halotti ruha

általában a helyi hagyományok szerinti, nemnek és kornak megfelelő ünneplő öltözet, ill. a halott életében legutolsóra hordott ünneplő ruha volt minden tartozékával (kendő, kalap, fejdísz, zsebkendő stb.). A lábbeli általában harisnya volt, csak néhol húztak csizmát, cipőt is a halott lábára. Göcseji hit szerint a szeget és a sarokvasat le kellett szedni a csizma talpáról, hogy a másvilágon ne legyen túl nehéz. Hasonló szokás másutt (pl. palócoknál) is ismert volt. Göcsej több helyén olyan gyerekekre is csizmát húztak, sőt új csizmát vettek, akik különben még soha nem jártak csizmában. Általában jellemző, hogy a gyerekeket többnyire színesebb, az idősebbeket sötétebb ruhában temették; de előfordult az idős asszonyok fehérben vagy világos színű ruhában való temetése is (Erdély több helyén, Ormánságban, Somogyban stb.). Általános volt a fiatal lányok, sőt sokszor fiatal asszonyok menyasszonyként való felöltöztetése (→ halott lakodalma). Idősebb asszonyok sokszor előre előkészítették vagy kijelölték halotti ruhájukat (→ halálra való). Általános nézet volt, hogy abban a ruhában, amelyben meghalt, nem lehet a halottat eltemetni; azért azt országszerte elterjedt szokásként temetés után a szegényeknek, koldusoknak ajándékozták. Kivételt képeztek azok, akik erőszakos halállal haltak meg, tehát megölték őket vagy öngyilkosok lettek. (→ még: halál, → halálra való ing, → halotti köntös, → halotti papucs, → halotti szokások) – Irod. K. Kovács László: A kolozsvári hóstátiak temetkezése (Kolozsvár, 1944).