Hegyföld

a Mecsekalja, a Szigetvidék, a → Dráva mente által határolt dombos-löszös, helyenként sziklakibúvásos-karsztos, helyenként erdős terület Baranyában. A honfoglalás előtt frank fennhatóság alatt élő szláv lakossága volt, akiknek körében a vidék provinciális, római kultúrájának nem egy eleme tovább élt. A honfoglalás korában a magyarság megszállta. A fejedelmi törzs fontos szállásvidéke terült itt el. A késő középkorig magas szintre fejlődött paraszti-mezővárosi polgári elemeinek kultúrája. A huszitizmus, a reformáció radikális irányzata, az → unitáriusok is hamar követőkre, központokra találtak Hegyföldön. A török betörésekor elpusztult, de az eléggé hamar a hódolt vidékek közé számítható lakosságának megmaradt része viszonylag nyugalomban élt. A 17. sz. végétől a felszabadító háborút követően népességének jelentékeny részét katonákkal, fegyverrel győzik meg az ellenreformáció hittételeinek igazáról. Számos települése szétfutott, elmenekült. A 18. sz. során újjátelepült. Unitárius népességének hátramaradt része a → reformátusok közé menekült, akiknek e vidéken szintén érdemes múltjuk és népes gyülekezeteik voltak. 18. sz.-i telepesei között nagy számmal voltak németek (→ Schwäbische Türkei). Számuk a II. világháborút követő potsdami szerződésben előírt kitelepítsek révén csökkent. Délszláv települőinek jelentős része a trianoni békeszerződés után optált Jugoszláviába. A Hegyföld területén nevezetes történeti bortermelés folyik, melynek gyökerei ókoriak. A szőlészet helyi eljárásait a beköltöző németség is adaptálta, részt vett a villányi borvidék megteremtésében.