Bogár (Szabó) Imre

alföldi betyár a múlt század derekán. 1862-ben akasztották föl, húszéves korában. A róla szóló, országszerte ismert ballada egyike a legrégibb, legegységesebb → betyárballadáknak; Bogár (Szabó) Imre neve valószínűleg csak később kapcsolódott a kikristályosodott szöveghez. A legjobb változatok néhány versszakba tömörítik életének tragikus sorsfordulóját. A ballada szövege szerint az áradó Tisza késlelteti lólopási tervét; pénzre van szüksége, mert kedvesét al akarja venni. Kocsmában csendőrkézre kerül, hiába kínálja őket borral, elfogják. Egyes változatok befejezése a kedvesétől való búcsúzásra utal, mások pedig halálát mondják el. Új stílusú dallama erősíti a hetyke, magabiztos hangvételt, amely elsősorban a 19. sz. első felének betyárköltészetére jellemző:

Felállott a székre

Felnézett az égre:

„Jaj Istenem, sok rablásim

Jutnak az eszembe!”

Az 1881-ben közzétett → ponyvafüzetben a hagyományos folklór- és félnépi alkotásokkal együtt szerepel Bogár (Szabó) Imre balladája. A nyomtatott lapokon való terjesztés elősegítette, hogy már a század végén országszerte ismert énekké váljon. A róla szóló → betyármondák vidékenként nagy eltérést mutatnak. Az Alföldön (főként Biharban) feljegyzett mondák szerint apja és testvére is betyár volt. Együtt szerezték a nyájat, amelyet távoli vidéken értékesítettek. A marhát csellel hajtották el társaiktól, amíg valami ürüggyel a pásztorokat az állatok mellől elcsalták. Az elhagyott alföldi itatókhoz, kutakhoz kapcsolódó mondák szerint azért vált ihatatlanná a víz, mert (vagy → Angyal Bandi, → Fábián Pista stb.) valakinek a testét beledobta. A Dunántúlon elárvult gyerekként ismerik Bogár (Szabó) Imrét, aki az anyja megkínzásának, apja igazságtalan halálának megtorlásáért választotta a betyáréletet, a gazdagok kirablását s szegények megsegítését. A ponyvafüzetekben megelevenedő Bogár (Szabó) Imre tüzes szemű, leányokat, szép asszonyokat bolondító gavalléros betyár. Lovas csapatával megannyiszor végigszáguld az Alföldön, és főleg az úri utasokat, postakocsikat támadja meg (ezek a történetek kapcsolódnak → Zöld Marci alakjához is).

Színezett tükrös, dombozú faragással. Felirata: „Itt utazik Bogár Imre” (20. sz. első fele, Buzsák, Somogy m.) Bp. Néprajzi Múzeum