Temesköz

TARTALOM

temetést parodizáló játék

temetés

a halotti szertartásnak az a része, amely a → koporsó lezárásával kezdődik és a sír behantolásával, a sírjelek (→ fejfa) elhelyezésével ér véget. A háznál zárt koporsóban az udvarra vitték a halottat. Katolikusoknál a koporsó lezárása előtt a pap beszentelte a halottat. Az udvaron egyházi szertartás és a → halott búcsúztatása folyt. A → halott kivitele hagyományos rendben történt. Ha útközben a templomba is bevitték a halottat, ott az udvarihoz volt hasonló a szertartás; a templombejáróban ravatalozták fel a halottat. A temetőben is betartották a koporsó körülállásának a rendjét, melyben feltehetően az öröklésrend is tükröződött, a felnőtt, különösen a családfő esetében. Általában a gyászoló özvegy vagy anya áll a sír fejénél, a férfiak jobb oldalt, a nők bal oldalt rokonsági fok szerint. R. k.-oknál a pap beszenteli a sírt, prot.-oknál a lelkész imádkozik, elbúcsúztatja a halottat. Néhol ilyenkor búcsúztat a kántor vagy egy rokon, vagy erre alkalmas személy (pl. Kalotaszegen, Kolozsvárott). A halott elföldelését azok végzik, akik a → sírásást. A koporsót köteleken eresztik a → sírba. Padmalyos temetkezésnél valaki leereszkedik a sírba, elhelyezi a koporsót és lezárja a padmalyt. A hozzátartozók rögöt dobnak a sírba, általában a következő szavak kíséretében: „nyugodj békében!”, „Legyen neked könnyű a föld!”. Ehhez különböző hiedelmek (→ hiedelem) fűződnek, pl. Hódmezővásárhelyen azt tartják, hogy ha rögöt dobnak, könnyebben felejtik el a halottat, és nem lesz újabb halott a háznál; Tiszacsegén úgy hiszik, hogy így lesz csendes nyugalma a halottnak; másutt, pl. Szabolcs megye egyes községeiben, úgy vélik, hogy a megköpdösött rögdarabbal a betegséget is eltemetik. Néhol mást is dobnak a sírba, pl. az Ormánságban keszkenőket, hogy vigye a bánatot; vagy többfelé a papírra írt halotti búcsúztatót (pl. Göcsej). Nemcsak a sírba dobnak rögöt, hanem észrevétlenül a halott közvetlen hozzátartozójának a nyakába, hogy a félelem itt ne maradjon, ne sirassa sokáig a halottat (Ormánság); más magyarázat szerint a halott megnyugszik, a hozzátartozó hamarabb felejt (erdélyi adatok). Koszorúkat, virágokat is dobnak a sírba, a koporsóra (pl. Hódmezővásárhelyen a koszorúkat belehányják a sírba, kivéve a családét, azt a fejfára akasztják). A rokonság megvárja a sír felhantolását, és a fejfa, valamint – ahol szokásban van – a lábfa elhelyezését. Néhol szokás volt, hogy a gyászolók mind vagy csak a hozzátartozók háromszor megkerülték a sírt. A temetés ideje alatt a halottas háznál kinyitották az ablakokat, kisöpörtek, felkészültek a → halotti torra. A temetés intézője rokon vagy erre hivatott személy (pl. → funerátor) vagy erre a célra létrehozott szervezet volt (pl. → kalandos társaságok). (→ még: halál, → halottkultusz, → harangozás) – Irod. Kiss Lajos: Hódmezővásárhelyi temetkezési szokások (Ethn., 1920); K. Kovács László: A kolozsvári hostátiak temetkezése (Kolozsvár, 1944); Schram Ferenc: Temetkezési szokásaink (Bp. 1957).