halotti szokások

olyan → rítusok, szertartások (→ kultusz) és szokásszerű cselekedetek, melyeket a halott környezetében élő emberekből a halál beállta kivált, s amelyek a haldoklástól a gyászidő leteltéig rendszeresen megjelennek. Tükrözik azokat a hiedelmeket, elgondolásokat, amelyek a halottra, a halál utáni „életre” vonatkoznak, ezért valamennyi szokás közül a legkonzervatívabbak, makacsul őrizvén olyan pogány képzetek kiváltotta, rítusokat is, amelyeket az egyházak tiltanak és elítélnek. (→ még: gyász, → halott etetése, → halotti tor, → halottkultusz, → halott lakodalma, → mindenszentek, → siratóének, → temetés, → virrasztóének, → visszajáró halott) – Irod. Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Pest, 1866); Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); K. Kovács László: A kolozsvári hóstátiak temetkezése (Kolozsvár, 1944); Schram Ferenc: Temetési szokásaink (Bp., 1957).