarisznyák, zsákok készítésére. A vászonigény is magyarázza, hogy a kender paraszti feldolgozása a batyuzó területeken tovább fennmaradt, mint az ország más részeiben. – A batyu szó a fenti értelemben használatos a Vág és a Hernád közötti területen, a nyelvterület északi sávjában. Hangfestő eredetű, belső keletkezésű szó, amelyet a középszlovák mellett egyes cseh-morva nyelvjárások is átvettek. A Vágtól Ny-ra (Mátyusföld, Csallóköz) a butyor, a Hernád–Tisza közötti részeken pedig a zajda szó ismeretes batyu jelentésben. Ez utóbbi a keleti szlovák, kárpát-ukrán és podóliai lengyel nyelvjárásokban követhető nyomon. A kisebb, kézben vagy boton vitt kendőbe kötött csomagot egész sor szó jelöli: bugyor, putyor, motyó, gönc, köcőlék, turba, pintli, pucólék stb. – A batyuzás az É-i-Kárpátokban mindenütt elterjedt teherhordó mód. A nyugati és a keleti szláv népeknél általában ismeretes. A batyuzás esetenként etnikus jellegzetességnek tűnik: pl. a bakonyi, ill. a Réz-hegységi szlovákok batyut hordanak, a környezetükben élő magyarok, németek viszont a fejükön szállítják a terhet. – Irod. Vajkai Aurél: Adatok a veszprémmegyei magyarság és németség teherhordásához (Nép és Nyelv I., 1941); Gunda Béla: Lúdový transport v Žakarovciach (Slovenský Národopis III. 1955); Paládi-Kovács Attila: Land Transport in Europe (København, 1973); Paládi-Kovács Attila: Batyuzólepedők és elnevezésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (A miskolci Herman Ottó Múz. Évkve, 1973).