háncsmunka

a hársfa (lat. Tilia) kéreg részének feldolgozása. Már 16–17. sz.-i okleveleink gyakran emlegetik a vízvonó, rudaló hárskötelet, a hárshéjból font széket, nyoszolyát (→ dikó), a hárshéj ládácskákat. Ugyanekkor pedig az avatatlan személyeknek a hárs hántását tilalmazták. A múlt században a székely tutajosok még háncskötéllel erősítették össze a tutajgerendákat. A Balaton környéki pásztor a hárskéreg belső részéről a szijácsot, a háncsot lehúzogatta, s áztatás után kötözésre, kötél, ökörszájkosár készítésére használta fel. Nyűgöt, kötelet fontak a cserkéreg szalagból az Ormánságban. Borvidékeinken a hársháncs szőlőkötözésnél még a múlt században is nélkülözhetetlen volt. Hársháncsból készült kosarakat az Alföldön a század elején használtak, de ezek vándor szlovák kosarasok révén terjedtek el. A Zempléni-hegyekben a hárs belső háncsrétegét kétujjnyi széles szalagokra hasogatták, és bocskort fontak belőle. A Börzsöny hegységben az I. világháború idején orosz hadifoglyoktól tanulták meg az ilyen bocskor fonását. Valószínű, hogy a háncsszalagból font bocskor emlékét őrizte meg a regösénekek nyír-, hárs- és cserfakéreg bocskora is. A háncs hajdani kiterjedt felhasználására utal „addig kell a hársat hántani, míg hámlik” szólásunk, amely Heltai Gáspár krónikájában (Chronica az Magyaroknac dolgairól, 1575) előfordul. A hársháncs, nyírkéreg szalagokból font különböző edények, bocskorok az oroszoknál, a finnugor és a balti népeknél jelentősek. A századforduló táján a hársháncsot még hihetetlen nagy mennyiségben használták fel az akkori Oroszo.-ban. Húszmillió ember hordott hársháncs bocskort. A különböző háncsruhákat már említik az ókori írók. A hársháncs felhasználása nálunk is igen ősi a kéreglapokból készült különböző edényekkel együtt. (→ még: fakéreg, → kászu) – Irod. Takáts Sándor: Rajzok a török világból (I–III., Bp., 1915–17); Valonen, N.: Gef lechte und andere Arbeiten aus Birkenrindenstreifen unter besonderer Berücksichtigung finnischer Tradition (Kansatieteellinen Arkisto, IX., Helsinki, 1952); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica, (Bp., 1966); Gunda Béla: A kéregbocskor tárgyi hátteréhez (Magy. Nyelvőr, 1970).