zöldmezőváltó gazdaság, mezőfüves gazdaság

a talajváltó, → parlagoló rendszernek az a típusa, amelyet a szántóföld és természetes füvelő területek (legelő, rét, kaszáló) váltogatása jellemez, szemben az erdőváltó rendszerrel, ahol a szántóföld erdővel váltakozik. Ha a földcsere rendszertelen, akkor szabályozatlan (vad) talajváltó, ha rendszeres, szabályozott talajváltó rendszerről beszélünk. A szántóművelésben kimerült földet hagyták begyepesedni, majd legeltették (innen a legelőváltó-gazdaság elnevezés) vagy kaszálták. A zöldmezőváltó gazdaság Európaszerte ismert földhasználati, művelési rendszer, mely a korai időkben az állattartó mezőségi tájak kizárólagos üzemformája volt. A szántóföldi növénytermesztés térhódításával a zöldmezőváltó gazdaság visszaszorult a gabonagazdaság, → váltógazdálkodás elől, de velük párhuzamosan élt még Európa egyes részein a 19. sz.-ban is, mint járulékos gazdálkodási rendszer. – Irod. Belényesy Márta: A parlagrendszer XV. századi kiterjedése Magyarországon (Ethn., 1964); Wellmann Imre: Határhasználat az Alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében (Agrártörténeti Szle, 1967).