zöld fű | TARTALOM | zöldmezőváltó gazdaság, mezőfüves gazdaság |
alföldi betyár. Korabeli törvényszéki feljegyzések szerint a 19. sz. elején a többször szétszórt bihari zsiványok egyik vezére volt. A statáriális bíróság Zöld Marcit, Palatinszkit és társaikat a fegyverneki pusztán felakaszotta. A prózai hagyomány a fegyverneki harcot a zsandárok csúfos vereségeként emlegette. 181520 között nyomtatott → ponyva „A’ két híres Zsiványok, Zöld Martzi, Betskereki, ’s egyéb Társai életének rövid leírása” több → betyárballadában előforduló motívumot tartalmaz. A Zöld Marciról szóló balladák homályosan utalnak a valóságos történetre:
Kértem Marcit az egekre, |
Hogy ne menjen Fegyvernekre. |
De nem hajlott kérésemre, |
Bánatot hozott szívemre. |
Megengedjék, szép angyalom, |
Nem hibából cselekedtem. |
Megtámadt egy ellenségem, |
Elvesztettem reménységem. |
A századfordulón a betyárokról szóló fél-népi irodalom elburjánzása idején, a Zöld Marciról szóló ponyvák is napvilágot láttak. Ezekben híres lovas, rokonszenves külsejével lányok, asszonyok szerelmét könnyen meghódítja. A nagy alföldi pusztaságon keresztülhaladó postakocsikat, utazó uraságokat támadja meg. Ezek a Ny-európai betyárromantika hatására divatossá váló motívumok kapcsolódnak → Bogár (Szabó) Imre nevéhez is. Egy Oroszi György által 1833-ban készített mángorló felirata:
Szép volt az Mulatság Orczi Kortsmájában, |
Még Heves Vármegye nem akatt nyomában, |
Végan volt Zöld Marczi Hires Palatinszki, |
És az Betskereki, Lásd, hogy fizették ki. |
Irod. Szántó Imre: Zöld Marci Betyárvilág Heves és Külső-Szolnok megyében a 19. század első évtizedében (Eger, 1956); Békés István: Magyar ponyva pitaval (Bp., 1966).