haszonföld

úrbéres jellegű, a telkiállománytól rendszerint külön kezelt földek összessége. Az → úrbérrendezés idején a jobbágytelepülések 75–80%-a rendelkezett haszonfölddel. Sok helyen nem tartozott bele a nyomásos rendszerbe, tehát a → határ állandó, legjobban termő részeit foglalta el. A hasznosítása szerint rendszerint len-, kenderföld, káposztás-, zöldséges- stb. kert volt. Eredetükre nézve lehettek → szorgalmi földek (→ irtás), azaz a jobbágyok munkájával termővé tett, vagy a földesúr által kender, stb. termesztésre kiosztott földek. – Irod. Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1767–1848 (Bp., 1967).